Ha balatoni borról beszélünk, valószínűleg az olaszrizling ugrik be elsőként, hozzáképzelve a esetleg a egy borteraszt, balatoni panorámával és egy párás szódásüveget, ebből következik, hogy az olaszrizlingből is inkább a fröccsként is tökéletesen működő belépő szintre asszociál a nagy többség (ezeket hívja egy külföldre költözött barátom "Balaton-ízű bornak").
Bár nem balatoni panoráma mellett fogytak el, a mai poszt két főszereplője papíron tökéletesen megfelel ezeknek a sztereotípiáknak. "Alap" olaszrizlingekről van szó, papíron jó savú, könnyű borok, hordót nem láttak, és az áruk sem vágja földhöz az embert (bár tény, hogy találunk a műfajban olcsóbbat is).
Eredetileg a nyári borpárbajok egyik duóját alkotta volna ez az olaszrizling-páros, de ha már elindult ez az ad hoc Balaton-sorozat, úgy gondoltam, hogy annak keretében egy külön posztban jobb helyük lesz.
Martinus Olaszrizling 2019
A Martinus a sokáig a Gilvesy Pincészetnél is borászkodó Ruppert Márton pincészete, aki Zánkától északra a Tagyon-hegyen és a Nivegy-völgyben építette ki saját birtokát.
Neutrális fehér húsú gyümölcsök, alma, citrusok, mandula színezik diszkréten a mérsékelt intenzitású illatot, majd egyre több virágos jegy is feltűnik, másnap pedig egy vasas kútvizes vonal is belép a képbe. Könnyű, vékony testű bor, feszes savakkal, utóbbiakra első nap még egy minimális szénsav is rátesz egy lapáttal (meglepődtem, amikor a csavarzár letekerését hangos pukkanás kísérte). Első nap a kettő összhatása együtt még soknak is tűnt, másnapra jobban kisimult a bor. Ízben is zöldalma, alma, citrusok vezetik, halvány sós-krétás érzet mellett, majd másnap itt is megjelenik halványan a vasas kútvizes aláfestés, a finisben pedig finoman sós mandula. Korrekt alap "olasz", fröccsben is jól működik. 5p- (1990 Ft - Bortársaság)
Gellavilla Olaszrizling 2019
Ahogy azt bizonyára sokan tudják, a Gellavilla a Bortársaság-alapító Tálos Attila balatonszőlősi birtoka, ez pedig a belépő olaszrizling, amely idős (~50 éves) tőkék terméséből készül, tartályban erjed és ott is érlelődik finomseprőn.
Az illat melegebb karakterű, eleinte kicsit bátortalan, de ahogy nyílik érettebb gyümölcsöket, almát, körtét, sárga szilvát, minimális narancsot mutat, majd másnaptól éppen ez a narancsos vonal érvényesül inkább. Mire harmadnap a palack végére jutottam, egy kevés gyógynövény is felütötte a fejét. Savai kellően élénkek, de kevésbé hangsúlyosak, mint a Martinus esetében, a korty jobban kibélelt, picit teltebb, puhább érzetű, enyhén krémes maggal. A két bor közül ez a gyümölcsösebb, barátságosabb, az illat gyümölcseit halvány sósság és minimális mandulás fanyarság kíséri, a narancsos vonal enyhe sóssággal együtt ízben is uralkodóvá válik. A végére egészen megszerettem. 5p (2290 Ft - Bortársaság)
