Balassa István aktuális alapfurmintja még hosszú hónapokra az itthoni borkészletem alján állt volna elfeledve, ha a szokatlanul nagy mennyiségben rendelkezésemre álló szabadidőm egy részét nem az itthoni palackok szortírozására fordítom. Mivel azt gondolom, hogy ez a bor nem elsősorban hosszabb érlelésre készült, ezért az elmúlt pénteken egy társasági Skype-borozás keretei között kinyílott, majd el is fogyott, ahogy kell.

Ha minden igaz, akkor ez a furmint négy dűlő (Hangács, Dorgó, Betsek és Szent Tamás) alapanyagából szűrődött, ebben az értelemben pedig birtokbornak is tekinthető. Ezt a feladatát pedig kérdés nélkül betölti, hiszen stílusát tekintve is tökéletesen megmutatja kicsiben azt, amiért a nagyobb, dűlős Balassa-borokat, adott esetben pedig az édeseket is szeretjük.

Illatában és ízében is erőteljes almás, körtés jegyekkel rendelkezik a frissebb, ropogósabb, már-már nyersebb vonalból. A direkt, erőteljes gyümölcsösséget sok, de mégis kiváló minőségű sav kíséri, amitől az egész anyag úgy tud erőteljes, már-már harsány lenni, hogy közben semmit sem veszít eleganciájából és viszonylagos komolyságából. A korty hosszú, a lecsengés tiszta, zavarmentes.

Nem különösebben komplex bor, de gyakorlatilag tökéletesen van elkészítve. Kiváló kapudrog a dűlős Balassákhoz, ami nemcsak tény, de valószínűleg a legfontosabb feladat, amit a borász ennek a furmintnak szánhatott. Szerettem, bizonyára meg is fogom venni újra. Hat pont, alulról.  (3950 Ft, Bortársaság)