Az aktuális felmelegedési helyzet szülte igények mentén szégyenérzet nélkül ismerem el, hogy az elmúlt hetekben inkább nyúltam ilyen-olyan fröccshöz, mint sörhöz vagy szódamentes borhoz. Ez van, az időjárás diktál, én pedig próbálok a lehetőségekhez képest nemcsak ár-értékben, hanem minőségben is az átlagnál megfelelőbb fröccsalapanyagot találni, hogy alkalmazkodni tudjak.

Ezt a szlovák fehéret például úgy három héttel ezelőtt emeltem le egy kereskedő-polcról. Aztán pár nappal ezelőtt mintegy lendületből fogyott el: hol nagyfröccsként, hol viceházmesterként végezte egy hosszabbra nyúlt munkanap zárásaként. Jólesett így is, úgy is.

Annyira, hogy el is felejtettem szódamentesen kóstolni, így hát szombaton muszáj voltam vásárolni egy újabb palackot, hogy az végre hígítás nélkül fogyjon el. El is fogyott, igaz, kevésbé rendezett körülmények között: a Kopaszi-gáton, a szombati vihar előtt és közben.

És hát a körülményekhez képest jólesett akkor is, pedig objektíven vizsgálódva ez a Matyšák-bor sem sokkal érdekesebb, mint a pince alapszériájának bármelyik tétele. Irsai-mércével mérve kellően direkt, egyenes és frissítő, masszívabb savai ellenére is inkább hat alkoholllal turbózott gyümölcslének, mintsem bornak.

Működik fröccsben, de magában is gond nélkül lecsúszik. Ha hazai igazodási pontokat kellene keresnem, akkor azt mondanám, hogy az árkategória-azonos Szent István Koronán bőven túlmutat, ami legalábbis tisztességes teljesítmény. Az élményszerű öt pont ebben az esetben egy 4 pontos objektív teljesítményt jelent. Venném a harmadik palackot is. (cca. 3,50 €, Billa)