Sopron, mint borvidék mintha hosszúra nyúlt téli álmát aludná az utóbbi években. Az ismertebb magyar borvidékek közül szinte mindegyik hallat magáról valamilyen szinten, borvidéki összefogás, egységesített megjelenés, együttgondolkodás, fejlesztések, közös kóstolók formájában is. Sopronban viszont csend honol (vagy csak én vagyok lemaradva). Vannak ismert, akár nagy nevek - Weninger, Ráspi, Luka Enikő, újabban az Etyeki Kúria - és kisebb borászatok is, akik persze folytatják a munkát, de rég volt már olyan, hogy egy soproni borra vagy borvidéki történésre felkapta volna a fejét a közönség, vagy a borszakma. A kontraszt pedig különösen éles, ha a határ túloldalán fekvő Burgenland-dal vetjük össze a helyzetet.
Ez a bor nem dob követ az állóvízbe, de kellemes bevezetésnek tűnik a soproni borok világába, és innen érdemes építkezni. A Linzer-Orosz Borászat korábban Winelife néven működött, de a tulajdonosok - Linzer Sámuel, Orosz Csaba és Orosz Péter - a közelmúltban inkább a "nevükre vették" a fertőrákosi pincét. 10 hektár termő szőlővel rendelkeznek a Fertő-tó környékén, részben mészköves, részben csillámpalás talajú részeken. A közeli jövőben az organikus művelésre átállást, a végcél pedig a könnyed, gyümölcsös, jól iható borok készítése. Ez a zweigelt sikeresen betölti küldetését.

Linzer-Orosz Zweigelt 2018
Szinte átláthatatlanul sötét, primőrösen és egyben fajtajellegesen lilás színű bor fogad a pohárban. Az illat hűvös, eleinte nehezen szálazható, gyümölcsös-fűszeres, leginkább talán meggyet, áfonyát és szedret tudnék kiragadni. Kóstolva könnyű, de van egyfajta sűrűsége, textúrára kicsit olyan, mint egy hígabb rostos gyümölcslé. Ideális mennyiségű sav és minimális, finomszemcsés tannin keretezi a karcsú testet, az alkohol is pont megáll a határon. Sok gyümölcs színezi a kortyot, meggy, áfonya, szeder, erdei gyümölcsök formájában, halvány gyógynövényes, fűszeres aláfestéssel. A lecsengés száraz, a bor tisztán búcsúzik. Remek bisztróbor, az áráért mindenképp megér egy próbát. 5p (1750 Ft - Bortársaság)