A Hilltop Pincészet és úgy általában Ászár-Neszmély meglehetősen ritkán tűnik fel a borrajongó és úgy általában a magyar borblogok hasábjain, pedig azért lehet mondani, hogy a neszmélyi mammutpince nem elhanyagolható szerepet töltött/tölt be a magyar borpiacon. A Hilltop viszonylag korán megjelent a rendszerváltás után a minőségi magyar és külföldi borpiacon. A borászat eredetileg Móron tevékenykedő alapítói Neszmélyen 110 hektárral és egy 1993-ban megvásárolt pincével vágtak bele a birtoképítésbe és eleinte inkább a külföldi - leginkább brit - piacra adták el a borokat. A hazai piacon 1996-tól vannak jelen és érdekes módon a kimondhatatlan neve miatt az Egyesült Királyságban Woodcutters néven eladott cserszegi fűszeres volt az egyik sikerboruk. A Hilltop idővel összesen 560 hektár szőlőt telepített Neszmélyen és Szekszárdon. Kamocsay Ákos a kezdetektől, azaz 1993-tól tölti be a birtokon a főborász pozícióját, és a pince prémium kategóriás borai is az ő neve alatt kerülnek forgalomba, ahogy az Ihlet Cuvée is.
Ami a személyes élményeket illeti, emlékszem, hogy a Hilltop standja volt az egyik biztos pont a 2000-es évek eleji Sziget forgatagában, ha egyrészt meg akartuk találni egymást egy vadabb bulit eredményező koncert forgataga után, másrészt a felhozatal átlagához képest vállalható fröccsöt akartunk inni. Ezek után a pince alapborai jó választásnak tűntek a házibulik megalapozása vagy végigkísérése gyanánt is, majd "tudatos borfogyasztóként" - jelentsen ez akármit is, azon túl, hogy az ember már nem a legolcsóbb palackok közül választ és jobban megnézi, mit vesz le a polcról, mielőtt kisebb-nagyobb részletekben magába dönti - egy két prémium címkés tételük is kellemes meglepetést okozott. Ahogy szép lassan kitárult a (bor)világ, a Hilltop borok már csak a nagy számok törvénye alapján is egyre ritkábban kerültek elő. Az Ihlet Cuvée-t először az idei Hárslevelűk Éjszakáján kóstoltam rszabi társaságában és mindkettőnkre kedvező benyomást tett, úgyhogy be is ruháztam egy palackra, hogy otthon nyugodtabb körülmények között is kifaggassam.
Meglehetősen egyedi összetételű házasítás: 70% hárslevelű, 20% chenin blanc, 10% chardonnay. Kezdjük ott, hogy - bár ezt ugyan nem írnám a bor rovására - a fajták ismeretében sem találnám el a fenti arányokat, konkrétan a hárslevelűét biztosan alacsonyabbra tenném. Ez nem jelenti azt, hogy a házasítás nem villant meg az összegyúrt fajták mindegyikének jellemzőiből ezt-azt, de 30%-nál többre tippeltem volna a nemzetközi jelenlétet. Amikor viszont megérkeztek a hárslevelűre emlékeztető jegyek, akkor azt mondtam, hogy valószínűleg ideális időpontban nyitottam ki a palackot.
A fajták vélt-valós arányának eltéréséről írt fenti sorok egyik oka az lehetett, hogy első szippantásra a bor a DeMorgenzon Reserve Chenin Blanc-ját juttatta eszembe. Nem annyira kifinomult, de mintha annak valamiféle kistestvére lenne. Ez az említett dél-afrikai bor minőségét ismerve nem kis dolog, repülőrajtot vett tehát a neszmélyi versenyző. Elsőre a hordó moderáltan fűszeres, kesudiós aromái jönnek szembe (közben kiderült, hogy a bor nem volt hordóban, úgyhogy ezt alaposan benéztem :) ), de hamar nyílik az illat, édes citrusos, sárga húsú gyümölcsös, őszibarackos, virágos, fűszeres illatok következnek, a háttérben zöldfűszerekkel, fehérborssal, trópusi gyümölcsökkel. Kiegyensúlyozott bor, mind szerkezetét, mind ízintenzitását tekintve, kerek, arányos. Szájban is sárga húsú gyümölcsök, édes citrusok, pici trópusi gyümölcs, fűszerek, kis bors és kesudió elegye alkotja az ízképet. A hárslevelűre is utalható sok sárga húsú gyümölcs érettségi foka miatt azért engem óvatosságra intene a további tárolást illetően, de aki mostanában elfogyasztja ezt a bort, szerintem nem bánja meg. Technológiailag tökéletesen kivitelezett, profi munka, az áráért jó vétel. Valahol 5 pont-6 pont határán egyensúlyoz. (1590-2000 Ft - előbbi a pincénél elérhető ár, de a bor sok szupermarketben is és a Veritas-nál is megvásárolható)
