A huszonhatodjára odaadományozott Év Bortermelője megnevezésű kitüntetés kapcsán sűrűbben hallani kritikusabb, mintsem elismerő hangokat a szűk értelemben vett magyar boros közgondolkodásban. Az eddigi díjazottak kilistázását nézve egymagam is legalább kétféle megközelítés mellé tudok odaállni. Egyrészt teljesen korrekt, hovatovább üdvözlendő dolog népszerű, mennyiségileg is bizonyított és közismert borászokat valamennyivel feljebb emelni a többiek közül. Megdolgoztak a folyamatos piaci visszajelzésért, rászolgáltak a bizalomra. Másrészt nem szükséges az átlagnál színesebb fantáziával rendelkezni ahhoz, hogy az izgalmat, az egyediséget, a forradalmi újításokat és a nagy szeszáttöréseket évről-évre az asztalra pakoló hazai borászok nemhogy a listáról, de még a jelöltek közül is hiányoznak. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy innen indul minden, a cím körül kialakult egyet nem értés forrása. A történet persze közel sem reménytelen, sőt, van minek örülni, már amennyiben ezen a felütésen sikerül túllépni. Alább a lassan, de végül mégiscsak biztosan összeállt házi bejegyzés-sorozatunk keretei között Mészáros Pál szekszárdi bortermelő vörösboraival végeztem érzékszervi kísérleteket nagyjából két és fél napon keresztül.
Fontos és egyben szerencse is, hogy a hazai piac és a köré kiépült marketingkészlet nemcsak szabad, hanem sokszínű is. Borversenyek, címek, kitüntetések és elismerések érik egymást házon belül és azon kívül egyaránt. Mi pedig fogyasztóként vagy ezek mentén próbálunk meg boldogulni és eligazodni, vagy jól eltévedünk, amely miatt gyakran érezzük magukat átverve, de legalábbis megvezetve. Ennek persze semmi köze sincs ahhoz, hogy az aktuális, tehát kettőezer-tizenhatos címtulajdonos Mészáros Pál szekszárdi bortermelő borai – az éppen futó polci évjárat ellenére is – tiszták, egészségesek, finomak és kockázatmentesen fogyaszthatóak bárhol és bármikor. Pedig ebben leledzik a lényeg, a dolog önmaga.
Mészáros Pál Kadarka Válogatás 2014
Ez a bor kizárólag azoknak lesz csalódás, akik a fajtától átlag feletti kifinomultságot, törékenységet és sokszínűséget várnak. A többieknek – még a nehezebb év dacára is – biztos választás, középutas hétköznapi vörösbor lehet. Két szálon fut: egyrészt érettnek és átlagon felül vastagnak tűnik a kadarkamezőny kontextusában, másrészt erőteljesen savas is, és nem tűnt mindig úgy, hogy ez a két vonal képes összefüggő egészet alkotni. Az orrpróba hoz némi fajtajelleges fűszerességet, a korty eleje tiszta de kissé lapos, a végén viszont érett, bár kissé rusztikusnak ható savak húzzák nagyjából közepesen hosszúra. Egy jól iható szekszárdi vörösbor, nem is akar többnek látszani. Nem csalódtam, de nem érzek rá érdemi motivációt, hogy újra levegyem a polcról. Stabil 4 pont. (2000 Ft, Interspar)
Mészáros Pál Cabernet Franc 2014
A két bor közül kétségkívül ez a szebb, dacára annak, hogy nem kapott lélek- és minőségemelő "válogatás"-megjelölést. Gazdag, érett és viszonylag sűrű is, bár ezt inkább lehet a hordó, mintsem az átlag feletti alapanyag számlájára írni. Az erdei gyümölcsös orrpróbát vanília és egyéb hordófűszer színezi. A korty arányos, az alkohol visszafogott, nem borítja fel sem éretlen tannin, sem túlzó savasság. Okosan egyensúlyozik a közérthető és kifejező, gazdagon hordókezelt stílus és az annál valamivel zárkózottabb, alapanyag-centrikusabb vonal között. Mindent összevetve pedig nem más, mint egy szerethető szekszárdi cabernet franc, de erős kompromisszumokkal. Eléri az 5 pontot. (2200 Ft, Interspar)
Kapcsolódó bejegyzéseink:
