A lassan-biztosan hagyományszerű formát öltő vasárnap délutáni hétzáró borozások keretei között ezúttal Tokaj kettőezer-tizenegyes évjárata került terítékre két pince borszemüvegén keresztül. Lehet építő jellegű vitatárgy a kérdés, miszerint egy '11-es évjáratmetszet mennyire számít időutazásnak alig hat év távlatából a száraz hegyaljai fehérek vonatkozásában, ugyanakkor tényszerűnek hat, hogy vannak frissebb borok is a piacon, melyek kevesebbet mesélnek a száraz Tokaj eltarthatóságáról. Messzemenő következtetéseket nem vonnék le, lévén inkább a szórakozás volt a célunk, mintsem a szigorú ítélethirdetés, ráadásul a Szent Tamás pince, valamint Balassa István borai ennek inkább többé, mintsem kevésbé meg is feleltek. Rövid rezümé: soha rosszabb pontot a hétnek a végére. A hosszabb élménybeszámolóra éhesek pedig nyugodtan gördítsenek tovább, ugyanis a házigazda-bortulajdonos furmintfannal kiegészülve következnek négykezes jegyzeteink.
Szent Tamás Pincészet Nyulászó Furmint-Hárslevelű 2011
Határozottan érett az illata, főleg ahogy felmelegszik egy kicsit a pohárban: kompótos sárga húsú és trópusi gyümölcsök, méz, birsalma, pici sütőtök. A még mindig kitartó savak ellenére is picit megbillen a cukor felé (a bor félszáraz). Ízében is kompótos állagúak a különféle gyümölcsök, gazdagságnak ugyan nincs híján, de érezhető, hogy egy ideje már túl van a csúcson. Erős 5p. (furmintfan)
Az előzmények ismeretének hiányában nem tudom, hogy ezt a fajta kissé lustának ható érettséget a palackban szedte magára, vagy félszáraz voltából kifolyólag mindig is ilyen arcát mutatta. Sűrű, kissé tömény, az egyensúly a cukor felé billen, ugyanakkor intenzíven gyümölcsös és kifejező is. Érezni, hogy sűrű anyag, de stílus tekintetében legalább kétfelé osztja a fogyasztótábort: aki kész a feszességet az ilyesfajta koncentráció oltárán feláldozni, az nagyon fogja szeretni. Én maradnék a túloldalon: vannak kvalitásai, de nem nyűgözött le. Eléri az 5 pontot.
Szent Tamás Pincészet Percze Furmint 2011
A bő 5 év itt sem múlt nyomtalanul, egy kis érettség ennek az illatában is érezhető már birsalma, méz formájában a sárga húsú gyümölcsök mellett. A korty viszont tömörebb, feszesebb, elég masszív savakkal megtámogatott. Érett fehér húsú gyümölcsök és citrusok, körte, alma, őszibarack, sós citrom, kandírozott citromhéj és finom fűszeresség díszíti. 6p. (furmintfan)
Az előző Nyulászóban villantott sűrűség emitt már kellő mennyiségű savval is párosul, amely felpörgeti annyira az összhatást, hogy az ilyesfajta egyensúlyhibák miatt fanyalgókat is képes meggyőzni. Gazdag, sűrű, gyümölcsös, de a korty a második szakaszban sem dől össze, nem túl intenzív, ráadásul éppen elegendő savak kerekítik hosszúra és élvezetesre. Egy pohár nem is elég, jólesik a második és a harmadik is. Szerettem, stabil 6 pont.
Szent Tamás Pincészet Szent Tamás Furmint 2011
Gazdag, édes gyümölcsökben tobzódó illat: ananász, vilmoskörte, mangó és más trópusiak, finom fűszerességgel átkarolva. A korty koncentrált, puha, savai inkább szélesek, mint magasak, kicsit szét is terül a korty, a vártnál gyorsabban el is laposodik, de gazdagsága kompenzál. Az illatban megismert gyümölcsök és fűszerek finom sóssággal egészülnek ki. Erős 6p. (furmintfan)
Nagy és sűrű bor, éppen úgy viszi a zászlót, ahogy az alkotói irányból tervezve volt. Koncentrációja elismerésre méltó, hordója okos, a sav/gyümölcs-egyensúly ugyanakkor itt is kifogásolható a fogyasztói ízlés és vérmérséklet függvényében. Mélysége és gazdagsága elismerésre méltó, hossza tisztességes, és bár ebben a stílusban nem elvárt a savgazdagság, a végére kétségkívül gyorsan veszít a lendületéből. Megosztó lehet, fanyalgás helyett ezúttal mégis inkább szerettem. Kompenzációmentes 6 pont.
Barackos, mézes teás, enyhén trópusi gyümölcsös illat. Koncentrált, meleg hangulatot árasztó, széles, krémes a korty, finoman melenget a végén az alkohol. Ízében érett őszibarack, trópusi gyümölcsök, narancs, pici csoki, finom sósság. 6p. (furmintfan)
Kiváló, a belépő szinten messze túlmutató dűlős furmint, tananyagszerű lenyomat a pince stílusáról. Sűrű, harapható, színes és gazdag, trópusi gyümölcsei mellé némi ásványosságot is oda lehet hazudni az erre hajlamosak esetében. Hosszú bor kellő savval, fűszeres-sós lecsengéssel, a fogyasztói oldalon tökéletes elégedettséggel. Szuper, sima 6 pont.
Nem lehetett tökéletes a dugó, mert az illat elsőre húsleveses, majd nagyon zárt, nyomokban krémes, alig érezhető érett gyümölcsös jegyeket produkál, minimális nedves kartonnal a háttérben. Ízben a kartonpapír szinte nem is érezhető, gazdag, érett barackos, trópusi gyümölcsös, narancsos, érett citrusos, enyhén sós ízjegyeket mutat a bor. Pici édesség mellett egy fokkal jobb egyensúlyt mutat, mint a Betsek. Kár, hogy nem volt teljesen tiszta, feltehetően magasabbra tettem volna, mint a Betsek Furmintot. (furmintfan)
Komolyabb tapasztalati tőke hiányában kihívást jelentett a hiba forrásának azonosítása a kóstolt palack vonatkozásában. A tökéletesség hiányáért nagy kár, a takarás mögül ugyanis körvonalazódtak azon értékei, amelyek miatt szeretni szokás Balassa István Nyulászóját. Az illat nem tiszta, hol gyümölcsös, hol zárkózott, hol egyértelmű TCA-s jegyeket a mutat. A korty ezzel közel sem analóg: a dugóhiba egyértelműsége megkérdőjelezhető, de érezni, hogy jobb palackok esetében az összbenyomás és az utána maradó szájíz is egészen más. Erről most lemaradtunk.
Balassa Villő Mézes-Mály Furmint 2011
Bódítóan mély és gazdag az illata még most is: érett trópusi gyümölcsök és barackfélék, vaníliakrém, pici málna. Nagyon telt, krémes, robusztus felépítésű, nagyon testes bor, koncentrált és széles. Az alkoholt nagyrészt elnyeli a nagy beltartalom, érzetre kicsit emelkedett. Érett barackfélék, trópusi gyümölcsök, citrusok, édes fűszerek, málna, pici sósság és grillázs kavalkádja. 7p. (furmintfan)
A száraz Balassák csúcsa, többször kóstoltam már, ráadásul mindig, kivétel nélkül le is nyűgözött. Óriási bor elképesztő koncentráltsággal, rétegzettséggel és a műfajához mérten közel megfelelő egyensúllyal. Nem tagadom, palackéréséből nem faragott előnyt az elmúlt években, de közel sem veszített annyit értékeiből, mint azt a szkeptikus hangok alapján annak idején sejteni lehetett. Persze, sok a szesz, a cser sem kevés, de ennyi színnel, ilyen savakkal és efféle végtelen hosszal különösebben nem hagy hiányérzetet még a fanyalgókban sem. Az is tény ugyanakkor, hogyha lenne belőle még palackom, akkor már nem lenne. Klasszis, erős 7 pont.
Ezúton is nagyon köszönöm kóstoló- és bloggertársamnak, furmintfannak a lehetőséget.
