Rendkívüli bátorság kell ma ahhoz, hogy valaki egy új borkereskedést indítson el a hazai piacon. Ennek több oka is van. Egyrészt a magas hozzáadott értékű, drága/drágább boroknak szűk itthon a kereslete, másrészt minden vertikum, kezdve a barátságosabban árazott magyar boroktól, folytatva a kézműves, majd természethű termékekkel és befejezve a külföldi fine wine csúcsszegmenssel, szinte minden többszörösen lefedett. Aki ebbe az arénába be akar lépni, annak fel kell kötnie a gatyóját és mivel szinte már nem lehet újat mondani, valami plusszal érdemes csak próbálkozni. Ezt célozza három barát, akik nemrég indították el a beszerzési közösségszervezést megcélzó, külföldi borok kereskedelmével foglalkozó „Fill the Winebox” c. vállalkozást, amelynek bemutató kóstolójára hívtak el bennünket.
A Fill the Winebox koncepciója részben rendhagyó, részben pedig érdekes. Az alapötletet az adhatta – a kiállított termékek alapján gondolom –, hogy nagyon sok, szinte alig ismert külföldi pincészet van, amelyek szerényebb árazás mellett dolgoznak és termékeik importálása még magyar viszonyok mellett is zömmel korrektebb árakat dobhat ki. Ugyanakkor érdemes vigyázni a visszafogottabb pedigréjű szereplőkkel, mert boraik sokszor minőségi kérdéseket vetnek fel és alig versenyképesek, a magyar ÁFA-val megfejelve pedig kifejezetten drágák. Új kiskereskedés indításánál nagyobb kurázsi csak a szintén túlcsorduló magyar nagyker piacra való belépéshez kell. A Fill the Winebox tulajdonosai ettől sem riadtak vissza, rögtön nagykert is alapítottak, hogy az importált borokat más kereskedéseknek és éttermeknek tudják továbbadni.
A Fill the Winebox beszerzési közösségszervezés része olyasmi, amivel némi diszruptivitást akarnak csempészni a magyar borpiacra. A rendelés nem úgy történik, hogy simán felmész a webshopra, fizetsz, ők meg leszállítják az árut, hanem virtuális ládákba pakolsz, és ha többen feltöltenek egy ládát, akkor azt megrendelik és kiszállítják. Persze vannak olyan tételek, amelyekből készletet tartanak, de kínálaton kívüli termékeket is lehet javasolni. Hogy ez hosszabb távon ad-e valami pluszt vásárlói oldalon, illetve milyen kereskedelmi-logisztikai és adminisztrációs igényeket generál, nagyon érdekes kérdés, az idő majd el fogja dönteni.
Ami számomra nagy öröm, hogy végre valaki – mégpedig a Fill the Winebox – elkezdte az Alves de Sousa borokat itthon forgalmazni. Én már több kereskedőnek rongyosra beszéltem a számat, hogy hozzák be a Douro-völgy egyik legjobb pincészetének borait, de különböző okok miatt senki sem vágott bele. A Fill the Winebox viszont igen, szóval aki vásárolna, hajrá! A pincészetnél tett látogatásomról itt írtam.
A kis sétáló kóstolón összesen 25 bort mutattak be, elég széles kínálatot átkarolva a német rizlingektől a spanyol vörösökön át a pugliai mazsolaborig, erősített Madeiráig és Portóiig. A szelekcióban több problémás bort is találtunk, de a legjobbakat itt alul kiemeljük.
Az Alves de Sousa borok az egész kínálat csúcsát jelentik, bátran ajánljuk bárkinek. A Vale da Raposa Grande Escolha 2013 egy profi kézzel elkészített Douro, belépő a borvidék komolyabb borainak világába. Az évjárat nélküli Memórias házasítás pedig egészen elképesztő, egyedi, megismételhetetlenül nagy bor, amely akár évtizedekig is érlelődhet (magnum palack, a nyolc pontunkat karcolgatta). A 10 és 20 éves Quinta da Gaivosa Tawny-k több, mint korrektek, igazán élvezetesek, érleltségük és fűszerezettségük irigylésre méltó.
A többi portugál vörös szintén korrekt. A Dão borvidékről származó, elegánsabb, fogyaszthatóbb stílusú Quinta dos Monteirinhos Tinto 2013 jó vétel, a Herdade do Rocim Vinho Regional Reserva 2013 (touriga nacional, alicante bouschet és aragonez) pedig vastagabb, kiadósabb, mindent magában hordoz, amiért Portugáliát szeretni lehet ebben az árkategóriában. A Justino's Madeira Colheita 1999-el pedig – ha nem is olcsón –, de hozzá lehet jutni végre egy normális Madeira borhoz a magyar piacon.
A fehér vonalon kevesebb érdekes dolgot lehetett találni. Az elzászi termelő, Charles Frey kiemelkedett az egész mezőnyből. A Gewürtztraminer Granit 2013 igazán kellemes, vonzóan fajtajelleges, de a Riesling Grand Cru Frankstein 2014 az, ami igazán komoly. A rajnai rizling kevésbé népszerű és vonzó arcát mutatja, nem „gyümiskedik”, hanem igazi testes, krémes szerkezetbor, sok szekunder aromával, de kiváló stílusban elkészítve.
A spanyolok közül a Casar de Burbia Tebaida Bierzo 2009 (mencia) az emelkedett illó ellenére is a fajta és a borvidék egy jó interpretációja. A Bodegas Obalo Rioja Crianza 2011 pedig egy korrekt Rioja, a szokásos profi pincemunkával a háttérben. A Bodegas de Frutos Oui Rosado Vino de la Tierra de Castilla y León 2015 meg egy hordós rozé, testes, krémes, enyhén édeskés és iszonyúan intenzív. Csak annak küldöm, aki szereti.
Kategorizálástól mentesen még a Château Cambon La Pelouse 2012-t említeném meg, amely egy ismertebb Cru Bourgeois birtok terméke. Az évjárathoz híven zöldes illatot mutat, kóstolva is kemény egyelőre, de profi a cucc, igaz, Bordeaux-hoz híven nem olcsó. A Francios Lurton birtok-halmazt itt képviselő Hacienda Araucano Clos de Lolol 2012 pedig mindent tartalmazott, amit egy igazi nagytestű, pop-vörösnek villantania kell. Testes, emelkedett savval, szörpös gyümölcsökkel és némi mentolos kacifánttal.
(A meghívást nagyon köszönjük, ezúton egyben sok sikert is kívánunk a vállalkozáshoz. A nyitó képet a Fill the Winebox Facebook oldaláról vettem kölcsön.)
A kereskedés honlapja: http://www.fillthewinebox.com/
