Az Etyek-Budai borvidékért nyilván lehet ezernyi indok miatt lelkesedni, de a lusta és kapuzárt fővárosi aspektusból vizsgálódva mégis az a legmenőbb, hogy elhanyagolható mennyiségű távbuszozással lehet valódi borvidéksimogató programhoz jutni. Urbánsoviniszta kijelentés, de Etyek tulajdonképpen Budapest előszobája, ahová indokolt dolog borfogyasztással egybekapcsoltan migrálni a hétköznapokból. Még a vasárnapi vásárlás újralegalizálása előtt történt, hogy rögtönzött módon kiutazva sikerült egy nagyobb, ám annál gyorsabb kört futni Etyeken néhány pince vonatkozásában, ezzel űzve el a boltzárás okozta égető szenvedést, az unalmat és mindenféle szomjúságot egyszerre.

Bár nem volt tervszerűen ütemezve, Imre Ádám, a Szépvölgyön ÁT megnevezésű újvonalas borászat frontembere éppen szőlőt metszett, úgyhogy minden lehetőség adott volt, hogy a metszőollót ideiglenesen hátrahagyva végignyaljuk a pince aktuális, fejlődő mintáit, nagyjából villámmódon. Akinek szüksége van némi történelmi felzárkózásra a pince tekintetében, az tegye meg például itt, itt és itt, a kerék ismételt feltalálásától ugyanis most szeretnék eltekinteni, az aktualitások átbeszélésére pedig sajnos most nem jutott idő. Nyilván értelmetlen félkész, kémiai értelemben dinamikus borokról messzebbmenő következtetéseket levonni, de a minták izgalmasak és lehengerlőek voltak. Szültek is mindenféle fogadalmakat, miszerint lesz még a részemről visszatérés és lassabb, megfontoltabb fogyasztás az akkor már kész tételek mellett. Most viszont kértem és kaptam egy palackot egy közkincsé sosem tett sauvignon blanc-ból, ami volt annyira jó és izgalmas, hogy tegnapelőtt kibontsam, most pedig elfogyasszam és megdicsérjem jól.

És hogy milyen egy közel nyolcgrammnyi savval, harmincgrammnyi cukorral és tizennégy térfogatszázaléknyi szesszel kivitelezett sauvignon blanc? Extrém, szélsőséges és izgalmas. Az alacsony tőketerhelés és az augusztus végi szüret tompított a fajta zöldségein, ugyanakkor combosított rajta annyit, hogy jelentősebb kontúrjait leszámítva gyakorlatilag belemagyarázhatatlan a sztereotip fajtajelleg. Az orrpróbának időt és ezzel arányos mennyiségű levegőt kell hagyni, kellő türelemmel ugyanis egyszerre túrható elő belőle az édes-gyümölcsös alapkarakter és a zöld, fűszeres, ropogós karakter, szinte észrevehetetlenül alacsony illóval. A korty vastag, és bár összbenyomásilag nyilván édes, gyümölcsileg ráadásul a trópusi vonalon próbál mozogni, az egyensúly nem billen meg különösebben. Tiszta és jól fogyasztható bor, méretei ellenére is veszedelmesen csúszik lefelé. Nyilván farnehéz a cucc, eképpen a pengeéles savak rajongói sem lelnék benne különösebben örömüket, de ilyen élvezetfaktor mellett kár időt szakítani a fanyalgásra. Izgalmas, egyedülálló fajtakivitelezés, távol a konvencióktól és a megszokástól. Szerettem, talán el is éri a 6 pontot. (A palackomat Imre Ádám bocsájtotta rendelkezésemre. Köszönet érte.)

A fotót a hivatalos Facebook-oldalról kölcsönöztem.