Szijjártó Előd nevével nagyjából másfél éve találkoztam először, akkor egy nem szokványos sauvignon blanc-t kóstoltam a fiatal etyeki borásztól. Azóta 1-2 bor még szembejött velem, de a átfogó sort kóstolni és a borásszal személyesen találkozni most először nyílt alkalmam a Kóstolom Borbárban, és úgy tűnik, érdemes lesz rá figyelni a jövőben is.
Már lassan egy hónap is eltelt azóta, hogy a Badacsonyi borvidék színe-java egy napra a New York Palotába költözött, nekem csak mostanára sikerült összrendezeni a jegyzeteimet. Az immár tizenkettedjére megrendezett Badacsony New Yorkban közel 40 kiállítót vonultatott fel a megszokott helyszínen. A borászatok mellett szálláshelyek, vendéglátóhelyek, programhelyszínek és egyéb szolgáltatók is képviselték a régiót, itt most azonban természetesen a borokról lesz szó.
(Vihar előtti csend, az első látogatók)
Április végén egy hosszú hétvégét Wachau-ban és Krems an der Donau-ban töltöttem, a kirándulás mellett természetesen a helyi borok szemlézésére is jutott idő. Borkóstolásra sehol nem foglaltam időpontot, enélkül is rengeteget lehetőség van a borozásra, ahogy azonban Mautern településen vezetett keresztül az utam, a Nikolaihof éppen kapóra jött. A Salon 77 névre keresztelt kóstolóhelyiségben a pincészet szortimentjének nagy része megkóstolható és megvásárolható, akár nagyon régi évjáratok is. Úgyis nagyon rég volt a szerencsém a pince boraihoz, most kapva kaptam a kínálkozó alkalmon.
Meghoztam az idei második magyar egyveleget is. Most még csak enyhe többségben vannak a fehérborok a vörösekhez képest, befért már 1-2 rosé is a sorba, ahogy egy pezsgő és (most csak) egy édes bor is.
Az utóbbi hónapokban sok külföldi boros jegyzet összegyűlt, és ahol van értelme ezeket tematikusan közreadni, ott így fogok tenni, így is jut elég az egyveleg posztokba. Ma három olasz borról lesz szó, a Piemontban tevékenykedő Poggio Ridente birtoktól.
A birtok a borászat központja alatt elterülő, a kedvező klimatikus körülmények és a barátságos környezet miatt szintén Poggio Ridente (mosolygó domb) néven ismert dűlőről kapta nevét. A 491 méter magas lejtő Cocconato település határában helyezkedik el, talaja mészkőben gazdag.
A borászat alapítója és tulajdonosa Cecilia Zucca, de az egész család kiveszi a részét a munkából. Jelenleg 20 hektár tartozik a birtokhoz, ebből 11 hektáron terem szőlő, három dűlőre osztva. A szőlőket organikus módon művelik, a fókusz a barbera, albarossa és pinot noir szőlőkön van, de a Pavesio családdal közösen viognier, riesling és sauvignon blanc ültetvényeket is művelnek, akik a dűlő nevét is adták. Cecilia Zucca régi szőlőfajták tőkéit is felfedezte a dűlőkben, ezek egyike a grignolino, egy helyi fajta amely nevét a bogyóban található sok magról (grignole) kapta. A grignolino könnyed, de nem túl mély bort ad, viszont magas savtartalommal bír, és a magoknak köszönhetően - ha nem bánnak vele megfelelően - sok és kesernyés tannint is produkálhat. A másik elfeledett fajta a ruché, amelyből intenzív, aromás borok készülnek. Meg kell még említeni még az albarossa-t is, amelyet Franco Dalmasso hozott létre 1938-ban nebbiolo és barbera keresztezésével. Az új fajta a nebbiolo struktúráját egyesítette a barbera frissességével és gyümölcsösségével.
Három tételt kóstoltam meg a pincészettől, köztük egy fehér házasítás, egy barbera-t és a számomra eddig teljesen ismeretlen grignolino nevű szőlőfajta borát.
Felvidéki borászokról, borászatokról gyakran írtunk a blogon, de a Világi Winery borai eddig inkább csak fesztivál-beszámolók vagy egyvelegek keretében kerültek elő. A magyar határ közelében, Helemba falu környékén található pincészet közel 10 hektáron dolgozik, főleg világfajtákkal. A település közvetlen közelében folyik a Duna és az Ipoly és a Garam sincs messze. Az ültetvényeknek helyet adó dűlők vulkanikus, andezites alapkőzetén agyagos lösztalajt találunk. Irsai Olivér, cserszegi fűszeres, zöldveltelini, sauvignon blanc, rajnai rizling, chardonnay, kékfrankos, pinot noir és merlot fajtaborok, rosé, gyöngyözőborok, pezsgő alkotják a szortimentet. A száraz borok két borcsaládra oszlanak: "modern balance" és "terroir selection". Én a 2021-es modern selection zöldveltelinit kóstoltam meg a hétvégén.
Az idei második külföldi boros egyveleg is megérkezett (és hamarosan követi a harmadik is). Főleg spanyol, osztrák és olasz borok, mellettük még például újvilági tételek, egy pár olcsó bubis ital és egy fehér portói kapott helyett ebben a merítésben.
Az Etyeki Kúria letisztult és következetes portfóliója mellett új leágazásként jelentek meg pár éve a kis palackszámban készülő Mérész Sándor Projekt borok. Ez Mérész Sándor "játszótere", ahol a Kúria főborásza kiélheti kísérletező kedvét, akár szőlőfajták, akár borkészítési praktikák terén.
Az MSP sorozat két jelenleg is futó tagja egy zenitből készült fehérbor és egy nem szokványos módon érlelt rosé, mindkettő a 2021-es évjáratból. A Kúria "alapszériás" fehérbora, a White 2022-es kiadása történetesen szintén zenitből készült, így adta magát, hogy a pince White és Rosé borait együtt kóstoljam meg a két MSP tétellel.
A meleg idő beköszöntével itt a friss, üde fehérborok szezonja, a május egyébként is a sauvignon blanc hónapja (International Sauvignon Blanc Day, stb.), bontottam hát én is egy sauvignon-t. Sike Balázs egyre nagyobb hangsúlyt fektet a saját név alatt futó, a terroir kifejezését célzó borokra, de a Skizo jól bevált alapszériás tételei sem merülnek feledésbe. A könnyed, jól iható reduktív borok mindig hozzák a kötelezőt, nálam a sorozatból a sauvignon blanc a favorit (a borásznak is nagy kedvence a fajta), ennek a 2022-es évjáratáról lesz ma szó.
A KisBécs szakmai portfólió bemutatóján a széles osztrák kínálat szemlézése mellett (beszámoló itt) alkalom nyílt arra is, hogy három másik kiállítóval személyesen is megismerkedjenek a résztvevők, ugyanis a tulajdonosok/borászok maguk is eljöttek az eseményre. A Color Bar elődje, a Fiáker egyik deklarált célkitűzése volt, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchia mai területéről válogasson borokat. Így a Fiáker a KisBécs osztrák borai mellett szélesebb, magyar és közép-európai tételeket is magába foglaló szortimenttel várta a vendégeket, és ez így lesz a Color Bar esetében is. Ennek jegyében egy osztrák, egy szlovén és egy szlovákiai magyar borászat csatlakozott a rendezvényhez, és boraik a Color választékban is feltűnnek majd.
(A Schwarz család képviselői, a képet a KisBécs facebook oldaláról metszettem)
A KisBécs, mint kávézó és borbár sajnos már egy ideje bezárt és a tulajdonosok még nem találták meg az új helyét, de borkereskedésként továbbra is működnek, és további jó hír, hogy újra megnyílt a korábbi Fiáker, némi fazonigazítás után ezúttal Color Bar néven.
A KisBécs ide szervezte a 2023-as portfólió-bemutatóját, amelyről némi késéssel most fogok csak beszámolni, terjedelmi okokból (is) két részletben. A mai első részben egy vegyes osztrák egyveleg kerül terítékre, egy másik írás pedig azzal a három borászattal foglalkozik majd kicsit bővebben, akik személyesen mutatták be boraikat az eseményen.
