Az olaszrizlingnek sem ártana egyfajta nemzeti minimum. Úgy értem: hasznos lenne a minőségi szint meghúzása ott, ahol az élvezetes korrektség műfaja kezdődik, és az alatta tobzódó kritikus tömeg határozott levágásával meg lehetne teremteni azt az olasz-átlagot, ami már nem ad okot a csalódásra és a sarkos kritikára. Mondom ezt úgy, hogy nincsenek nagy elvárásaim: ha a fajtától egy korrektül szerkesztett, egyenes és frissítő bort kapok, akkor elégedetten dőlök hátra, még ha a szavatossági idő aligha hosszabb is egy évnél. A nyári fröccs jó dolog, meg hát amúgy sem kell túlerőlködni a műfajt – és ezzel sem a szkeptikusok, sem a rajongók táborát nem erősítem a fajta képességeit fejtegető vita olykor aktív, olykor csendesebb frontvonalain. Hogy rátérjek a lényegre: kifejezetten örülök neki, hogy Sabarék pont azt a határvonalhúzó olaszt rakták le az asztalra, amit én látni és inni egyaránt szeretek. Azt a komplikációmentesen finom fajtát. Egyszerűség-nagyszerűség háromnegyed literben. Nem tudom, hogy vakarjam-e a fejem annak ürügyén, hogy már ennek is indokolatlanul nagyon tudok örülni.

Textúra-vastagságban közepes, és elsőperces benyomásaiban többnyire a frissesség köszön be és győz meg arról, hogy a kopogtatás ezúttal jóféle ajtón zajlik. Gyümölcseit az úgynevezett klasszikus citrusfélés alapokra építi fel, és ezt kompromisszummentesen tartja az illatban és a kortyban egyaránt: az évjárathoz hűen erőteljesen kifejező savak (komolyabb toleranciát még így sem igényelnek, de a szódát nyilván simán befogadják) feszítik hosszúra a kortyot, némi zöld aroma még hozzátesz, úgyhogy sem lendületileg, sem tartalmilag nem hagy fogást – a maga műfaján belül persze. Finom, a veszélyesen lecsúszós fehérborok egyik mintaszerű példánya. Minden vállalást teljesít, minden ígéretet bevált, az 5 pont visszakézből behúzható. Szerepkörileg persze nyáron jobban pályát fog találni, ez egyértelmű.

Tiszta, friss gyümölcsös illat, zöldalmával, fehér húsúakkal, kis citrusossággal. A korty lendületes, picit savhangsúlyosnak is mondható, de ennek köszönhetően elég hosszú is. Aromatikáját tekintve nem egy bonyolult történet: citrusos, zöldalmás, némi zöldfűszerrel megspékelve. Feszes szerkezetű, egyenes vonalvezetésű, üde bor, amelyet jó inni, bár némi savtolerancia talán nem árt hozzá. 5p (furmintfan)

[A bor pinceára 1800 Ft. A palackunkat Nagy Lászlótól (szőlész-borász, társtulajdonos) kaptuk mintaként. A fotó masszáját hozott anyagból, a pince hivatalos weboldaláról gyúrtam. A presszóban pedig éjfél van.]