A mennyiségi szemlélet megszállása és diktatúrája, valamint a borrendszerváltás zavaros évtizedei után időszerű és szükségszerű volt egy (vagy több) olyan szőlőfajta után nézni, amely biztos pontként segít majd kifordítani a sarkából az egész világot. A furmintba vetett hitet már igazolja a rendszeres ima Tokaj felé, de nincsenek kevesen az olaszrizling-sereg törzszászlósai sem. Utóbbi némi jogfolytonosságot is visz a rendszerbe, hiszen (állítólag) még akkor is jó, ha nem is olyan jó, több kilós terheléssel maximum elfröccsözzük, ha más nem. Az olaszrizling-szekta – teszem hozzá gyorsan – csak akkor fog több hívőt toborozni, ha képes megbízható és hiteles lenni már az alapokon is. A biztos alap stabil hazai fogyasztóközönséget hoz, az pedig a prémium minőség előállítását indukálja, amivel talán már a határon kívülre is merészkedhetnénk.

Egy hosszabb, az alapoktól messzebb alig nyújtózkodó kóstoló alapján úgy tűnik, hogy ez az olasz-sztori gigantikus bukta. Nem az a baj elsősorban, hogy vannak mélypontok, hanem az, hogy ebből pusztán véletlenül sikerült összeszednünk egy csokorra valót. A szinte biztosnak vélt elégedettség helyett most négy kézzel húzzuk meg a vészharangot, innen ugyanis úgy tűnik, hogy már csak felfelé vezet az út. Nem, nem örülünk, Vincent.

A furmint mellett az olaszrizlinget szokás még emlegetni, mint a magyar fehérborok lehetséges kitörési pontját, és ennek érdekében vannak ígéretes kezdeményezések, mint a Csopaki Kódex, a fajtát középpontba helyező rendezvények, mint az Olaszrizling Szerintünk és az Olaszrizling Október. Az olaszrizlingnek – mint általában a magyar bornak – szurkolok, de a fajtát fókuszpontba helyező kóstolókon tapasztaltak sosem töltöttek el őszinte optimizmussal. (Nem mintha furmint-ügyben csak kolbászból lenne a kerítés, de szerintem előrébb járunk az úton.) Kétségtelenül akadnak izgalmas és hosszan érlelhető olaszrizlingek, de a nagy többség továbbra sem tud kiemelkedni a középmezőny szürkeségéből. Az alábbi sor alapján sem adnám fel a reményt, különös tekintettel arra, hogy nem a legszerencsésebb évjáratból származott a legtöbb bor, de tény, hogy nem okoztak nagy örömöt. A kóstolósor gerincét 2012-es badacsonyi tételek adták, kiegészülve néhány más évjáratból és/vagy más borvidékről származó borral. Árkategóriát illetően próbáltuk az 1500-2500 Ft környékét megcélozni, némi kilengéssel mindkét irányba. (furmintfan)

Szászi Pince Szent György-hegyi Olaszrizling 2012

A kóstolt palack története az, hogy a kóstoló előtti héten Szigligeten jártam, beugrottam a vár alatt található kis Szászi-vinotékába, ahol ez a bor 800 Ft/palack akciós áron volt hirdetve. Rémlett, hogy a 2012-es Szent György-hegyit eddig más címkével ismertem (otthon be is igazolódott, lásd fotó), de helyben még nem fogtam gyanút, pedig talán kellett volna. 2 palackot hoztam el, az egyik ebben az olaszrizling-sorban nyílt ki, a másikat a család többi tagja bontotta ki, de teljesen függetlenül ők is hasonló „élményről” számoltak be. Nem tudom, hogy az utazás viselte meg ennyire a borokat, vagy alapból ilyenek voltak, egy biztos: az akciós tételekkel nem jártunk jól.

Nyitás után már a palackban láthatóan gyöngyözik a bor, majd kitöltve aranysárgába hajló szín, és a pohárban is finom gyöngyözés fogad. Az illatban már felüti a fejét valami barackmagos kesernye és barnuló alma, de mindez ízben ez hatványozottan jelentkezik. Lapos korty, szinte zéró sav, barackmag, édes marcipán, de leginkább mindent elborító keserű íz. Értékelhetetlen. (800 Ft - pincétől) (furmintfan)

Pofátlan átkúrás, semmi több. Undorító. Savak nincsenek, (szén)savak láthatóan vannak, nem is kevesen. A korty veszettül büntet, poros és keserű, nincs az a mazochista, aki lenyelje. Értékelhetetlen alkotás, a pince sara és szégyene, hogy képes ilyen hulladékkal megtéveszteni a gyanútlan vásárlót. Magában vastag 0 pont, de mivel még hülyének is néztek, ezért legjobb esetben is csak -1 pontot kaphat.

Szászi Pince Szent György-hegyi Olaszrizling 2012

Már küllemre is teljesen más bor, mint az előző: halványabb szín, semmi buborék. Illatában alma, körte, némi fehér szirmú virág és mandula. Egyenes, arányos szerkezetű bor, bár kicsit több savat elbírna, nem is túl hosszú, de azért laposnak nem mondanám. Citrusos, fehér húsú gyümölcsös ízébe mandula és köves-sós ásványosság-érzet visz színt.  5p- (kb. 1700 Ft) (furmintfan)

Nyilván a címke dizájnja javított rajta, semmi más. Tiszta illat, kerek, puhán savas, a közepesnél rövidebb korty. Tipikus olaszrizling a jól iható fajtából, a kötelező teljesítése után függöny le, a ráadás elmarad. A pincétől vásárolt palack kontextusában már ez is hatalmas siker. Gyenge 5 pont.

Vigyázat, pincénél hamisítják?

 Bencze Pince Olaszrizling 2012

Ez a bor is Szent György-hegyi tőkék termése, Szásziéknál palackozva. Az illat kis fülledtséggel nyit, majd neutrális fehér húsú gyümölcsök érezhetőek, de mindig marad benne egy kis vegyszeres vonal, teljesen sosem tisztul ki, és egy idő után szúrósabbá is válik. Egyenes, közepes savak, legfeljebb közepes ízintenzitás, pici maradékcukor, citrusok, fehér húsú gyümölcsök, csipetnyi vajasság. Szájban korrekt, de izgalommentes. 4p- (2200 Ft - Radovin) (furmintfan)

Csupasz, mezítlábas bor, nemcsak előnyei nincsenek, de nincs is mit megfejteni rajta. Az évjáratból adódó savszegénységet fel lehet írni a számlájára, de mégsem ez, hanem a büntető, és sajnos egyre erősödő vegyszeressége okozza a vesztét. Meg lehet inni, de minek. 3 pont.

Laposa Pincészet 4Hegy Olaszrizling 2012

A név arra utal, hogy a bor 4 tanúhegy (Badacsony, Csobánc, Szent György-hegy, Somló) terméséből készült, részben tartályban, részben hordóban. Lassan nyílik, minimális virágosság, majd fűszerek és sós-köves mineralitás jelenik meg illatában. Ízében citrusok, mandula, minerális jegyek egy csipetnyi őszibarackkal. A savak rendben vannak, és a lecsengés is legalább közepes. Kb. egy óra elteltével azonban megjelent az illatban egy savanyúkáposztás jegy, ami miatt az addig 6 pontot már-már alulról karcolgató bor nálam végül 5 pontnál állt meg. (2890 Ft - Radovin) (furmintfan)

Pesti szabadbölcsész a kiskunhalasi késdobálóban: ebben a kontextusban senki sem kérdezi meg tőle, hogy melyik Mekiben süti a krumplit. A viccet félretéve: meglepően borszerű, tiszta, friss és olaszrizlinges, bármit is jelentsen ez. A korty kerek, tartalmas, ásványos (!!!), mutat valamit abból a bizonyos termőhelyből is. A 6 pontot csak a visszakóstoláskor előkerülő káposztaszag tudta lerontani. Mondanom sem kell, hogy így is körökkel nyerte a versenyt. 5 pont.

2HA Olaszrizling 2012

Korábban kóstoltam már párszor, mindig tetszett. Reméltem, hogy a sok csalódás után kicsit felhúzza a sor átlagszínvonalát, de nem volt szerencsénk: tankönyvi módon dugós volt, kár érte. (2500 Ft - Radovin) (furmintfan)

Az utolsó bástyát klasszikusan penetráns dugósság döntötte le a hatpontos ígéretével együtt. Különösen fáj, hiszen tudom, hogy jó szokott ez lenni.

Szél Fiai Cellárium Tibor Apátok Bora Szemelt Rizling 2013

Duplán kakukktojás a sorban, borvidék (Pannonhalma) és évjárat szempontjából is. Illatában némi érett gyümölcs, mandula, kenyérhéj és pici fa. Rusztikus, kissé „baltával faragott” bor, citromosba hajlóan nyers savakkal, érdes felülettel, még integrálatlan cserességgel, citrusokkal, zöldalmával, némi fűszeressséggel az ízben. Jó egy óra elteltével érdekes szappanosság ült rá az illatra. 4p- (2490 Ft - Pinceáron) (furmintfan)

Bár nem kifinomultan, de viszonylag meggyőzően kezd: sűrű, tartalmas, határozottan gyümölcsös, a savak miatt sem kell, hogy szégyenkezzen, igaz, hogy egy évvel fiatalabb, mint az eddigiek. A korty erőteljes, szinte zúz, látszik, hogy nem sokat foglalkoztak az élek lekerekítésével. Kár az egy óra elteltével jelentkező átható szappanosságért, az ugyanis még másnapra sem szellőzött ki belőle. 4 pont.

Canter Borház Dandelion Olaszrizling 2012

Zánkai központú, több Balaton-környéki borvidéken összesen 110 ha területtel rendelkező és vásárolt szőlőből is dolgozó borászat alapkategóriás olaszrizlingje. Visszafogott, neutrális gyümölcsössége mellett némi barnuló alma is érezhető. Lapos, picit oxidált, érezhetően öregszik, ugyanakkor van benne valami éretlen zöldesség is, nem áll össze a szerkezet. Feltehetően több szüreti időpontban, több helyről szedett szőlőből készült. 2p (1000-1200 Ft – hiperek, a Sparban leárazva 500 Ft volt) (furmint)

Értelmezhetetlen bor: se füle, se farka, ráadásul kócos és vékony is. Mintha alkotókból pakolták volna össze, de elfelejtett homogenizálódni a cucc: külön utakat járó savak, művi kesernye, vizes állag, mentes bármiféle mondanivalótól. Fröccsnek súlytalan, magában ihatatlan, elfőzni drága, viccnek meg rossz. 2 pont.

Skizobor Várvölgy Olaszrizling 2012

Tartályos, finomseprőn érlelt tétel. Érintésnyi szén-dioxid ebbe a borba is jutott, de nem áll rosszul neki. Friss, üde, zöldalmás, nyári almás, körtés, citrusos illat. Ízben az említett gyümölcsök mellé finom mandula és fanyar lecsengés társul. A savak jók, de a viszonylag karcsú test mellett a 13% alkohol kicsit befűti a korty végét. Nem akar sokat, de azt legalább magabiztosan hozza: nem bonyolult, de tiszta és zamatos, jól iható nyári bor. 4p+ (1990 Ft - Bortársaság) (furmintfan)

Na, ez végre egy tök jó bor. Karakteresen olaszrizling, szép a kesernye, jó a sav, van eleje, közepe és vége. Nem mutat be látványos fordulókat, de lefutja a kört szintidőre, és ennyi. Komplexitást hírből sem ismer, ellenben pohárszámra lehet vedelni. A baj, hogy ezzel a teljesítménnyel dobogós tud lenni. 5 pont. 

Villa Tolnay Olaszrizling 2012

50 éves csobánci öregtőkék termése, nagyhordóban erjesztve, finomseprőn érlelve. Illatában pici illó, markáns hordófűszeresség, kókusz, rumpuncs, marcipán, szellőzéssel kicsi sós jegy is előbújik. A hordó ízben is ráül: a gyümölcsöket a háttérbe szorítják a kókuszos, puncsos, fűszeres jegyek, mögöttük citrusok, őszibarack, nyári alma, körte bújik meg. A savak jók, bár nem túl hosszúak, és az alkohol itt is alaposan melegít a végén. Az én ízlésemnek túlzó a hordóhangsúly, pedig az alapanyag egyáltalán nem tűnik olyan rossznak, hogy így takargatni kelljen. 4p+ (2490 Ft - Bortársaság) (furmintfan)

A fajtáról csak a címke tájékoztat, a borban olaszrizlinget csak nyomokban lehet felfedezni. A combos hordó, a sűrű illósság ellenben dől belőle tisztességesen. Nem olasz-, hanem alienrizling. A korty ezek után nem kifejezetten okoz meglepetést: segges, sűrű, a szesz fűt, a hordó takar, és mint ilyen, roppant unalmas és nehézkes is. Kár, valószínűleg szép anyag lapul a páncél alatt. 4 pont.  

Jásdi Pince Lőczedombi Olaszrizling 2011

Érettebb karakterű aromaprofil, alma, sós jegyek, érett barack, hordófűszerek, vanília és pici kókusz. Kerekre csiszolódott savak, gömbölyded korty, jó közepes test, az előző bornál visszafogottabb, elegánsabb hordóhasználat. Mutat komplexitást, termőhelyi karaktert, de illatában és főleg ízében jellemző egy sült almás aroma, ami miatt már nem jósolnék neki hosszú jövőt. Valószínűleg nem a legjobb palackot fogtuk ki (a dugó majdnem teljesen át volt ázva), de úgy tűnt, hogy legalábbis ez a palack elindult lefelé. Éppen 5p. (kb. 3200 Ft) (furmintfan)

Régi kedvenc, utolsó remény, meg ilyenek. Fájt is a fejem, mikor elázás miatt csak a dugó felét sikerült kihúznom az üveg nyakából. Annyi baj legyen: a maradékot keserédes nosztalgiával a palackba nyomtuk, és a terroir-kődzsúszt papírtörlővel bélelt tésztaszűrőn át söröskorsóba szűrtük. Kár volt szenvedni: ez a bor bizony két év alatt kukoricásra döglött. Gyümölcseit elvitte az idő, a hordó és az üres savasság maradt, de az sem tart sokáig. A fajta eltarthatóságát minden bizonnyal nem ezzel a palackkal célszerű demonstrálni. Nettó csalódás, 4 pont.