Cornas-i kiruccanásunk következő állomása Vincent Paris, akit Franck Balthazarhoz hasonlóan a borvidék egyik fiatal csillagának tartanak. A ma negyven körül járó Paris pályája elején megfordult pár vezető Saint-joseph-i borászatnál, majd 1997-ben indította el saját birtokát. Hogy semmi ne csúszhasson félre, az első évjáratok során nagybácsikája, a legendás Robert Michel tanácsait követte. A viszonylag fiatal, de tapasztalt borász hamar híres lett modern felfogásban, de a termőhelyhez mégis hűen és kíméletesen készített borairól. Amellett, hogy ma már jól ismert és neve gyakran szerepel a Wine Advocate, a Wine Spectator és más fontos orgánumok hasábjain, Vincent Paris közösségi szerepet is vállal, hiszen társelnökként a cornas-i hegyközség ügyeit igazgatja.
Vincent Paris a Cornas szélén lévő családi házból toppan elénk. Azonnal látszik, egyszerű fickó, inkább a munka, mint a külsőségek kötik le figyelmét. A ház mögötti légkondicionált raktárba terel bennünket, ahol – letisztult káosz közepette – a 7-8 hektárnyi szőlő leve hordókban pihen. A főként régi ültetvényekkel és alacsony hozamokkal dolgozó Paris-nak nyolcvan 225 literes hordónál nincs is szüksége többre, hogy elképzeléseit megvalósíthassa. A részben organikusan művelt ültetvények termését egy rövid hidegáztatás után hűtve, vadélesztővel erjeszti. A tőkekortól függően 30-90% egész fürt kerül a cefrébe, minél öregebbek a tőkék, annál több kocsányt ír elő a recept. A minimális kén hozzáadása mellett történő hordós érlelés 12-14 hónapnál ritkán nyúlik hosszabbra, majd a kész tételek szűrés nélkül mennek a palackba.
Vincent első lépéseit a jóval értéktelenebbek tartott Saint-Joseph appellációban tette meg. Nyilván ennek anyagi okai is jócskán lehettek, hiszen Cornas újkori reneszánsza a kilencvenes évekkel kezdődött. Ekkor Paris még inkább a jól ihatóságot, mint a nagy bort hajszolta. Később azonban figyelme Cornas felé fordult és itt vásárolt, valamint a Michel-vérvonal révén kiemelkedő fekvésű öreg tőkés területeket örökölt. Ilyen például az 1910-ben telepített Mazards, valamint a szintén százéves Le Geynale. Az aprócska birtok évente 35.000 palackot tölt le, amelynek közel 80%-a exportra megy. Elsősorban az Egyesült Királyság és Hollandia a fő célpontok, de Paris borai az USA-ban és Ausztráliában is hozzáférhetőek. Az alapborok „Vincent Paris” név alatt készülnek, a komolyabb tételeket „Domaine Vincent Paris” címkével keressük.
Palackból kóstolt borok:
Granit Blanc Côtes du Rhône 2012
Cornas környékén, északi fekvésben telepített viognier és rousanne két- és egyharmad arányú házasítása. A bor egyötöde hordóban készült. Korrektül tiszta, lédús fehér húsúakra épülő fehérbor, kellemes fűszerességgel, szőlős karakterrel, egy kevés kesernyével a közepes lecsengésben. 13,0%. 5p
Saint-Joseph Les Côtes 2011
12 hónap fahordós érlelés. Tiszta, egyenes, szuperérett alapanyag, de elegáns, túlzásoktól mentes kivitelben. Friss, szilvás, fekete borsos, jó savval, a közepesnél több tanninnal. Tetszik. 12,5%. 6p
Cornas Granit 30 2011
A bor neve a talajra, a harminc éves tőkekorra, valamint a dűlő 30 fokos meredekségére utal. 70%-ban hordós érlelésű, kocsány nélkül erjedt. Szuperérett, nagyon tiszta, friss szeder, savanyú gyümölcsök és fekete bors mentén mozgó aromatika. Narancsos sav, lendületes intenzitás, sok, de érett tannin és hosszú lecsengés. Remek bor. 13,0%. 19,0 EUR. 7p
„A mesés Cornas Granite 30 2011 az évjárat egyik nagy bora” – írta róla Robert Parker és 93-95 ponttal díjazta.
Cornas Granit 60 Vieilles Vignes 2011
Öreg tőkék, egyharmad részt kocsánnyal erjesztve. A hatvanas szám ismét csak a tőkekorra és a meredekségre utal (vajon mi lesz a bor neve egy évtized múlva?). Egy év hordó. Fiatalos, jó adag sav gerjesztette savanyú gyümölcsösség, nagy koncentráció és mélység jellemzi. Kiemelkedően érett és tisztán definiált gyümölcsösség, sok, de érett tannin, nagyon elegáns fa és hosszú lecsengés. 13,0%. 27,0 EUR. 7/8p
“Egy testes, intenzíven koncentrált bor, amely Cornas eszenciáját képviseli.” – mondja Parker (95-97 pont) és nem is vitatkoznék ezzel.
Cornas Le Geynale 2011
85%-ban kocsánnyal erjedt. 14 hónapot töltött hordóban. Nagyon-nagyon fiatalos, friss, vonzóan földes és fekete bogyósan gyümölcsös. Mélyen fűszeres, borsos, remek fával, fókuszt adó lendületes savval és az egésznek keretet adó brutálisan sok tanninnal. Szinte végtelen lecsengés. A tannin tényleg sok, de ha egy ilyen borba nem épül be, akkor a kalapom megeszem. 7/8p
Végül az utolsó három bor 2012-es változatát nézzük hordóból. Mondanom sem kell, a dűlők nem hazudnak. Mindhárom pontosan a 2011-esek irányába mutat. Ahogy a Le Geynale felé lépdelünk, úgy csavarodik fel szépen a hangerő. Vincent Parisnak azonban jó keze van. Ott áll meg tanninnal, hordóval, koncentrációval és modernitással, ahol azt pontosan kell.
Az aránytartás felbecsülhetetlen képességét nagyon, de nagyon kevesen mondhatják magukénak. Vincent Paris-nál azonban nincsen hiba, minden úgy van, ahogy azt a syrah nagykönyve megírja.
(Köszönet Vincent Paris-nak a kiváló kóstolósorért.)
