A Borrajongó

Mondovino 2013. I. rész

2013. december 09. 06:00 - akov

Ismét eltelt egy év és megint volt egy jó kis Mondovino. A Wein&Co tulajdonképpeni portfólió-kóstolója Közép-Európa talán legnagyobb és a legkomolyabb termelőket „összerántó” borkiállítása. Idén is vagy kétszáz kiállító ezerötszáz borát lehetett megkóstolni, köztük számtalan magas árazású, szabad „locsolásban” igen ritkán elérhető versenyzőt. Ha átgondoljuk, hogy a két napra 40-45 Euróba fájó belépő mit is kínál, hamar ráébredünk, hogy ennyit ennyiért még a hülyének is megéri. A bécsi Konzerthaus mintegy 4.000 négyzetméteres területén otthonra lelő eseményen idén szokatlanul sok magyar szót lehetett hallani. Talán a Borrajongó korábbi tudósításainak is van ebben némi szerepe. Jó látni, hogy minél többen nyitnak ajtót a nemzetközi borvilágra.

mondovino2012.jpg

A beszámoló első részében a fehér tételeket veszem górcső alá. Kezdjük megint a bubis kategóriával. Gyakorlatilag a Champagne-okkal nem lehet mellé lőni, azt hiszem ez nem egy nagy állítás. Válság ide vagy oda, a „Champagnernek” bérelt helye van sógorék gazdagon megpakolt asztalánál. A jó áron futó másodvonalas Moutard korrekt vétel, bár kevés izgalmat tartogat, ha választani kell, akkor a Brut Rosé de Cuvaison-t jelölném poharamba. A Deutz pár fokkal érdekesebb és komolyabb, a Brut Classic szép, a Brut Rosé pedig egyenesen kiváló. A Frerejean Taittinger fivérek által nemrég alapított Frerejean Frères is megjelent a Wine&Co kínálatában. Náluk a koncepció csak minimum ötéves érlelésű Premier Cru tételeket enged meg, ennek megfelelően boruk szép érett karakterű, nyugodt és besimult buborékokkal. Nagyon tetszett. A Duval-Leroy Vintage 2004 szintén remek bor, kifinomult stílusban kivitelezett, szépen összeállt darab, de Rosé Brut Prestige is megér egy misét. A Roederer két borral volt kint, a Brut Premier erőteljes, kifejező, nyári almás frissességgel és hosszú lecsengéssel. A Brut Vintage Rosé 2008 ha lehet, ennél is jobb természetesen. A Pol Roger felhozatal minden cseppje élmény volt, de sajnos a Sir Winstont most nem töltögették, állítólag elfogyott. Már a Brut Réserve és a Pure Extra Brut is kiválóak, de a Rosé 2004 egészen bombasztikus, a szép érettség és gyümölcsösség kiváló arányban lakik benne. A Vintage 2002 csakúgy remek, igaz a 2008-as degorzsálás ellenére is igen rakoncátlanok a buborékok benne. A fene se érti, ez azért meglepett, de a bor még így is méltóságteljes anyag. Hogy legyen hova Champagne-t elhelyezni, gyorsan rájuk kóstoltam egy Schlumberger Brut Nature-t, amely olasz és rajnai rizlingekből készül, egészen súlytalan és felejtős. Nem is gondoltam ezt komolyan. Majd rá két Cava Pere Venturatól, de mind a Primer Reserva, mind a Tresor Reserva a fasorba sem ért oda. Snitt.

A száraz fehér kategória derékhadát természetesen az osztrák grünerek valamint rieslingek alkották. Mivel már mindenki árulja a 2012-es tételeit, volt alkalmam végigmenni egy pár termelő szortimentjén és meggyőződni arról, amit tavaly is leírtam. Picit finomítva annyit tennék ehhez, hogy a viszonylag frissen palackozott borok sok esetben zártak, fülledtek és savaik enyhe nyersességet mutatnak. Mindenképpen kell velük várni jó egy évet. Pontosan ezért, főként egy sétáló kóstoló nyomulásában nehéz figyelni a nüánsznyi különbségekre. Egyik bor picit intenzívebb, a másik kicsit hosszabb, a harmadiknak meg savkaraktere tér el valamelyest. Egyébként meg minden bor primőrösen szőlős és dobja magából a lédús fehér húsú gyümölcsöket. A primőrizmus torzító szemüvegén át azért ajánlok pár bort. Alzingeréktől könnyeden fiatalos és frissítően fanyar a Riesling Smaragd Liebenberg 2012. A Riesling Smaragd Loibenberg 2012 sűrűbb, intenzívebb és komolyabb ennél. Biztosan valami szép kerekedik majd belőle. A grünereik közül talán a Smaragd Steinertal 2012-t emelném ki. Idén szerencsére F.X. Pichler egy hatos sorral volt kint, a borok szépek, tiszták és egyenesek, de idő kéne nekik. Ettől függetlenül is élmény volt a Grüner Veltliner Smaragd M 2012, a Riesling Smaragd Loibenberg 2012 és a Kellerberg 2012 kóstolása. Aki hajlandó ezekért vagyonokat kiadni, cselekedjen, ne szégyellje. A két nagy nevet egy harmadikkal, Hirtzbergerrel kerekítettem. A Riesling Federspiel Steinterrassen 2012 ígéretesen szép, fiatalos, de azért zárt még. A Grüner Veltliner Smaragd Rotes Tor 2011 érleltebb, komplexebb, nagyon érett, trópusis jegyeket felvonultató alapanyagból készült. A Smaragd Axpoint 2012 szintén a nagy grünerek képviselője, az intelligensen használt maradékcukor mellé itt is trópusi gyümölcsök és virágok keverednek. Végül a Riesling Smaragd Hochrain 2012 tetszett talán a legjobban, mély és intenzív, hosszú perces lecsengéssel. A kultúrkör német oldalát Van Volxemmel mélyítettem. A Saar Riesling 2012 korrekt, szép tiszta, szívesen innám esténként. A Riesling Altenberg Alte Reben Grosses Gewächs 2012 szintén rettentő tiszta, trópusis és nagyon tartalmas. A korona végül a Scharzhofberger Pergentsknopp Erste Lage 2012 fejére szállt, ha érik, biztosan elképesztő bor válik majd belőle.

Nagyon örültem, hogy a Weingut Tement is megjelent a kiállításon, mégpedig vagy tíz bort is elhoztak magukkal. Az olaszrizling és muskateller (muscat blanc à petits grains, azaz sárgamuskotály) szépek és jók, de nagy dobásnak egyiket sem mondanám. Főként ezen az áron. Utóbbiakhoz azért lehet találni méltó kihívót Tokajból. A sauvignon blanc-ból és chardonnay-ból készült borok viszont lehengerlőek, szinte mindegy, melyiket kóstoljuk. Már a Sauvignon Blanc Steirische Klassik 2012 is élmény, de a Grassnitzberg Erste Lage 2012 még rádob egy jó lapáttal, a Zieregg Große Lage 2010 pedig még ezt is maga mögé utasítja. A nehéz évjárat ellenére is rendkívül intenzív és mély a bor, annyira hosszú, hogy szinte elképesztő. A chardonnay-ből készülő Morillon Muschelkalk 2011 megint csak nagyon tetszett, de nagytestvére Morillon Zieregg Große Lage 2011 egy meglepően méretes utcahosszal megverte. Igen, rendesen hordós a bor, de kiváló felépítésű és nagyon-nagyon hosszú.

A kevés francia fehéret Henri Bourgeois borai képviselték. A Pouilly-Fumé En Travertin 2011 amolyan samponos-macskapisis, de rendben van. A Sancerre La Bourgeoise 2010 viszont már jóval feljebb lép, elegáns, pici fával, alig-alig zöldes, ellenben nagyon hosszú. A Sancerre d'Antan 2011 meglepően lédús fehér húsúakra épül, remek szerkezettel és szintén hosszú lecsengéssel. Az egyéb fehér kategóriában a Gaia Assyrtiko 2011-t emelném ki Santorini szigetéről, több évjáratát kóstoltam már és mindig nagyon tetszett. A vadon, magas minőségű fahordóban erjesztett bor elsősorban jó fás, de ez sem képes elleplezni a remek szerkezetet és mély zamatosságot.

Az édes fehérborok közül az osztrák botrytisz-pápa, Kracher képviseltette magát egy nagyon komoly sorral. Elképesztő, hogy egy borászat – főként az ennyire száraz években – túlnyomórészt még mindig a botrytiszes édes borokra fókuszál. Mindössze a termelés ötöde a száraz tétel! Az alap édesek (Auslese Cuvée 2011, Traminer Auslese 2010, Zweigelt Auslese 2009) picit egyszerűek, szőlősek-mustosak, de azért tartalmasak, jó őket fogyasztani. A Beerenauslese Cuvée 2010-nél lépünk be a prémium szegmensbe, kiváló savú, remek tartású bor, tiszta botrytiszes aromákkal. Az évjáratjelölés nélküli TBA olajosan sűrű, mély, szép virágossággal és mazsolával, nagyon szép bor. Mikor megtudom, hogy ebből a zászlósborból több tízezer palack készül, leesik az állam! Tovább lépkedve felfelé ki kell emelni a Grande Cuvée “Nouvelle Vague” 2011 No. 6. TBA, a valamivel könnyedebb Scheurebe “Zwischen den Seen” 2011 No. 8. TBA és a Welschriesling “Zwischen den Seen” 2011 No. 4 TBA borokat. Mind-mind kiváló egyensúllyal és fogyaszthatósággal bírnak, miközben lehengerlően koncentráltak és rétegzettek maradnak.

Végül a Fine Wine Lounge-ban rápróbáltam egy Château d'Yquem 1996-ra. Illatát trópusi gyümölcsök, aszalt sárgabarack, plasztik, lapos kerékpárbelső, fehér virágok, porrá aszalt öreg gyümölcsök és vén bútor képviselik. Nem mondom, hogy nem komplex, de gumisság és öreganyám molyirtós szekrényében terjengő aromák nélkül azért kibírtam volna. Közepesen intenzív, szintén trópusiak viszik benne a prímet, jön a mazsola, a szekrény és a plasztik is. Nem túl cukros, közepes savval, jól illeszkedő összetevőkkel és viszonylag hosszú lecsengéssel. Nem rossz, de azért többet vártam egy Château d'Yquemtől.

Ennyit mára. Itt jövök a cikk következő részével.

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr955678029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2013.12.09. 20:09:17

Örülök a beszámolódnak, jó volt olvasni, felidézni néhány élményt!

Gyorsan az én benyomásaimat is ide kanyarítom:

Tényleg nagyon sokan voltak, nem csak hazai pályán versenyzők, hanem kishazánkból is, aminek csak örülni lehet. Jó lenne egy ilyen, vagy ehhez hasonló rendezvény Budapesten is, persze, egyelőre ennek nem sok realitása van, de hátha, egyszer mi is elérünk oda, hogy.

A Champagne rész tényleg bivaly erős volt, mi Duval-Leroy - Roederer - Deutz - Pol Roger sorral kezdtünk be. Nekem egyértelműen a Pol Roger sor volt a legnagyobb élmény; nem csak azért, mert sikerült a teljes sort végig kóstolni (a Sir Winston Churchill valóban elfogyott első nap rögtön az elején, de második nap sikerült elcsípni:), hanem mert annyira magas színvonalú volt a teljes sor! A 2002-es évjáratos nekem pont erőteljes és mégis elegáns volta miatt tetszett nagyon, de ebben a témakörben van még lemaradásom, úgyhogy még gyűjtöm a tapasztalatokat, és kíváncsian várom a folytatást.

Henri Bourgeois: jó volt látni a fáradhatatlan kóstoltató embert, aki francia-német-angol keverék nyelven csak mondta és mondta a magáét, látszott, hogy az élete erről szól, nem mellesleg, kiváló borokat hozott! Nekem fehérben az ő sora volt az egyik legerősebb (hozzá kell tenni, hogy az idei kóstolónk valahogy vöröshangsúlyos lett), egységesen magas színvonalával.

Az osztrákok kimaradtak, volt alkalmunk júniusban egy nagyot meríteni, így most Dél-Afrika felé vettük az irányt; innen három pince nevét említeném meg: a De Wetshof 3 remek chardonnay-val érkezett, a Raats pince két nagyszerű chenin blanc-t kínált, míg a Stellenrust egy chenin blanc-sauvignon-chardonnay sort töltögetett, érdemes volt elidőzni az ő asztaluk mellett is.

Apró átrándulás Új-Zélandba a Mount Nelson két sauvignon blanc-ja jelentett élményt, míg érdekes zárásként a szicíliai Planeta két fehér borát kóstoluk: az Etna Rosso-t carricante szőlőből érdekességként, és egy szép chardonnay-t (aminek viszont az ára már nem annyira szép, mert annyiért már inkább a dél-afrikaiak...)

A Fine Wine részlegben két burgundi chardonnay került terítékre: a William Fevre féle Les Clos Grandu Cru 2009-ese igazi nehézbombázó, valahol 7-8 pont magasságában, számomra jobban egyben volt, mint a picit csalódást keltő Bouchard Pére&Fils Montrachet Grand Cru... Persze ilyen mennyiségekből és körülmények közt nem érdemes messzemenő következtetést levonni, de nem győzött meg arról, hogy érdemes lenne 450 euro-t beruházni erre a borra.

Édesek közül egyedül a Château d'Yquem 1996-osra futotta, csak egyetérteni tudok akovval: valószínűleg nem emiatt a bor miatt lett Sauternes a műfaj egyik alapvetése...

Ja, és bár nem bor, de aki teheti, és Bécsben jár: Planeta olívaolaj. 15 euro, nem olcsó mulatság, de valami eszmétletlen finom!

akov · http://borrajongo.blog.hu 2013.12.09. 20:45:11

@szeretemadragaszarborokat: Wow, micsoda reszletes leiras, es meg egyet is ertunk. :D

Hogyhogy meg nem vagy szerzo a Borrajongon? :D

Na es a Henri B. pultnal kostoltad azt a helyi sajtot? Beszaras finom volt a borokhoz.

2013.12.09. 21:03:14

@akov: Azért a tiéd részletesebb, több meló volt vele, az egyetértés viszont nekem is fura, mintha nem a régi volnék... :D

Kóstoltam, bizony, telitalálat volt! Minden volt ott: sajt, finom borok, franciás vehemencia, kovakövek. Utóbbit még este 9 körül is csattogtatta, mikor mi már hazafelé vettük az irányt... :D

Ha már szóba került: volt egy csóka, aki a Wein&Co üzletekben kapható delikát dolgokat kóstoltatta. Nem tudom, voltál-e nála, de olyan lekvárt, csatnit, meg ki tudja még mi mindent kóstoltatot (sajnos csak németül nyomta, a tömegtől amúgy is alig lehetet hallani...), hogy teljesen el voltunk képedve!

Kis kiruccanásként a borok világából, érdemes volt kipróbálni.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2013.12.09. 22:04:06

@szeretemadragaszarborokat: Sajnos nem kóstoltam ezeket. De mi az olasz cantuccistől paráztunk be. Olyan minőségi cucc volt, sokáig emlékezni fogok.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2013.12.10. 09:35:02

Nem tudom hogy amit kiemeltél, a 12-es osztrák fehérek nyersessége az nem -e valamiféle évjárati sajátság.
Az elmúlt hetekben kóstoltam a kedvenc Prageréktól a kedvenc Klaus és Achleiten rieslingeket és szintén kedvenc Stockkultur grünert, mind 12-est. És valóban. Keményebbek, zártabbak, sőt rendezetlenebbek, mint szoktak lenni, a 11-esek és 09-esek sokkal mélyebbek, nagyvonalúbbak, magukkal ragadóbbak voltak már fiatalon. A megmaradt néhány 2012-es palackomra évekig rá se fogok nézni, az fix.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2013.12.10. 09:39:15

@drbarta: Köszönöm a megerősítést, jó hallani, hogy nem saját tévképzet a dolog. Számoljunk csak. A '12-es tételeket április-májusban palackozhatták le. Előtte ugye szépen beállították a kénjét, szűrték (maradékcukor!). Szóval nem lenne nagy meglepetés, ha emiatt lenne a nyersesség. Lehet az évjárat még a magáét rádobja a dologra. Az osztrákok és németek egyaránt nagynak tartják a 2012-t, jobbnak, mint a 2011-et. Lehet lassan érnek. Én azt gondolnám 1 év elegendő kell, hogy legyen.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2013.12.10. 10:06:21

@akov: Nyilván jogos az általad említett okokból is a fiatalos rendezetlenség, de pl.a tavalyi vievinumon, tehát június elején, a 11-es borok nekem megközelíthetőbbek voltak, mint most ez a néhány 12-es. De a nyersességtől függetlenül is nekem ez utóbbiak visszafogottabbnak tűntek beltartalmukat tekintve is. Én mindenképp többre számítanék a Pragerek esetében hosszabb távon is a 11-esektől, de hát majd elválik. :)

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2013.12.10. 19:32:15

@drbarta: csak qrva jo az a 12-es stockkultur, bocsi;-)

Szegediszomelijé 2013.12.10. 21:19:44

A 12 Rizlingnek még Ausztriában is túl meleg és száraz lehetett, nem egy átlagidőjárású év volt!

akov · http://borrajongo.blog.hu 2013.12.10. 21:30:58

@Szegediszomelijé: Én úgy tudom ott nem volt ennyire szélsőséges az időjárás.

európai 2013.12.12. 14:09:30

Kracher nagy kedvenc. Inspirációt adó borok.
Ui: Kiváló irás, tetszik.
süti beállítások módosítása