Minden bizonnyal nem én vagyok az egyetlen, aki lát némi párhuzamot Christer Sandahl és Robert Gilvesy Balaton-felvidéki pincészetei között. A be/hazatelepült tulajdonosok céljai hasonlóak: a lehető legjobbat kihozni a saját elképzelésük és a termőhely konstellációjából. Az út hosszú; amíg a Villa Sandahl-borok már okkal beégtek a köztudatba(nem tudni, hogy ez milyen mértékben köszönhető a Sandahl-vandálkodásnak), addig a Gilvesy Pincészet még csak épp a szárnyait bontogatja. Az első évjárat alapján nekem úgy tűnik, hogy a koncepció a következő: gyors feldolgozással, reduktív erjesztéssel és érleléssel könnyű, friss, jól iható fehérborokat készíteni. Két palack segítségével igyekeztem utánajárni, hogy az állítások mennyire tükrözik a valóságot.
Gilvesy Rajnai Rizling 2012
Halvány citromsárga szín. Orrban tiszta, de rendkívül visszafogott. Sokat pörgetve gyurma, tűzkő, mandarin, narancshéj tűnik fel. Szellőztetve egy kis szappanosság rontja az összképet. Felismerhetően rajnais, de mintha letekerték volna róla a hangerőt. A korty az illat minden erényét egy lépéssel rombolja porig: üres, gyümölcstelen, vékony. Menthetetlenül savhiányos, hiányzik belőle a tartás, az energia, a vitalitás. Üres kortyközép, gyorsan múló ízek, kesernyés-kemikáliás lecsengés. Nem találtam meg az erényeit; gyenge 3 pont; nagy csalódás, pláne, hogy egy ezressel kevesebbért fényévekkel jobb olaszt ismerek a Szent György-hegyről.(2 700Ft)
Gilvesy Pinot Gris 2012
Gyakorlatilag színtelen. Orrban a rajnaihoz hasonlóan friss, de kissé erőtlen: citrusfélék, nyári virágok, zöldfűszerek. Itt már nem zavar be szappanosság, nem rontja a tiszta, alapvetően gyümölcsös alapot semmilyen vegyszergyanús tényező. Kóstolva is egyensúlyosabb, mint társa. Vékony, de legalább hibátlanul szerepel. A sav pont elég, az alkohol dicséretesen moderált, a lecsengés kissé cseres. Korrekt, izgalommentes bor, de hova lett a tartalom? 4 pont. (2 000Ft)
[A képen a pincészet terasza látható, a Bortársaság közösségi oldaláról metszettem.]
