Kis késéssel én is beszámolok a Várban tett kiruccanásomról. Pénteken este sikerült feljutnom. A kellemesen meleg délutánra csípősen hűvös és szeles idő kerekedett. Nem éppen ideális fázva, szélben (illatok nuku) kóstolni, de idén csak ennyi jutott. Vasárnap is terveztem menni, de végül egy romantikus pinot noir szüret alattomosan elcsábított. No, de megbecsülve azt, ami van, álljon itt egy részletes tudósítás.
A Kézműves Borok Háza pultnál a bubisokkal kezdtem. A J&J Hamburgi Muskotály Pezsgő 2009 nem egy nagy szerkezet, egyszerűen parfümös, de tiszta és kellemes, szerintem van létjogosultsága a hazai piacon. A Fehér Cuvée 2010 pezsgő viszont egyre jobban tetszik, azt hiszem a legjobbat reprezentálja, ami egy 2010-es fehér alapanyaggal csak történhetett. A széndioxidot magam mögött tudva a Bukolyi Egri Cottage Fehér 2012 házasításra repültem rá, amely 10% új hordóban erjedt, kellemesen virágos kevés hordós jeggyel, rendben van. Légli Géza fehérborai eddig sosem ejtettek rabul, de most a Matacs Chardonnay 2011 tetszett, szerintem felzárkózik a Kislaki Bormanufaktúra vörösborai mellé. A Kikelet Lónyai Hárslevelű 2011 mindenki favoritja (az enyém is), de most rusztikusnak éreztem és van benne valami furán ecetes jegy. Csak nagyon visszafogottan, de van. Hogy hordó vagy más, nem tudom, de most különösképpen feltűnt. Mástól is hallottam már ezt a kritikát, most én is behódoltam. A vörösborokra átnyergelve Losonci Bálint és Szecskő Tamás Turán 2012 borait szondáztam. Szó mi szó, kell némi stílusrajongás a fajta szeretetéhez, mintha irsai olivér „kabernébe” rondított volna. Ha a rajongás adott, akkor mindkét bort van miért fogyasztani, talán a Szecskő-féle a nagyobb és koncentráltabb anyag. Végül a 2HA Tabunello 2011 került poharamba, jelentem, rázódik össze, mélységeket sejtet, nagyon tiszta, nagyon frankó és idehaza szokatlanul profi.
A Bortársasághoz átevezve először a Domaine de l'Evêché Crémant de Bourgogne Blanc de Blancs méretett meg és nem vallott szégyent. Kipróbálásra erősen ajánlott, klubbáron még éppen elmegy. A Gilvesy Rajnai Rizling 2011 első találkozásom volt a pincével, az élmény pozitív, talán lehetne koncentráltabb az anyag. Az Oremus Mandolás Furmint 2011 hozza, amit neki kell, elegáns és szintén profi módon elkészített bor. Nem hiányolom belőle a sok nehézkesen olajos furmint árnyjátékát. Igaz, ha valaki még egy kevés-közepes mennyiségű fát sem tolerál, kerülje. Itt a Villa Tolnay Chardonnay 2011-el zártam, szerintem jó cucc, nehezen tudnék most magyar chardonnay-t felidézni, ami üti ezt a szintet. A famentesek csapata szintén kerülje, mert némi szálkára lehet kilátás.
Az IFDT-nél két borra voltam kíváncsi. Az Univitis Font-Destiac Saint Emilion 2010 egy unalmas és erősen túlárazott bordeaux-i (4.100Ft). A Drouhin Nuits-Saint-Georges 2010-től sokat vártam, de aztán letaglózott, mert úgy rendesen savanyú. Igaz, hogy Maison, de hát egy kiváló évjáratból nem lehet normális bort készíteni? A Vinopolis standnál egy Vesztergombi Syrah 2011-re próbáltam rá. Tiszta Újvilág, enyhe pincefílinggel. A Tringa Diablo 2008 pedig a túlzások magasiskolája, stilisztikailag kb. tíz éves lemaradásban van a világhoz képest.
Eztán egy mix kört futottam. Fritzéknél a Pannon Bormustra két csúcsborát kóstoltam. A Cabernet Sauvignon 2009 szép darab, nekem tetszett, viszonylag egyben van, még éppen nem túlérett és szép intenzitás kel versenyre a hordóval. A Medicina Cuvée 2009 viszont annál inkább túlérett és unalmas, plusz ráadásul kesernyés is. Míg előbbi 9.000Ft, utóbbi 15.000Ft. Természetesen mindkét árral sikerült teljes mértékben elszakadni a hazai és a nemzetközi borvilágtól.
Az egri Dula Szőlőbirtok és Borgazdaság borait sosem ittam, most kettőt kipróbáltam. A Grőber Pinot Noir 2006 korrekt, de rövid, sokkal komolyabb intenzitást várnék egy pinot-tól. Az Egri Bikavér 2006-nak sincs baja, ha csak a hígságát nem rójuk oda neki. A villányi Blum Pincénél tíz évvel ezelőtt többször megfordultam, híresek voltak a gazdag vendéglátásról. Azóta sem kóstoltam tőlük. A Cabernet Sauvignon 2007 rusztikusan tanninos, sajnos híg is és ezzel a koncentrációval sok ideje nincs már hátra. A Cabernet Franc 2007 lehetne jobb választás, de ő sem igazán kecsegtet izgalmakkal. Eztán bukkantam a Kreinbacher bódéra, ahol a Syrah 2011 volt kötelezően kóstolandó. Szépen demonstrálta, hogy milyen egy bor akkor, ha értő kézzel készítik el. Számomra a fesztivál egyik legjobbjának bizonyult. Nem csak intenzív és izgalmas, de végre a fa is kiváló minőséget képvisel. Emellett még szerkezet és lecsengés is akad.
A Dél-Afrika Borai pult már két éve szállítja nekem a kellemes élményeket. A kevés Dél-afrikai bornak, amit évente kóstolok, jó része itt kerül poharamba. Már a nem túl magasra pozícionált Saronsberg Provenance Shiraz 2011 is kellemesen üdítő élmény. A visszafogottan fűszerpaprikás és ribizliszáras Raka Cabernet Franc 2009 a kis zöldesség ellenére is izgalmas. A pinotage és petit verdot házasításából született Post House Missing Virgin 2011 nem csak a fajták találkozása miatt fura, aromakaraktere sem mindennapi, talán picit túltolták a hordót is. A sort a Camberley Philosopher's Stone 2010 (Stellenbosch) zárta, amely egy sima bordeaux-i házasítás, de megéri a pénzét. A 2009-es is nagyon tetszett tavaly. A közönséges pop-vanília szerencsére csak az illatát uralja el picit, kóstolva aztán helyre kerül minden. Zamatos, picit túlérett hatású, nagyon fűszeres és megsüvegelendően hosszú.
A szervezők nagyon verték a harangot Portugália-ügyben, amely a fesztivál idei díszvendége volt. A valóságban a felhozatal átlagosra sikerült, és ezt nem csak azért merem leírni, mert a magyar nyelven hozzáférhető legterjedelmesebb Douro-irodalmat jegyezzük. A kínálatot tulajdonképpen a Real Compania de Velha mega-pincészet és birtokainak portfóliója alkotta. A Quinta de Cidrô Touriga Nacional 2010 bár nem rossz, nagyon alapszint. A Quinta dos Aciprestes Reserva 2008 már egy grádiccsal feljebb van, de azért ennél sokkal szebb borok vannak a Douroban. Mégis, a hidegre forduló késő estén igazi menekülési lehetőséget nyújtottak az erősített borok. A Royal Oporto LBV 2004 nincs már top formában, az volt az érzésem, hogy 2-3 évvel ezelőtt tömörebb és intenzívebb élményt adhatott. A Royal Oporto 10 Year Old Tawny rejt már némi izgalmat, igaz még sok friss gyümölcsös jegy van benne, az olajos magvak még csak alakulnak. A pultnál egyértelműen a 20 Year Old Tawny vitte a prímet, szépen érett és izgalmas, tele magos és aszaltas aromákkal, kellemesen tartalmas lecsengéssel. Az egyre hűvösebbe hajló szélben nehéz lett volna rá nemet mondani.
Végül engedjétek meg, hogy a gasztroterroristákról is megemlékezzek. Van még olyan, aki ezeket az irdatlan rosszul elkészített töki pomposokat és langallókat képes megenni? Természetesen van, hiszen hosszú sorok kígyóztak a pultoknál. És még fizetnek is érte. Nem kicsit, sokat. A péküzemekben előre elkészített hulladéktésztára rádobják a cuccot, majd éppen rámelegítenek a kemencében. A nyers hagyma és az éppen meg-megfolyó szalonna remek elegyet alkot a kiváló minőségű, elősütött tésztával. Akinél van bilagit, azé a főnyeremény. Gondolhatnánk, volt ott csúcsgasztró is, de nekik sem volt túl jó napjuk. Rossz volt nézni az állott és kinyiladozott fekete kagylókat, amelyek zokszó nélkül mentek a kajába. A grillezett szardíniát mertem egyedül megkóstolni, 1.700Ft-ba (4db) került és állottan rossz íze volt. Nincs ezzel gond, csak ne ennyibe kerülne, és ne csinálna bohócot a valóban minőségi konyhából. Ha diszkrét akarok lenni, csak annyit mondok, rányomta a bélyeget az estémre. Ki gondolta volna, hogy borfesztre megyek és egy döglött hallal térek nyugovóra?