Lassan hagyománnyá válik a Terroir Clubban, hogy évente egyszer szerveződik egy szép Burgundia-kóstoló. A tavalyi jegyzete itt. Remek lehetőségek ezek tapasztalatokat gyűjteni, hiszen a beugró árából egyébként csak kb. egy jobb féle village-burgundira lehetne rápróbálni, itt meg lehetőség nyílik ugyanennyiből egy hosszabb sort végigkóstolni, közte grand cru-mélységeket is érintve.

A koncepciót több vonal szabta meg. Egyrészt a kínálatba frissen bekerült gevrey-chambertin-i jó nevű bio-dinamikus termelő, a Rossignol-Trapet szortimentjének bemutatása. Másrészt az újonnan forgalomba került 2010-es évjárat kapcsán felmerülő igény az előző, szintén kiváló 2009-essel való összehasonlításra. Harmadrészt, egy-két érettebb korú burgundival zárni az estét, hadd lássuk mit kezd velük az idő.

A képen az est egyik sztárjának a címkéje, a termelő honlapjáról vettem.

Íme a sor:

Dom. de Villaine: Rully Les St. Jacques 2010

Citrusok, zöldalma, krétapor. Közepes test, tisztaság. Közepes ízintenzitású friss gyümölcsös aromák. A savak feszesek, viszonylag cizelláltak, de dominálják a kortyot. Közepesen hosszú lecsengés.   5 és 6 pont között.(85)

Dom. de Villaine Rully: Les St. Jacques 2009

Érettebb fehérhúsú gyümölcsök, pörkölt magvak. Egy egész picit öblösebb test, szintén egy kicsit teltebbnek ható ízek. A savak szép tartásúak,  jobban belekerekednek a kortyba, mintha egész picit több anyag ellensúlyozná őket. Az előző viszont frissebb gyümölcsöket, és kevésbé kifejezett hordót kínált. Megvan 6 pont.(86)

Dom. Rossignol-Trapet: Bourgogne Blanc 2009

Alma, ananász, vajas-toastos-kókuszos jegyek. Egy leheletnyit nagyobb a test, mint az előző kettő bornál. A savak szépek,  magasak, de elég csiszoltak, viszonylag cizellált keretet adnak, a közép is korrekt tartalommal bír. Az ízekre kissé ráül a hordó, ami nekem kevésbé szimpatikus. Közepes, vagy picit hosszabb lecsengés. 6 pont ő is. (86)

Dom. Rossignol-Trapet: Bourgogne Rouge 2010

Érett cseresznye, meggy, szilva. Mellettük szegfűszeg és puncs.  Közepes test, kissé laza közép. Kevesebb tannin, ehhez passzoló érett, puhább, jól fogyasztható savak.  Az ízek szépen kitöltik a nem túlságosan bonyolultra szabott szerkezetet, közepesen hosszú a lecsengés. Egy jó alapbor célját kifogástalanul teljesíti, zamatos és egyensúlyos tétel. 5 és 6 pont határán. (85)

Dom. Rossignol-Trapet: Gevrey-Chambertin Vieilles Vignes 2009

Még érettebbek a gyümölcsök, picit kissé szirupos hatásúak is, meggy, szilva, feketecseresznye, illetve itt is van jó adag puncs. Szájban közepes testű ő is, valamivel teltebb, de lehengerlési szándékot azért nem mutató ízképpel. Túl komplexnek  őt se mondanám, illetve a hordó itt is elég meghatározó. A struktúra egésze egy nagyságrenddel szebb, mint az előző bornak. A közép szépen fókuszálja tartalmakat egy közepesnél hosszabb lecsengés irányába, ezzel párhuzamosan szilárdabb vázat ad a közepes mennyiségű tannin, illetve a feszesebb savszerkezet. Szép tétel. 6+ (88-89)

Dom. Rossignol-Trapet: Gevrey-Chambertin 1er cru Petite-Chapelle 2009

Egy picit zárkózottabb az illat, de mégis összetettebb gyümölcsöket, komolyabb matériát ígér. Szájban közepesnél picit nagyobb a test. Az ízek mélyek, vastag feketecseresznyés- fűszeres karakter. A közép komolyabb mélységeket villant, tényleg szép hosszan bontakozik, végre van erő a borban a kétségtelen arányosság és egyensúly mellett. A tannin közepesnél picit több, finomszemcsés, de száraz és szilárd, a savak feszesek, cizelláltak, szép ívűek. Hirtelen jelentős nagyságrendet léptünk felfelé a sorban, ez már azért komoly minőség.   7+ (91-92)

Dom. Rossignol-Trapet: Latricieres-Chambertin Grand cru 2009

Alapvetően hasonlóakat tudnék leírni a borról. Egy picit még mélyebb az illat. Szájban egy picit talán öblösebb a test, melyhez arányosan teltebb, karakterében egy hangyányit melegebb, kedvesebb ízek társulnak. A fűszeressége is egy leheletnyit talán komplexebb. A közép hasonló mélységeket kínál, a lecsengés hasonlóképp hosszú. A tanninok hasonló, vagy egész picit nagyobb mennyiségben vannak jelen, tapintatuk egy minimálisan csiszoltabb. A savak hasonlóképp érettek, de precízen élénkek. Az egység szintén még kissé fiatalos. Tényleg csak nüanszokkal ad többet az előzőnél, az alapanyag alapvetően hasonló szintet képviselt nálam.(sőt, szubjektíve az előző arányait talán egy csöppet jobban is szerettem)  7 és 8 pont határán. (92+)

Maison Leroy: Bourgogne Rouge 2001

Elég komplex illat, aszalt gyümölcsökkel, avaros-gombás-gyógynövényes-karamellás-fűszeres díszítésekkel. Szépen érett bort ígér. Szájban közepes test. Érezhetően jóval kisebb alapanyag, mint az előzőek, de azért talpon van ennyi idő távlatából is, annak ellenére, hogy szerintem már kicsit túl lehet a csúcsán. Kortalan ízek, közepesnél alig hosszabb lecsengés, összesimult, egységes szerkezet, vitalitása lehetne meggyőzőbb. (mondjuk ne feledjük, hogy ez egy alapbor)  6 pont.

Maison Leroy: Mersault 2001

Mélyről jövő illat, kortalan fehérhúsú gyümölcsök, finom pörkölési és érlelési aromák, komplex fűszeresség, fahéj. Szájban közepesnél picit nagyobb test. Mély ízek, izmos, tömör közép, igen hosszú lecsengés. Nem kell elképesztő koncentrációkat és intenzitásokat elképzelni, de az erő kétségtelenül igen komoly, mellette pedig fantasztikus az alkotók szálazhatatlan egysége, és a korty minden pillanatában tökéletes egyensúlya. Pazar elegancia társul a nagysághoz. Messze a legemlékezetesebb bora az estének. Masszív 8 pont. (93-94)