Az alkeszen nemrégiben két részben is párbajoztatták Szecskő Tamás frissen kijött zöldveltelinijét árban megfelelő osztrák versenyzőkkel.
Az írásokat elolvasva nekem is kedvem támadt a művelethez. Utólagosan kukacoskodva, azt is elhatároztam, hogy egy kicsit újrafogalmazom a koncepciót.
Ismerve az analitikát nem az volt az alapvető célom, hogy bevezetőbb szintűnek számító federspiel, vagy annak megfelelő "karcsúbb" grünerek mellett nézzem, meg, hanem teltségben is összemérhető versenyzőkkel. Ez utóbbi kritériumnak Wachaut nézve a Smaragdok felelnek meg, melyek általában már magasabb árban mozognak. Ha a szomszédos Kremstal régiót vesszük, akkor viszont már sokkal könnyebben futhatunk bele minden szempontból megfelelő tételbe.
Így esett a választás a két évvel ezelőtti Vievinum két kremstali felfedezettjére, a bio-organikus Geyerhof-pincére, illetve az azóta ezen a blogon már többször szereplő Petra Ungerre.
Ezek mellett viszont ártól független referencia-pontként, szerettem volna egy biztosnak tűnő klasszist is a sorban tudni. Ennek a kritériumnak megfelelőnek tűnt a sokat emlegetett wachau sztárborászat, a Prager egyik magasra pozícionált bora.
A kóstolás vakon történt, az alábbi sorrendben osztotta őket a "sors":
Prager: Grüner Veltliner Smaragd Achleiten 2010
Falstaff 94 pont, Wine Advocate 95 pont.
Tipikus és kellemes osztrák grüner illat. Citrusok, friss körte, maracuya, jellegzetes fűszeresség. Szájban közepesen telt, mégis könnyednek ható korty. Tisztaság, áttetszőség, zamatosság, remek arányok. Az ízek szemrevaló intenzitással töltik ki a szájüreget, frissek, szeretnivalóak. A kortyközép nem tartogat drámai mélységeket, de az aromák színezete még szépen kitart, a lecsengés közepes, vagy picit hosszabb. Az egyensúly kifogástalan, elegáns, remekül fogyasztható, lényegében kifogástalan a műfajában. Ennek ellenére a leleplezéskor meglepetés ért, a termelőtől és a dűlőtől mindenképp egy hangosabb, fajsúlyosabb tételre számítottam. Többszöri visszakóstolással bontakozik ki jobban részletgazdagsága. Első körben még stabil hatosra tettem, későbbiek során még fél egységet javított. Legyen 6 és 7 pont között. (89)
Szecskő Tamás: Zöldveltelini 2010
Sokkal kevésbé fajtajellegzetes illat. (már amennyiben az osztrákokat tekintjük kiindulási pontnak, de szerintem úgy helyes) Nagyon érett, majdnem aszalt fehér és sárgahúsú gyümölcsök, mézesség, fehér virágok. Közepesnél nagyobb test, krémes konzisztencia. Telt ízek, érett , de mégis kicsit semlegesebb világú gyümölcsökkel, délceg, fajsúlyos savak. A kortyközépre jelentősen lecsökkennek a történések, az ízintenzitás gyorsan ereszkedik, a savak kissé külön úton járnak. Utóízben enyhe kesernye. Visszakóstolásoknál is azt éreztem, hogy a tekintélyes mérethez képest szinte rövidnek hat, de az egység meggyőzőbbnek tűnt. 5 és 6 pont között.(85)
Geyerhof: Grüner Veltliner Kremstal Reserve Steinleithn Erste Lage 2010Ennek a bornak a 2009-es változata nagyon tetszett a Vievinumon. 13 Euro körüli tétel.
Jellegzetesebb zöldveltelini illat, sárgahúsú gyümölcsösség, édes, émelyítő fűszeresség, füledt-földes ásványosság. Közepesen telt korty, közepes intenzitású ízek, melyek pörgős, vibrálós savakkal egészülnek ki, összességében így elég "nyálkahártya-megmozgató" élmény. A végén viszont nem akar harmóniába kerülni, a savak kilógnak, diffúzabb savanyításba csapnak, mintha az alkohol se lenne tökéletesen beépülve. Visszakóstolva, főleg másnap, az egység javul, a savak jobban besimultnak hatnak, de így kevésbé emelik ki az ízeket. Az utóízben egy kis 2010-es savanya még ekkor is előjön. Osztok szorzok, legyen kompenzatórikusan 5 pont. (83)
Petra Unger: Grüner Veltliner Kremstal Reserve Oberfeld (erste lage) Alte Reben 2010Igen intenzív illat. Tipikus zöldveltelinis jegyek átható fűszerességgel, mélyről jövő ásványossággal. Közepesnél teltebb, igen sűrű szövésű korty. Mély ízek, érett sárga gyümölcsök, fűszerkavalkád, tömör magot képező kortyközép, hosszúra nyúlt lecsengés. A savak fajsúlyosak, de sose maradnak magukra, mindig érződik ellenpontozó denzitás. Az egység mindamellett még „fiatalos” . Kiváló bor, leleplezéskor a Pragert vártuk, igazán meggyőző teljesítmény egy feleannyiba kerülő (15 Euro körüli) bortól. 7 pont simán, az est vitathatatlan nyertese.(91) A 2009-es változatát többször kóstoltam, szerettem, de annak ismeretében is meglepően nagyot szólt ez ma.
Demeter Zoltán-Kaló Imre: Szomolyai Zöldveltelini 2009
Versenyen kívüli tétel, nem vakon kóstoltuk, hanem a többi után ráadás érdekességként.
Mély illat, érett-aszalt gyümölcsösség, édes fűszerek, méz, szegfűszeg, karamell, gyógynövények. Az osztrákokhoz hasonlítva ez se tipikus, de kétségtelenül elég komplex. Telt korty, olajos-krémes sűrűn hömpölygő konzisztencia. Mély ízek, bár szájban kevésbé komplex, mint az illat ígérte. Talán picit lágy, de az ízekhez, és a sűrűséghez kiválóan idomuló savvilág. Kortyközépre szépen kitartó intenzitások, közepesnél hosszabb lecsengés. A maradékcukor jól áll neki, lehet neki köszönhető, hogy ennyire makulátlanul gömbölyű a korty. Karakteres, szerethető, a túlérettség mellett is tiszta, csiszolt részletekekl bíró bor. Stabil 6 pont mindenképp. (87-88)
