A Borrajongó

Kiváló édes bor Anjou-ból

2011. szeptember 23. 06:00 - drbarta

Speciális családi esemény alkalmából kedves feleségemmel néhány napot eltöltöttünk a Loire vidékén. A kirándulás alapvetően nem bor-túra volt, de nyilvánvalóan némi borozás és bor-beszerzés nem maradhatott ki, ha már egyszer ott voltunk.

Ezen az oldalon a Loire kapcsán eddig inkább Vouvray-ról, illetve az itthon is kapható Huet-borokról volt szó. Külön kíváncsi voltam a számomra eddig kevésbé ismert Anjou-i borokra.

Olvasmányaim alapján elég sokszínű borvidéknek tűnik. Tradicionális eljárással készült pezsgőktől, a komoly Savanniéres-i nagy száraz fehéreken át, a Coteaux du Layon és Aubence különböző stílusú édes borai mellett figyelemre méltó cabernet-ket is találhatunk. Mindezeket általában nagyon kellemes árakon.

A most kóstolt bort Anjou egyik vezető jelentőségű borászatától hoztam. A Chateau Pierre-Bise 60 hektáros birtok. Claude Papin nagy tudású ember, a helyi geológia alapos ismerője. A terroir intenzív megjelenítésében fontos jelentőséget tulajdonít a botritisznek, akár a száraz borok esetén is.

A Quarts de Chaume  a Coteaux du Layon területén belül található, kiemelkedő jelentősége végett külön eredetvédelmi körzetbe tartozik. A borvidék talán legkiemelkedőbb édes borai innen származnak. (a szintén külön apellációt képező Bonnezeaux-val egyetemben). Összetett talajok, pala, kvarcit, carbon, kedvező déli kitettség.

A kis bevezető után következzen a bor:

Tovább
2 komment

Pascal Jolivet: Sancerre Clos du Roy 2010

2011. szeptember 21. 06:00 - drbarta

Nem is tudom mire próbáltam ráhangolódni, amikor megnyitottam. A pár napon belül esedékes, (mára már sikerrel abszolvált) Loire menti kirándulásunkra, vagy pedig a mai napon esedékes, már vagy fél éve szerveződő, azóta számtalanszor elhalasztott sauvignon blanc-fajtakóstolra. Tulajdonképpen mindegy is.

Élénk illat, grapefruit, lime, egres, valamint citromfű, kovaköves ásványosság. Szájban karcsúnak ható test.  Az illatnak megfelelő ízek, hűvös citrusok, egressel, citromfűvel, mentával, krétaporral. Kellemesen kitöltik a korty első felét, bárminemű megdöbbentő mélységérzet, vagy komplexitás nélkül, ugyanakkor a közepére érve is még kitart a szufla. A könnyedség ellenére van némi komolyságra utaló magja a kortyközépnek, mely szép ellenpólust ad az igencsak élénk, vibráló savaknak. Közepes lecsengés.
A múlt héten taglalt Légli Chariesa után egy nappal fogyasztottam. A borok alapvető ízvilága között éreztem jelentős hasonlóságot. Ezt a bort a Légliétől kisebb koncentráció és mélység mellett profibb szerkezet és egyensúly jellemezte.  Lényegében hasonló minőségi szintnek érzem ezt is, azaz magabiztos 6 pont.

Kapható itthon, a Bortársaságnál.

2 komment

Kikelet: Lónyai Szamorodni 2007

2011. szeptember 19. 06:00 - drbarta

Míg a még forgalomba se került 2008-as szamorodniról már számos poszt született, addig a 2007-es még csak futólag volt tesztelve. Pl. itt és itt.

Ezt pótolandóan:

Nagyon szeretnivaló illat. Kikeletes citrusos-narancsos aromák díszítik a műfajban megszokottabb töppedtszőlős-mézes-kajszis jegyeket. Szájban közepesen telt, a kategóriájában kifejezetten könnyed. Zamatos korty, grapefruit, narancs, kajszi, töppedt szőlő, finoman visszafogott botritisz. Lágy, nagyon finom konzisztenciájú savak. Lehetne picit élénkebb, picit komplexebb, picit mélyebb, picit hosszabb de az egész bor a selymes textúrájával, könnyedségével, dráma-mentes zamatosságával, csiszoltságával így is a számomra ideális szamorodni-képet testesíti meg. Eléri a 7 pontot.
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása