Van egy aszú, amihez újból és újból visszatérek. Ezidáig igen rövid aszú-fogyasztói pályafutásom egyik kimagasló eseménye az volt, amikor tavaly a várban összeszedegettem kb. 10 minőségi aszút, hármas csoportokban megkóstoltam őket, a legjobban tetszőket pedig újra, egymás mellett. Már nem emlékszem a pontos sorra, volt közte magasabb kategóriás Royal, Patricius, Dereszla, Dobogó, Árvay, Balassa, Oremus, egyéb magasabbra pozicionált Degenfeld. Nos akkor és ott rögtön ez a bizonyos 2000-es évjáratú 5 puttonyos még Bárdos Sarolta által készített Degenfeld aszú lett kedvencem. Bármennyire is mindössze 6 ezer néhányszáz forintba kerül, szinte belépű szintűnek mondható az árcimkéje a minőségi aszúk között, hihetetlen nemességgel megáldott komplexitása, szenzációs arányai, eleganciája azonnal levettek a lábamról.
Az eset hatására persze újra és újra előkerült, hol magában, hol egyéb édes borok között, és mindig imádtam:
Azóta volt szerencsém néhányhoz tényleg a legnagyobbra tartott aszúk közül :Szepsy, Demeter, Királyudvar, Bott, Nobilis – elképesztő anyagok sokasága, 9 pontok tömkelege, mindegyik 5 számjegyű tartományból( némelyik 2-essel kezdődik)
Nemrégiben kinyílt egy palack a régi kedvencből, külön kíváncsi voltam, hogy az új élményekkel való feltöltődés után veszít –e valamit régi fényéből.