Berecz Stephanie borait még nem túl régóta ismerem. Első találkozáskor rögtön megfogtak könnyedségükkel, intenzív és kedves gyümölcsösségükkel. Mindenképp egy nagyon színes foltot jelentenek a tokaji borok palettáján. Most leginkább a 2009-es dűlős borokat várom tőlük, előzetesen szenzációsnak ígérkeznek.

Ezt a bort már többedik alkalommal kóstoltam, mindig egyre jobban tetszett. Stílusában abszolút megfelel a pincészet borairól kialakult képnek.

Kettő évvel ezelőtt, kezdő fehérborisszaként, első kérdések között kezdett foglalkoztatni, hogy vajon az egyes borok hágy évesen mutatják legszebb arcukat. Mai napig nehéz erre a kérdésre adekvát választ adni, illetve kapni. Legjobb, amit tehet az ember, hogy néhány palackot elás, és igyekszik személyesen meggyőződni.

2008. nyarán jártam a Tamás-pincénél, és nagyon jól éreztem ott magam. A borok jók voltak, a címben szereplő tétel is tetszett, de sokkal kiemelkedőbbnek éreztem a 2002-es olaszrizlinget.( nagyon megtisztelő volt, hogy megkínáltak belőle.) Ebből arra következtettem, hogy meghálálják ezek a borok az időt.

Mostanában kezdtem késztetést érezni, hogy egyes 2 éve elvermelt 06-os fehérborokat megnézzek, vajon mi történt velük. Ennek volt első állomása a nemrégiben itt bejegyzett Laposa 06-os olaszrizling, következő a múlt heti érett tokajis kóstolónk, most pedig erre a borra lettem kíváncsi:

A Szegedi borfeszten bukkantam rá először a pincészet boraira. A gyors kóstolás során ez a bor nyerte el leginkább tetszésemet a portfolió szárazai közül, árban is igen kedvezőnek tűnt. Logikusan adódott így, hogy nyugodtabb körülmények között is találkozzak vele: