Történt nemrégiben, hogy a művelt alkoholista komment-rengetégében elhangzott tőlem egy olyan hozzászólás, miszerint szívesen beneveznék egy prémium ausztrál riesling-kóstolóra. Amíg persze én ezt egyszerű vágyként könyveltem el, octopus kolléga a tettek mezejére lépett és néhány napon belül konkrét és minden további nélkül megvalósítható tervet vázolt elénk, széles kínálatú beszerzési hellyel, valamint a sor előzetes összetételével.
További néhány nap immáron közös utánaolvasás és egyeztettés alapján megszületett a végső sor, mely véleményem szerint igen impozáns nevekkel fémjelezett tételeket tartalmazott Ausztrália több, riesling szempontjából jelentős borvidékről, úgy mint Eden-Valley, Clare-Valley és Nyugat-Ausztrália.
Annak érdekében, hogy ne csak egymással legyenek összehasonlíthatóak, beraktunk néhány kontrolpalackot is a sorba. Egy-egy tipikus karakterű, alsó-közép kategóriás tételt a fajta szempontjából kiemelkedő jelentőségű Mosel, illetve Wachau borvidékekről, valamint akov barátunk az utolsó pillanatban becsempészte Bussay-mester 2007-esét, lévén igen kíváncsi volt, hogy mit nyújtana egy ilyen impozánsnak ígérkező sorban.
A kóstolás természetesen vakon történt.
Kilikanoon Mort’s Block Riesling 2009
Ismert termelő Clare –Valleyből. Watervale-i, több, mint 40 éves ültetvényről.
drbarta: Illatában citrom és némi petrol. Szájban könnyű és nem túl aromagazdag korty fogad. Élénksége mellett száraz és szikár. Viszonylag egyszerűbb felépítésű, gyors lecsengésű, de korrekt riesling. 4 pont
pardi norbi: Világos citromszín. Közepesen intenzív illata citrusos, finoman petrolos, viszonylag egyszerű. Szájban könnyed korty fogad, alapvetően citromos ízvilággal, egysíkú savakkal. Elfogadható, könnyed ital. 4 pont.
Frankland Estate Isolation Ridge Riesling 2009
Nyugat-Ausztrália, Great-Southern régió rieslingjéről is híres termelője. Agyagos-kavicsos talaj, organikus művelés, több, mint 20 éves ültetvény.
drbarta: Előzőtől kicsit zárkózottabb hasonló karakterű illat, kicsit erősebb petrolossággal. Szájban talán minimálisan nagyobb súlyú, de szintén nem egy zamatgazdag bort kapunk. Száraz és szigorú, közepesen hosszú, élénk, de egyszerű savak. 4 pont
pardi norbi: Világos citromszín. Illata visszafogott, a citrusos (citrom, lime), petrolos jegyek mellett diszkrét ásványosság is észrevehető. Szájban alapvetően csalódás, a korty nagyon egyszerű, a citrom mindent visz, a savak zavaróan savanyítanak. Könnyed bor, közepesen hosszú utóízzel. 4 pont.
Bussay Csörnyeföldi rajnai rizling 2007
drbarta: Érettebb, teltebb illat, benne túlérett gyümölcs, palackbuké, méz, némi petrol. Szájban az eddigiektől teltebb, de kevésbé élénk. Textúrája olajosabb, aromatikája elég tercier hangulatú. Őt se érzem egy bonyolult bornak, előzőektől nagyobb összetettsége palackérettségnek köszönhető. Bár talpon van, de inkább öregedő érzetű bor, mint nemesen érett. 4 és 5 pont között
pardi norbi: Közepes citromszín. Az előzőektől komplexebb illat,- és ízaromatika virágos, mézes, petrolos jegyekkel. A korty közepesen telt, a savak egyszerűek, de szép lefutásúak. Érződik némi palackérleltség, de ez sem tudta igazán emlékezetessé tenni. Messze elmarad ez is a komoly rizlingektől, de tulajdonképpen rendben van. 5 pont.
Pewsey Vale Riesling 2009
1847-ben alapított szőlészet Eden-Valley-ben. Homokos-vályogos-agyagos talaj.
drbarta: Élénk citrusos illat. Tiszta, egyszerű és elegáns, érintésnyi petrollal, mely hálistennek nem akarja uralni. Szájban tiszta, áttetsző, de mégse súlytalan. Dinamikus, gerinces, szépen struktúrált savak, acélossága mellett mégis gördülékeny a szerkezet. Aromái neki is viszonylag neutrálisak, nem adnak túlzott mélységet a kétségtelen magasság ellensúlyozásaként. Remek rieslinges struktúrája végett eléri a 6 pontot.
pardi norbi: Világos citromszín. Közepes intenzív illat,- és ízkarakterében citrusos, aromatikailag viszonylag szegény. A savak talán izgalmasabbak az eddigieknél, de messze nem olyan bravúrosan feszesek, vibrálóak és sokrétűek, mint ami elvárható egy kiváló rajnaitól. Mindazonáltal szívesen eliszogatnám. 5 pont.
Graben Gritsch Riesling Smaragd Setzberg 2009
Nem annyira széles körben ismert termelő Wacahu-ból. Az általam is meglátogatott VieVinum kapcsán Bonkowski is az esemény nagy felfedezettjeként említi ezt a tételt, melyet a Falstaff később 92-94 ponttal jutalmazott.
drbarta: Ez most valami gyökeresen más illat. Buja, áradó exotikus és trópusi gyümölcsösség, túlérett és friss egyszerre. Szájban telt, izmos és lehengerlő. Nagy fordulatszámon pörgő savak, élvezetes, harapnivaló aromagazdagság. A gyümölcsök mellett a mineralitás, csak mint fűszerezés van jelen. Eleganciában még lehet feljebb, de kétségtelenül gazdag és színes. Eléri a 7 pontot.
pardi norbi: Világos citromszín. Gazdag, közepesen intenzív illat lime-mal, réti virágokkal, finom fűszerekkel. A korty jó tartású, citrusos, sósan minerális aromákkal. A savak elegánsak, gördülékenyek, nem savanyítanak, szép lefutásúak. Kellemes, közepesen hosszú utóíz. Finom. 6 és 7 pont között.
Forest Hill Block 1 Riesling 2009
Nyugat-Ausztrália, Great-Southern régió. A régió bortörténelmében úttörő szerepet vállalt az 1966-ban alapított szőlőskert és pincészet. 45 éves tőkék, nincs öntözés, kézi szüret, spontán erjsztés.
drbarta: Ebben a sorban nem meglepő citromos, petrolos illat. Szájban acélos, élénk, teltségérzete mellett is szikár. Nem teljesen egysíkú bor, de sem szerkezeti csiszoltságban, felépítésben, sem aromatikában nem nyújt emlékezeteset. Eléri az 5 pontot.
pardi norbi: Meglehetősen világos citromszín, szinte vízszerűen áttetsző. Illata intenzíven citrusos, virágos, finoman petrolos. Szájban kifejezetten savas érzetű, az illathoz képest aromaszegény korttyal. Lecsengése közepesen hosszú, kellemes. 5 és 6 pont között.
Weinhof Herrenberg Loch Riesling Schodener Herrenberg Stier 2009
A moseli borvidék Saar-alrégiójából. Viszonylag frissebben alapított, de minőségorientált kézműves módszerekkel dolgozó pince. A szortiment dűlőszelektált tételei közül a legalsó szintet képviseli.
drbarta: Érett, lédús fehérhúsú gyümölcsök, határozott köves ásványosság. Zamatgazdag, kerek és feszes. Áttetsző, tiszta, vibráló, pazar egyensúlyú tétel. Karakteressége mellett öröm fogyasztani. Erős 7 pont.
pardi norbi: Világos citromszín. Illatában abszolút a poros, finom ásványosság dominál, de találunk citrusokat is. Hasonló aromák jellemzik ízképét is. A korty tökéletesen kerek, nagyon zamatos, telt és mégis könnyed, nagyon jó arányú, a pici maradékcukor minden esetleges élt lekerekít. A savak vibrálóak, gördülékenyek, sokrétűek. Utóíze nem kifejezetten komplex, de kellemes. Nagyon szépen egyben van a bor. 7 pont simán.
Grosset Springvale Watervale Riesling 2009
Minden kétséget kizárólag Auszrália riesling-királyának tartják a termelőt. A bor Clare-valley-beli Watervale mészköves terra rossájáról származik.
drbarta: Petrolosba hajló citromos illat. Szájban porzik, olyan száraz. A savak nagy fordulatszámon vibrálnak, hosszú lefutásúak. Tiszta, kemény, acélos, sokrétű rieslinges struktúra, semleges aromatika. Eléri a 6 pontot.
pardi norbi: Világos citromszín. Közepesen intenzív illatában érződik az obligát citrus és petrol, mellette édeskés kókuszos jegyek is felbukkannak. A korty csontszáraz érzetű, meglehetősen savas, túlzottan is, aromatika szempontjából egysíkúan citromos. 5 pont
Grosset Polish Hill Riesling 2009
Talán a leghíresebb riesling egész Ausztráliában. Agyagos, vörös márgás, és palás talajok. A bort Jancis Robinson 18 ponttal jutalmazta.
drbarta: Előző borhoz nagyon hasonló világú citromos-petrolos illat. Van benne valamiféle kifinomultság, egyszerre tartózkodó és hívogató. Szájban még ropogósabb, még nagyobb fordulatszámon pörgő savvilág. Rengetegen vannak, de szépen kidolgozottak. Az aromatika itt is neutrális, semmiféleképp nem akar befolyással lenni a nagyon acélos és precíz vonalú szerkezetre. A tapintata alapján a bor szinte szétporlik. Nekem nagyon hasonlított az előző tételre, kicsit talán igényesebb alkotórészekkel , de sajnos még inkább élesbe hajló balansszal. Ő is eléri a 6 pontot.
pardi norbi: Világos citromszín. Nagyon hasonló az előző borhoz. Kellemes, de nem kifejezetten cizellált illat citrusokkal és kellemes mineralitással, ugyanakkor aromaszegény korty, vezető citromos jeggyel és az egyensúlyt borító savas érzettel. Lehet, hogy hosszú életű lesz, de most nem igazán élvezetes ital. 5 pont.
Leo Buring Leopold Riesling 2006
Presztizs-márka, mely bort Ausztrália különböző régióiból származó szőlőből készitik. Esetünkben Margaret-river és Tasmania.
drbarta: A sorban nagyon jellemző citromos-petrolos illat, vékony éles, mélység nélküli bor igéretét hordozza. Szájban még ebben a sorban is olyan éles belehasító savak fogadnak, ami soknak bizonyul, akármennyire is nyitott igyekeztem lenni. Kivételesen nem adok pontot.
pardi norbi: Világos citromszín. Ilyen mértékben benzin illatú (vagy szagú, ki hogy áll a dologhoz) bort talán még életemben nem szagoltam. Ha szabatosan akarok fogalmazni: tiszta, intenzíven benzines illat, citrusos aláfestéssel. A korty ismételten nagyon savas, szinte savanyú, emellé aromatikailag megintcsak bántóan egysíkú. Jóindulatú 4 pont.
Orlando Jacob’s Creek Steingarten Riesling 2005
Az Eden-Valley emblematikus, rieslinggel elsők között betelepített szőlőskertje a Steingarten. Agyagos-palás talaj.
drbarta: Szokásos citrusos, petrolos illat, de mégse annyira neutrális, mint eddig, fűszerezi némi komplex, visszafogott, palackbukés aromatika. Szájban a sorban újszerűt nyújtanak kissé érlelt, fűszeres hangulatú visszafogott intenzitású, de mégis érzékelhető mélységet adó aromái, egyébiránt ő is kemény és szikár. Kár hogy savvilága kevésbé kidolgozott, mint pl. a Grosset-tételeknek, a szerkezet így diffúzabb vonalú, kevésbé precíz 5 és 6 pont között.
pardi norbi: Végre egy kicsit más, mint a többi. Világos citromszín. Illata minerális, lime-os és petrolos. A korty természetesen savas érzetű, az illatban fellelt aromák mellett a palackérésből származó grillázsos jegyek is felbukkannak, gazdagítva a bort. Érleltebb aromák, kevesebb savval tetszene, így ez sem az esetem. 5 és 6 pont között.
Benyomások, megjegyzések
A kóstolt ausztrál rieslingek bár minőségben értelemszerűen különböztek, de stílusban meglehetősen egységes képet mutattak, függetlenül termelőtől, termőhelytől.
Az én ideális riesling-képem, ami miatt a fajta talán elsőszámú kedvencem: Áttetsző, kristálytiszta, könnyű érzetű. A vibráló, pörgős, ugyanakkor acélosan precíz savakat ellensúlyoznia kell a harmónia érdekében a testhez képest valószínűtlenül intenzív mélységű aromáknak, akár némi maradékcukorral megtámogatva. Sav-cukor-alkohol parádés egyensúlyban, akárcsak az intenzív gyümölcsösség a karakteres ásványossággal és az idővel megjelenő petrolos fűszerezettéséggel. Egymással teljesen ellentétes érzetek érzékeny összjátéka harmóniát kell, hogy teremtsen.
A körvonalazódott ausztrál stílus csak bizonyos pontokban felelt meg ennek, áttetsző, tiszta, könnyű érzet megvan. Vibráló, sokrétű, acélos savvilág a jobbakban szintén megvan. Ezt ellenpontozó aromamélység hírből nincs meg. Meglehetősen sok volt a neutrális, sekély, ugyanakkor csontszáraz visszafogott, citromos ízű tétel. Ebből következik, hogy az általam nagyon kedvelt típusú egyensúly nem igazán tudott megszületni, a sor tagjai kemények, rigidek és elképesztően savasak voltak. A minerális karaktereket még nemigazán tudtam tanulmányozni, számomra kevésbé volt kifejezett, mint pl. a moseli rieslingeknél, némelyik tétel viszont határozott sós karaktert mutatott. A petrolosság a visszafogott gyümölcsösség miatt már meglehetősen fiatal rieslingekben is meghatározó aromává lépett elő, ami nekem szintén kevésbé az esetem.( én azt szeretem, ha intezívebb gyümölcs mellett csak mint fűszerező tényező van jelen)
Potenciál szempontjából bizonyára nagyon erősek. A két régebbi tétel is jócskán fiatalabbnak tűnt a valójában fiatalabb Bussay-bor mellett. Minden bizonnyal igénylik is jócskán az érlelést. A neutrális aromatika ebben a kemény, savhangsúlyos , de tiszta közegben nagyon lassan formálódik csak. Feltehetőleg hosszú évek kellenek, míg a kialakuló tercier aromák a savvilágnak ellenpontozó aromamélységet képesek adni, és még várhatólag ekkor sem kell számolni öregbor-érzéssel.
A leírásoknál és értékeléseknél kizárólag az első, azaz vakkörben rögzítetteket osztom meg. (már az első kör vége felé, illetve a visszakóstolásoknál már teljes egészében elkopott az egyébként igen széles savtoleranciám, és az első körben még tetsző tételeket se nagyon akaródzott már fogyasztani)
A társaság véleménye, a legtöbb embernél az első és második helyet a moseli és wachaui tétel szerezte meg. A harmadik helyezett kiléte jóval megosztóbb volt. Nálam holtversenyben a Pewsey Vale és Grosset tételek érdemelték, ezeket éreztem az ausztrálok közül a legszebben struktúráltabbnak, de voltak akik jobban értékelték a Jacob’s Creek érleltebb komplexitását, és olyanok is, akik a Bussay tétel mézes érettségét, krémeseb konzisztenciáját, barátságosabb savait.
Az eseményről
itt olvasható
octopus postja