Nem mondhatni, hogy a fajta nagy rajongója lennék, ritkán botlok bele számomra emlékezetes szürkebarátba. Gyakran lehet találkozni karcsúbb, szikárabb, alapvetően korrekt, de nem túl karakteres képviselővel, a vastagabb szürkebarátok viszont sokszor túl lágyak és alkoholhangsúlyosak. Ritka az igazán arányos tétel.
Szegeden, a borfesztiválon, Istvándy Gergő friss szürkebarátja viszont nagyon megtetszett, sőt nekem a teljes, egyébként elég erős szortimentből rögtön a kedvencem lett ( ilyenre még tán soha nem volt példa).
El is határoztam, hogy meg fogom nézni alaposabban is:
Kedves illatok, nem túl intenzív, de pont ideális adagokban érkeznek értékei, szőlőaromák, virágok. A korty vastag, a némileg érezhető maradékcukor is kerekséget fokozó tényező, de a háttérben mégis folyamatosan az az érzet, hogy bármikor magasba repíthetik a savak. Ez egy darabig csak mint ígéret lebeg, mindenestre ideális közeget biztosít az illatban megismert aromák kiteljesedéséhez, érett szőlő, némi gyógynövény-cukorka, mely mellett diszkréten meghúzódik egy kis badacsonyi sósság. Nem sokkal később a savérzet is elkezd egyre magasabbra emelkedni, nem élesen, inkább szélesen, lágyan , éretten, de mégis jó hosszan és jó magas ívben. Nincsennek vibrálások, nagy rezgészámok, de a maga egyenesebb vonalaival is kifogástalanok az arányai, nem lapos, nem terül szét, a felszín is megfelelően sima, mégis lendületes, a tekintélyes alkohol se lóg ki, csak az érződik, hogy igencsak üt néhány pohárka. Aromái nem félelmetesen intenzívek, de szeretnivalóak. Sokkal inkább fajtajellegzetes , mint terrior-bor, elsősorban kiváló egyensúlyával és kedvességével hódít. 6p