Durr bele a közepébe jelleggel, érintőleges válaszokat remélve, összeállítottam kis társaságomnak egy talán elsőre kaotikusnak tűnő, csupa nagy vörösből álló sort, melyben válogatott hazai tételek „versenyznek” válogatott külföldi borokkal.

A koncepció az volt, hogy veszünk Magyarország vörösek szempontjából jelentősebb borvidékeiről egy-egy meghatározó jelentőségű tételt,  és ezeket közös sorba rakjuk nemzetközileg elismert, árban megfelelő, különböző óvilági borvidékekről származó borokkal. 

Nem volt cél igazán az árnyalt összehasonlítás, így megfértek ugyanazon soron belül különböző fajták, különböző stílusok, különböző évjáratok, egyedül a hasonló árkategóriához ragaszkodtam. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy a négy magyar tétel együttes értéke jó közelítéssel egyezzen meg a négy külföldi tétel együttes árával, továbbá a sor valamennyi tagja 25-50 Euro közötti tartományba kellett, hogy essen. Minden bor esetén a saját hazájában jellemző árat vettem kiindulási pontnak, így a magyar tételek esetén a hivatalos kereskedőnél szereplő listaárat, a külföldieknél a wine-searcher jellemző árait az adott tétel országában.

A kóstolás vakon történt. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy egy alkalommal végigkóstoltuk a sort vakon, eközben megszületett a végső jegyzet vázlata, valamint a végső pontszám is, nálam legalábbis 0.5 pont  +/- pontossággal. A leleplezés után tetszőleges sorrendben visszakóstolás következett, mely során a jegyzet kiegészülhetett 1-2 hasznosnak tűnő szóval, illetve a már említett max. fél ponttal módosulhatott az értékelés is. Ez egyébként pontosan így történik nem-vak kóstolások esetén is. Szóval távol álljon a kínos profizmus, viszont úgy tiszta, hogy ezekkel a részletekkel is tisztába lehessenek a kedves olvasók.

Következzenek a borok, kóstolási sorrendben:

Néhány napja egy nagyon kellemes és izgalmas kóstolón volt lehetőségem részt venni szerzőtársammal együtt. Az esemény szervezője akov borbarát és kedves párja volt, akik nyáron az olasz csizma főként déli részének boraival ismerkedtek meg a helyszínen. Köszönjük a meghívást! Délolasz borokat kóstoltunk tehát, főként Puglia-ból, de egyet-egyet csippentettünk Marche-ből, Abruzzo-ból és Basilicata-ból is. Összességében véve a fehérek hibátlanok és egyszerűek voltak, nálunk széles körben ismeretlen helyi fajtákból. A vörösek izgalmasabbak voltak mind a könnyedebb, mind a testesebb kategóriákban, ugyancsak az adott környékre speciálisan jellemző szőlők levéből szűrve. Egy-két kifejezetten tetszetős példány is előkerült, némelyik bombajó áron. Következzék a sor szerzőtársam és jómagam interpretálásában:

A meglehetősen kis palackszámban (450) készült bor kóstolásáért kedves borbarátomnak és számos boros blog lelkes hozzászólójának, akov mesternek tartozom köszönettel. A pincészetről annak igényes honlapján lehet bővebb információhoz jutni. Futólag már hallottam róluk korábban, de még semmit nem kóstoltam tőlük. A bor a Szent György-hegyen termett szőlő gyümölcséből készült, újfahordós érlelést kapott, derítetlen, szűretlen. Összetételét tekintve 85% cabernet franc, valamint kevéske petit verdot és sangiovese grosso van még benne. Közepes rubin színű. Illatát még erőteljesen áthatják az újfahordós aromák, úgymint füstölt sonka, hordófűszerek, étcsokoládé, ezen felül némi feketebogyós gyümölcsösséget és egy általam mineralitásnak azonosított érdekes jegyet éreztem benne. Rögtön a Villa Tolnay pince csobánci 2004-es cabernet sauvignon-ja ugrott be, nagyon hasonló volt ehhez a borhoz. A korty valamivel gyümölcsösebb és ásványosabb, de az illatban már azonosított hordós jegyek itt is előtérben vannak. Savai érettek, de nagyon határozottak és az egyébként abszolút tartalmas bort magasra emelik. Jelentős mennyiségű érett tannin segít megerősíteni a bor gerinces szerkezetét. Utóíze kifejezetten hosszú. Nagyon fiatal bor, mely meglátásom szerint sokat fog még fejlődni, érdemes elfektetni belőle egy-két butéliával. Jelenlegi élvezeti értéke alapján 5 és 6 pont közé teszem.