A karácsonyi egyveleg után megígértem, hogy időszakosan jelentkezni fogok hasonló poszttal, amelyben rövid értékelés mellett adok közre egy hosszabb borsort. A palackokkal itt-ott futottam össze vagy vacsorához bontogattam őket. Ebben aztán tényleg van minden, jó és rossz, olcsó és drága, könnyen és nehezen hozzáférhető. Vigyázat, szédülést okozhat! Vágjunk is bele, hajrá!
Múltkoriban a Bortársaságban bóklászva észrevettem az új jövevények között, hogy kijött Pannonhalmáról egy komolyabb, vagy legalábbis komolyabb árazású pinot noir. 7500 Ft. Mindig ilyenkor kíváncsiság éled, vajon tényleg egy nemzetközi értelemben is versenyképes tétellel állunk szemben, hiszen 25 Euro környékén már kiváló Cote Chalonnaise, vagy épp Marsannay kapható. Nem is kellett túl messzire menni kontrollért, a szomszédos polcon ott pihent a Dom. des Croix-nak egy 2010-es évjáratú Beaune 1er cru-je, nem sokkal többért, feltételezem a franciaországi árat alapul véve simán 30 Euro alatt lehet a bor.
Adta magát a párbaj:
Mint nemrég hírül adtuk, idén is sor került a Tokaj „löszborait” felvonultató kóstolóra. A barátságos rendezvény nem csupán e gyakori, bortermelésre kiválóan alkalmas talaj áldásos hatásait engedteti tanulmányozni, de jó alkalmat kínál a közelmúltban letöltött 2011-es fehérborok szondázására is. A tokaji termelők mellé idén pannonhalmi és szekszárdi termelők színesítették a már alapból is igen izgalmas kínálatot. Az alábbiakban megpróbálok egy jó áttekintést adni a felvonultatott borokról. Mivel sok tételt sikerült megkóstolni, csak a vázlatos benyomásaimat tudom visszaadni. A vendégpincék borait a poszt végén, egy külön szekcióba gyűjtöttem össze.
Eléggé megy manapság a Sandahl-téma, konkrétan nálunk is már többször szerepelt az elmúlt hetekben. Ígérem, részemről ez lesz jó darabig az utolsó, de a helyén-kezelés érdekében meg kellett, hogy nézzem őket nemzetközi kontextusban is.
Koncepció, vesszük a két top Sandahl-rieslinget, melléjük tesszük érdekességképp a borász saját neve alatt kihozott rajnaiját is. Itthonról még jó választásnak tűnik Pannonhalmáról a Prior, ami stílusban várhatóan szintén olyan, hogy összehasonlítható külföldi rieslingekkel, ugyanakkor fele annyiba kerül, mint a címszereplők, így ár-érték irányú tapasztalatok is leszűrhetők lehetnek. Három nemzetközi referenciával egészül ki a sor, érintve különböző termőhelyeket, évjáratokat, árkategóriákat.
Érdekes tapasztalat volt. Vakon kóstoltunk, a jegyzeteken kívül megosztom azt is, hogy miket tippeltem a leleplezés előtt.
Íme:
A Kertész Pinot Noirral áttérve a vörösborokra a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Infusio 2009 kerül a poharamba. Fűszerpaprikás, lekvárosan gyümölcsös, jó adag fával. Vakon biztosan szekszárdinak tippelném, mindenféle szempontból izgalommentes. A Balla Géza Prémium Kékfrankos Sziklabor 2009 nagyon mediterrán jellegű, jól egyesíti a túlérett és érett gyümölcsös jegyeket, miközben nagyon koncentrált és sem az alkoholja, sem az illója nem kevés. A Prémium Cabernet Franc 2009 kissé oxidált, jóval keskenyebb anyag, de így is érezhető benne az alkohol. Az est legzúzósabb tanninját mondhatja magáénak. A Gere Kopár 2009 úgy tűnik most debütált a nagyközönség számára, igaz forgalomba majd csak jövőre kerül. Koncentrált, kissé zártnak tűnik, elég tanninos, a friss gyümölcsösség csak a háttérből muzsikál, mindenesetre van benne fantázia, de a kiválósághoz még évekre is szükség lehet.
No megvolt a várva várt beharangozott német-riesling kóstolónk. Annyi változás volt az előzetes infokhoz képest, hogy többen jelezték szeretnének magyar bort is látni a sorban, referencia végett. Így történt, hogy bekerült egy Pannonhalmi PRIOR és a frissen megjelent Légli Gesztenyés is.
Már egy ideje keringtek mendemondák, hogy a Pannonhalmi Apátságiak új válogatás rajnai rizlingje várhatóan újraértelmezi a hazai riesling-kínálatot.
Időszerű volt megkóstolni, úgyis aktuális a szokásos "ráhangolódás" a jövő héten esedékes nagyszabású kóstolóra. A véletlen úgy hozta, hogy nem magában kellett kóstolnom, hanem hozzá lett csapva a pincészet 2008-as alaptétele is.
A borok:
Nem vagyok nagy tramini-rajongó. Nagyon nehéz műfaj. Nehéz ráakadni olyanra, amelyik buja is és elegáns is, lágy is, de nem lapos, illata és ízei összhangban vannak.
A közelmúltban volt szerencsém három versenyzőhöz, egy hazánkból, egy Dél-Afrikából, egy pedig Elzászból.
A külföldi tételek IFDT-nél megvásárolhatóak.
Következzenek a borok: