Mit is lehetne elmondani a merlot szőlőfajtáról? Sokat és mégis nagyon keveset, hiszen mindannyian jól ismerjük és szeretjük a belőle készülő borokat. A világ legnagyobb területen ültetett (kb. 260.000ha) és legkedveltebb kékszőlőfajtája számtalan stílusban teljesíti be a fogyasztó álmait: a friss, piros bogyós jegyek vezette könnyed, alig cseres „vacsoraboroktól” a nagytestű, tanninos, így a kisfahordós érlelést megháláló nagyboros tételekig minden területen bevethető. Az örök verseny- és házastárs cabernet sauvignonhoz képest hűvösebb klímán is termeszthető, korábban érik, alacsonyabb sav és tannintartalma miatt kedvesebb, megközelíthetőbb borokra képes. Nőies karakter, csenghet fülünkben a bugyuta beskatulyázás.
Bordeaux-Villány: A végső párbaj
A dramatizáló címet kéretik nem túl komolyan venni, talán inkább arra utal, hogy ebben a témában elsősorban az ár miatt, nem hiszem, hogy vállalkozni fogok a jövőben újabb sort összeállítani, így a konklúziókat a jelen kóstoló fogja számomra egy darabig biztosítani. 
A téma tehát, prémium Bordeaux-Villány-párbaj. Volt már ilyen az alkeszen is, de elég sok olvasói kritika merült fel. Emlékeim szerint elsősorban a bordói vonalt messze nem találtak egyesek elég veretesnek, ahhoz, hogy túl büszkék lehessünk az eredményre, másrészt elhangzottak olyanok, hogy a magyar versenyzők nem kereskedelmi forgalomból származtak. Igyekeztem ezekből tanulni.
Az ár miatt persze a merítés igen szűkre volt szabva, mindössze 3-3 tétel fért bele. Ezeket úgy igyekeztem összeállítani, hogy Villányból az abszolút legelső vonalból válogattam, és velük szembe, a bordói oldalra, árban összemérhető, és mindenképp méltó ellenpontok kerüljenek, konkrétan egy jó második vonal.
Megjegyzésként az árakhoz, szándékom szerint teljesen figyelmen kívül hagytam olyan tényezőket, hogy jelenleg mi az Euro-árfolyam. A villányi vonal legdrágább tagja, az Attila, már évekkel ezelőtt 25 000 Ft-ra lett beárazva, amikor még 250 Ft körül volt az Euro. Így én úgy értelmeztem, hogy anno 100 Eurora lett belőve. Az ok, hogy jelenleg már nem annyi, az kívül áll a borokon. A francia borokat külföldi beszerzés esetén a vételáron vettem figyelembe, magyarországi vásárlás esetén pedig a franciaországi jellemző árakon. Ilyen módon a bordói csoport tagjai durván 50-130 Euro értéket képviselnek, míg a villányiak kb. 50-100 Euros intervallumba esnek.
Mivel a kóstolóra a tervezett létszámnál eggyel kevesebben jöttek el, a perfő árakon pedig már nem akartam tovább emelni, saját részre letöltöttem 1-1 decit kis üvegekbe, így nekem volt lehetőségem a borokat másnap, illetve harmadnap visszakóstolni. A posztban igyekszem megosztani a későbbik kóstolás élményeit is.
A tételeket a kóstoló reggelén kidugóztam, leöntöttem belőlük az emlegetett deciket, hogy estig tudjanak némiképp szellőzni. Ezt az időt a garázsban töltötték, ahol 13 fok volt a hőmérő tanulsága szerint, terv szerint a vakkóstoló előkészületei alatt reméltem, hogy elérnek jó 14-15 fok körüli kezdő hőmérsékletet, de mégis az ideálisnál picikét hidegebbnek tűntek.
Következzen tehát az illusztris kóstoló, a blog életében először mind három szerző tollából:
Újvilági versenyzők
Ezen a blogon viszonylag kevés újvilági bort kóstolunk. Ha mégis, akkor főként az alap-közép tételek azok, amelyeket mostohán ignorálunk. Én személy szerint nem vagyok szűz, szoktam ilyen borokat iszogatni és a helyzet az, hogy simán tudom élvezni is őket. Égi jel vagy fatális tévedés, nem tudhatom. Kis hiánypótlásként néhány jól és kevésbé jól árazott újvilági klasszikust kóstoltam meg.
Hárman Bordeaux-ból
Szokták volt mondani, hogy Bordeaux megismeréséhez és megkedveléséhez időre és türelemre van szükség. A gyakran nem éppen behízelgő simogatásukról híres borok rétegeinek feltárásához valóban nem árt először kiszeretni az újvilági alapborok jellemtelen katonáiból. Aztán jobb, ha nekiülünk és megismerjük az évjáratok sajátosságait és nagyító alá vesszük a kiszemelt termelők pedigréjét. Itt jönne az, hogy húzzunk elő 2-300 Eurót, mert azért már akár kaphatunk is valamit. Nem kell ennyire hevesnek lenni, kapunk némi izgalmat jóval kevesebb pénzért is... az alábbi három bort külföldről szereztem be, egészen normális árazás mellett.
Gere Attila vizit
2011. szeptember
A Sauskáról szóló posztunk után az ikonikus Gere Attila pincéjébe látogatunk el. Ezúttal nem volt nagy szerencsénk, az előzetes bejelentkezés ellenére is csak egy „vendéglátóipari” vezetésbe cseppenhettünk bele. A rövidre és tempósra fogott látogatás során nem tudtunk meg túlzottan sokat a pincészetről, a pincében hordók vannak, modern a palackozósor és persze acéltartályokat is használnak. Fura módon csak buszos látogatókat kóstoltatnak helyben, ha nem vagyunk elegen, akkor a borok megízleléséhez a villányi pincesor környékén található – szintén a pincészethez tartozó – Mandula Étterembe kell elzarándokolni. És tényleg, itt igen kellemes és kényelmes körülmények között lehet a borok közelébe férkőzni.
Merlot-szeminárium
Kifejezett merlot-kóstolót még soha nem tartott kis társaságunk, így meglehetősen hiánypótló volt az esemény.
Nem volt különösebb koncepció, főleg annyi, hogy kinek mi volt otthon. :) Annyit szerettem volna persze, hogy szerepeljen a sorban egy-két kimagaslóbb tétel itthonról, és legyen benne egy-két külföldi referencia is. Ezen kívül senki ne keresse benne még csak hozzávetőleges teljesség igényét sem.
A kóstolás vakon történt, az első, belövőnek szánt tétel kivételével.
Következzen a sor:
Chateau Barreyres 2006.
A bordeaux-i pince mintegy 100 hektáron gazdálkodik Haut-Medoc-ban, a Cru Bourgeois birtokok egyike. Meglehetősen sűrűn ültetett tőkék (9000 tőke/ha, a három klasszikus fajtából), agyagos, homokos-kavicsos talajon. További információ és kóstolási jegyzetek (1997-2005 közötti évjáratok) itt érhetőek el a birtokról. Közepes rubinszín, fekete maggal. Folyamatosan nyíló, kezdetben visszafogott, kissé fülledt illat. Érdemes 2-3 órát (mint később kiderült, akár fél napot, vagy többet is) szellőztetni, a fülledtség távozik és helyette gyümölcsös (cassis, hamvas szeder) és jó minőségű hordóról árulkodó finom vaníliás-mogyorós jegyeket észlelhetünk. A korty közepesen telt, jó felépítésű. Kifejezetten tömörnek nem mondanám, de szépen egyben van, egységes, remek savakkal és közepes mennyiségű érett, bársonyos tanninnal. Ízjegyei hasonlóak az illatban már említett aromákhoz: a gyümölcsös-hordófűszeres karakter a meghatározó. Nagyjából 18 fokon tartottam, miközben három napon át kóstolgattam és egyáltalán nem lett rosszabb, akkor ízlett a legjobban, mikor az utolsó kortyokat fogyasztottam. Remek kis bor, nem mély, nem különösebben komplex, vagy aromagazdag, de magában és ételhez párosítva is kellemes ital. 6 pont.
Villányi vörös házasítások 2007-ből
Két villányi vörös cuvée-hez volt szerencsém a héten. Mind a kettő inkább a prémiumabb kategóriába tartozik, úgy is mondhatnám egyik se volt olcsó. :)
Egyikük a legkézművesebbnek, leginkább természetesebbnek mondott kis villányi pincék egyikéből származik, a másikuk, pedig az egyik legprofibb, legjobban felszerelt borászatból.
A borok:
Nagy vörös szeminárium
Adódott, hogy birtokomba került egy igen jó renoméval bíró, komoly Chateauneuf. Egyik kedves kóstolótársunknak pedig egy szintén remeknek tűnő Ribera del Duero. Gondoltuk mutassuk meg egymásnak. Utána pedig kiagyaltuk, hogy miért is ne raknánk melléjük két árban és évjáratban is passzoló magyar vöröset.
Így is történt. Referenciaként még egy-két alacsonyabb árkategóriájú tétel is került a sorba. A kóstolás vakon történt.
Íme:
Aegidius bormanufaktúra (Lóska Zoltán) Cellarius-cuvée
Soha nem hallottam korábban erről a termelőről. A Filoxéra Bortékában viszont a minap oly nagy szeretettel ajánlották a tételt, hogy győzött a kíváncsiság. Kékfrankos, cabernet sauvignon, merlot, menoire cuvée. Az alapanyag egy része a Nagy-Egedről származik. Érdekesség még, hogy több évjáratból házasított tétel.
Vonzó illat. Feketeribizli, áfonya, meggy, leheletnyi csokoládé,némi ibolya, melegedve egy érintésnyi avaros-szárított gombás beütés. Közepesen telt korty. Friss hangulatú piros és feketebogyós gyümölcsösség, egyáltalán nem túlérett, vagy lekváros, de abszolút érett. A szerkezetet maradéktalanul kitöltik az ízek, bárminemű lehengerlési szándék nélkül. Közepes mennyiségű nagyon remek tannin, érett, de egyáltalán nem tapadós , struktúrát ad, nem pihe-puha, de semmi fiatalos keménykedés, vagy belehúzás. Jól együttműködnek az élénk, de a szerkezetbe épp passzoló enyhén zsibogó savakkal. A bor lehetne mélyebb, lehetne hosszabb, lehetne komplexebb. De így is nagyon megfogott. Ideális a gyümölcsösség jellege, ideális a sav-tannin szerkezet, a hordóhasználat is abszolút okosnak tűnik. A bor tényleg elegáns és a magyar mezőnyben szerintem határozottan fineszes. Abszolút az a stílus, amiből nagyon szép dolgok tudnának kinőni. Erős 6 pont, nem sok hiányzik a 7-eshez (88-89)
Telek András: Egri Merlot Rosé
Illatában édes málna és eper. Szájban közepesen telt, vastagabbnak, fajsúlyosabbnak tűnik attól, mint amennyit általában a roséktól elvárunk. Nincs szénsav, nincs pezsgés, nem is tűnik annyira áttetszőnek, a konzisztenciában van egy enyhe krémesség. Tetszik, hogy nem üdítőital-szerűen felületes és műgyümölcsös ízeket találunk, hanem van érzékelhető mélysége is a kortynak. Ízeiben is, az illatnak megfelelően, elsősorban természetesnek ható málnát és epret találunk. Nem bonyolult, nem is hosszú, de harapnivaló és tényleg finom. A savak a korty nagy részét tekintve éretten kerekek, egészen gömbölyűvé egészítik ki a sima felszínű kortyot, a végén viszont átcsapnak kicsit diffúzabb, savanyúcukorkásabb jellegűbe. Sebaj! Stabil 5 pont jár neki.
Kivételes Buttler-sor - vendégségben Bukolyi Lászlónál
Történt egyszer, hogy töppedt nick-nevű olvasónk, kommentelőnk megkeresett, hogy valamikor elmehetnénk közösen látogatóba Bukolyi Lászlóhoz. Az ajánlat természetesen érdekelt, mail mailt követett, majd abbamaradt, aztán újra előkerült, végül néhány hónap után sikerült megtalálni a közös nevezőt az időpontokat tekintve.
Bukolyi László otthonában fogadott bennünket. Mit mondhatnék, kiváló vendéglátónak bizonyult, a több, mint hat órányi idő alatt egészen különleges sort kóstoltunk, a borok mellé remek borkorcsolyákat tálalt. Az idő észrevétlenül repült a sajátos hangulatú, öniróniával is jócskán tűzdelt beszélgetés alatt.
Az alábbi sort kóstoltuk:
Szegedi borfeszt IV.
Kedd esti kóstolások jegyzetei következnek. A végére itt is elfáradtam, nem igazán tudtam az utolsó tételekre koncentrálni.
Szegedi borfeszt III.
Folytatás következik ismét Szegedről.
A mostani adag még ugyanazon nap (vasárnap) termése, mint a legutóbbi rész, csak a jegyzetekkel kissé el vagyok maradva. Mivel láthatóan az aznapi kóstólás igen sűrű lett, így kérem elnézni, hogy az utolsó tételeknél nagyon leegyszerűsödtek a jegyzetek, illetve már pontot se volt energiám írni.
Íme:
Szegedi borfeszt II.
Folytatás köv:
Nagyvörös-csata (Hazánk Vs Óvilág)
A fajsúlyos vörösek világában kezdőbb borfogyasztóként engem is megérint a kérdés, mely sokunkat: Hol is tartanak vöröseink a nagyvilágban?
Durr bele a közepébe jelleggel, érintőleges válaszokat remélve, összeállítottam kis társaságomnak egy talán elsőre kaotikusnak tűnő, csupa nagy vörösből álló sort, melyben válogatott hazai tételek „versenyznek” válogatott külföldi borokkal.
A koncepció az volt, hogy veszünk Magyarország vörösek szempontjából jelentősebb borvidékeiről egy-egy meghatározó jelentőségű tételt, és ezeket közös sorba rakjuk nemzetközileg elismert, árban megfelelő, különböző óvilági borvidékekről származó borokkal.
Nem volt cél igazán az árnyalt összehasonlítás, így megfértek ugyanazon soron belül különböző fajták, különböző stílusok, különböző évjáratok, egyedül a hasonló árkategóriához ragaszkodtam. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy a négy magyar tétel együttes értéke jó közelítéssel egyezzen meg a négy külföldi tétel együttes árával, továbbá a sor valamennyi tagja 25-50 Euro közötti tartományba kellett, hogy essen. Minden bor esetén a saját hazájában jellemző árat vettem kiindulási pontnak, így a magyar tételek esetén a hivatalos kereskedőnél szereplő listaárat, a külföldieknél a wine-searcher jellemző árait az adott tétel országában.
A kóstolás vakon történt. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy egy alkalommal végigkóstoltuk a sort vakon, eközben megszületett a végső jegyzet vázlata, valamint a végső pontszám is, nálam legalábbis 0.5 pont +/- pontossággal. A leleplezés után tetszőleges sorrendben visszakóstolás következett, mely során a jegyzet kiegészülhetett 1-2 hasznosnak tűnő szóval, illetve a már említett max. fél ponttal módosulhatott az értékelés is. Ez egyébként pontosan így történik nem-vak kóstolások esetén is. Szóval távol álljon a kínos profizmus, viszont úgy tiszta, hogy ezekkel a részletekkel is tisztába lehessenek a kedves olvasók.
Következzenek a borok, kóstolási sorrendben:
Magyar merlot sor
Egy ideje terveztem már komolyabbat meríteni a honi merlot-k széles választékából és nemrégiben sikerült összehozni egy – véleményem szerint – reprezentatívnak tekinthető sort. Tettem a sorba egyszerűbb borokat is és természetesen a jelenleg legjobbnak mondott (vagy legalábbis legdrágább) magyar példányok közül is szerepelt néhány. Minden létező jó magyar merlot nyilván nem került megkóstolásra, de azért így is jól szórakoztunk. A kóstolás nem vakon történt. Az alábbi soron ittuk át magunkat:
Szentesi-vörösborok 2008-ból
Folytatván a frissen kijött Szentesi-borok kóstolását, most következzen két vörös házasítás:
Korosabb Weninger borok
Az elmúlt néhány hónapban háromszor is volt szerencsém egy-egy hosszabb borsort kóstolni az ifjabb Franz balfi pincéjéből kikerült borokból. Ezúttal nagyrészt kifejezetten érett borokat vizsgáltunk. Sokadszort nyert megállapítást, hogy a Weninger borok szépen érnek (6-8-10 év elteltével szebbek, összetettebbek lesznek, nem pedig erősen lefelé ívelő pályán mozognak) és ez kevés magyar vörösborról mondható el. Összesen 10 bort kóstoltunk, ebből kettőt vakon. Pechünkre egy tétel totálisan dugós volt, egy pedig határeset. Az alábbi borok kerültek sorra:
Néhány bor Kaló Imrétől
Néhány héttel ezelőtt, Pardi Norbi szervezésének hála, abban az élményben lehetett részem, hogy eltölthettem egy bőséges délutánt Kaló Imrénél. Mint lelkes borrajongónak, már régóta esedékes volt ez a hiánypótlás.
Az alkolomról, bár részletes kóstolási jegyzet készület, de nyilvános poszt nem fog készülni. Maradjunk annyiban, hogy jónéhány bort kóstoltunk, voltak érdekességek, és volt néhány egészen kiemelkedően jó bor is. Ha esetlegesen van olyan olvasónk, aki nagyon kíváncsi lenne az ott kóstolt borok leírására, szívesen megosztom vele privátban.
Az esemény után birtokomba jutott néhány palackozott Kaló- tétel, ezek közül néhányat mostanság meg is vizsgáltam, immár itthon.
Íme:
Weninger-sor
Nemrégiben már volt szerencsém végigkóstolni ifjabb Franz borainak egy részét és mivel borbarátaim is érdeklődést mutattak ezen soproni nedűk iránt, frissebb és már egy ideje palackérlelt borokból szedtem össze egy kóstolásra valót. Utóbbiak megvizslatása kifejezetten hasznosnak bizonyult, és nagyon úgy fest, hogy a komoly Weninger borok bírják, sőt igénylik a néhány éves palackérlelést. Következzen a sor drbarta és jómagam tolmácsolásában:
Weninger: Soproni Merlot 2006
Van egy olyan szokásom, hogy bizonyos ígéretesnek tűnő kóstolók előtt szeretek azokra ráhangolódni. Elárulva ezzel némi titkot, péntek esti gyűlésünk alkalmából egy szép Weninger-sort fogunk kóstolni pardi mester gyűjteményéből.
Mint így, bemelegítés gyanánt az elmúlt napokban egy Weninger-tételt sikerült elfogyasztani.
A címben említett bor a Spern Steiner dűlő terméséből készült.
Elegáns illat, pirosbogyós gyümölcsök, füstösség, visszafogott ásványosság, később pici szerecsendiós fűszeresség. Szájban közepesen telt, szerkezete egyenlő mértékben épül közepes mennyiségű érett, de szilárd tapintatú tanninokra és feszes savakra. Egyszerre meleg és hűvös az aromatika, érett, de egyáltalán nem lekváros gyümölcsösség, finom hordófűszerek, kávé. Ásványossága jelen van, de nem biztos, hogy vakon is feltűnne. Feszesen elegáns,sallangmentesen profi bor, de nem tud igazán emlékezetes lenni. Talán eléri a 6 pontot.
Szabó pince: Pécsi merlot 2008.
Nagyon kevés bort kóstolok sajnos Pécs közvetlen környékéről. Ha már Dél-Dunántúl, akkor elsősorban Szekszárd, Villány és persze Bussay mester borai kerülnek elébem. Tekintettel arra, hogy ennek a bornak palackját kétezer forint körül mérik, nem vállaltam komoly pénzügyi kockázatot megvásárlásával. A bor alkotója egy kézműves kispince, melyről további információ például itt szerezhető.
Borunk világos rubin színű. Illata közepesen intenzív, nagyon tisztán gyümölcsös és fűszeres. Nem tolakodó, de határozott epres, szilvás aromák érezhetőek, ezek mellé pedig elegáns kávés, fahéjas és étcsokis aláfestés társul. Nagyon szép. A korty kifejezetten dinamikus, közepesen telt, nagyon jó felépítésű. Tannintartalma nem jelentős, érett, finom, savai még picit rugdosnak, de szerintem néhány hónap kérdése az egyensúly elérése. Utóíze közepesen hosszú, kellemesen gyümölcsös-fűszeres. Aromatikája lehetne gazdagabb, savai cizelláltabbak, de így is egy nagyon szép, Dél-Magyarországon nem szokványos borral van dolgunk. Szubjektíve magasabbra tenném, de az általunk használt rendszer szerint erős 5 pontot érdemel. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnének kipróbálni a viszonylag koncentrált és intenzív (ugyanakkor gyakran egysíkú) déli borok mellett egy azoktól eltérő érdekességet. A bor például itt és itt kapható.
Látogatás a balfi Weninger pincében
Ifjabbik Franz Weningerrel nagyjából öt éve találkoztam első ízben és azóta minden találkozásunk alkalmával megegyezünk, hogy rövidesen meglátogatom őt a soproni borvidéken, Balfon. Nos, végre ez is bekövetkezett és a nyári szabadságom alkalmával elutaztam hozzá. Pazarra sikerült a nála eltöltött mintegy öt óra, az ültetvények megtekintésétől kezdve, a pince megvizslatásán át, a borok kóstolásáig. Előbbiek részletezésétől eltekintek, a kóstolt borokról készült rövid jegyzeteimet teszem közzé ebben a bejegyzésben.
Orsolya: Ostorosi Merlot 2006
Orsolyáékkal még meglehetősen kevés tapasztalatom van, az eddigiek is főként ironmannak köszönhetőek. Mindenképp izgalmas, széles fajtaválasztékkel rendelkező pincészet, boraikat bármilyen egri ( ill. nem egri is) sorban szívesen látom. Az eddig kóstolt borok tulajdonképpen egytől egyig jók voltak, de leginkább a kadarka-pinot noir-kékfrankos vonal fogott. A most következő merlot csere útján került hozzám
Illatában rögtön feltűnik a pincészet vörösboraira fokozottan jellemző(de olykor más egri borokban is észrevehető) zöldesen fűszeres, picit fülledt ásványos karakter, mellette mély, és édes hordófűszerek. Szellőzés után ez utóbbi eltűnik, érett, de nem lekváros meggy és cseresznye bukkan elő. Szájban először túlontúl feszes, később, melegedés után már kellő mélységet adnak az indításnak az illatban is megjelent friss, tiszta, hordófűszerek által immáron nem befolyásolt meggyes aromák. Szerkezetileg viszonylag egyszerűbb, savai feszesek, hosszan kifutnak, tanninjai nincsennek túl sokan, abszolút nem telepednek rá az ízképre, viszont a lecsengésben az optimálisnál nagyobb mértékben húzzák össze a szájnyálkahártyát. Ez utóbbitól eltekintve jól fogyasztható , egyediséggel is rendelkező tétel. Még fiatal. Stabil 5 pont.