Folytatódik az on-topik, azaz vissza a tokaji borokhoz. Másnap az első út überkirálynagykedvenckihagyhatatlan Bodóékhoz vezetett, ahol elsősorban a már lepalackozott 11-eseket kóstoltuk.
Tokaji hétvége II. Balassa István és a Szent Tamás Pincészet
Sárospatakról Mádra vezetett utunk. Itt Balassa Istvánnal találkoztunk, aki a saját boraiból és a Szent Tamás Pincészet tételeiből is hozott egy merítésre valót.
István azon kevesek közé tartozik, akik nincsenek annyira rossz véleménnyel a 2010-es évről. Elmondása szerint a kulcs a megfelelően korán és megfelelő határozottsággal végbevitt növényvédelem volt, ami ha megtörtént, a későbbiekben már kezelhető volt a helyzet. Nem nagy mennyiségben, de szépen beérett, jó savakkal rendelkező alapanyagot szüretelt.
Ezt a sort kóstoltuk:
Királyudvar Úrágya 2000
Nehéz olyan pátosszal írni az ikonikus Királyudvar Úrágya 2000-ről, mint azt híre parancsolja. Neki sem nagyon futnék. Annyi azonban biztos, hogy ha ez poharadba kerül, nyájas olvasó, igazán kiváltságos helyzetben érezheted magad, hiszen Magyarország valaha készített egyik legkiválóbb borával kerültél nexusba. Az eredetileg édes bornak szánt Úrágya 2000 rövid idő alatt a hazai és ezen belül a tokaji borkészítés viszonyítási pontjává vált. Sokan – persze helytelenül – a száraz ős-furmintnak tulajdonítják, vagy – helyesebben – innen eredeztetik modern száraz furmintjaink prototípusát. Legyen bárhogy is, borunkat mára utolérte a kuriózumok jól megérdemelt sorsa, távolba vesző legenda és szűkölt ritkaság lett az ő státusza. 12 év távlatából szinte „rönöszansz” festményként tudom csak elképzelni a bor születésének megismételhetetlen pillanatát. Előtérben az Úrágya-hordót kénező Demeter Zoltánnal, fölül a borász finom mozdulatain őrködő angyalok kara, kicsit hátrébb a pince árnyából némán figyelő Szepsy István. Egészen hátul pedig, túl a hordók bumfordi sziluettjén, a gyertya fényében meg-megcsillanó szempár – mindannyian tudjuk –, csakis Anthony Hwangé lehet. Minden bizonnyal így történhetett.
Tokaji hétvége I. AZ Nektár pince.
Várva várt tokaji hétvégénk első állomása Asztalos Zoltánhoz vezetett. Többször volt szerencsénk 2008-as boraihoz, a Vióka már több illusztris sorban is meglepően jól teljesített. Az újabb évjáratok viszont nem nagyon akarnak jönni, így a "távoli" fogyasztó szempontjából úgy tűnik mintha valami megállt volna. Erről persze szó nincs, csak egyszerűen nagyon apró léptekben történik az építkezés. 
Először a Vióka dűlőhöz vezetett utunk. Nagyon szép fekvése van, tökéletesen délre néz, belátható róla egész Hegyalja. Megérte a látványért keresztülvergődni a vadregényesen futóműgyilkos dűlőutakon. Sajnos a kép nem tudja visszaadni, valószínűleg az én pancserségem okán.
Utána a bájos környezetben található kácsárdi házikóhoz mentünk, mintha egy másik korba érkeztünk volna. Itt történt a most következő kóstoló is, ahol elég alaposan átnéztük a szortimentet, a két 2008-as Vióka kivételével még hordóminták képében.
Tokaji lösz arcai beszámoló
Mint nemrég hírül adtuk, idén is sor került a Tokaj „löszborait” felvonultató kóstolóra. A barátságos rendezvény nem csupán e gyakori, bortermelésre kiválóan alkalmas talaj áldásos hatásait engedteti tanulmányozni, de jó alkalmat kínál a közelmúltban letöltött 2011-es fehérborok szondázására is. A tokaji termelők mellé idén pannonhalmi és szekszárdi termelők színesítették a már alapból is igen izgalmas kínálatot. Az alábbiakban megpróbálok egy jó áttekintést adni a felvonultatott borokról. Mivel sok tételt sikerült megkóstolni, csak a vázlatos benyomásaimat tudom visszaadni. A vendégpincék borait a poszt végén, egy külön szekcióba gyűjtöttem össze.
Három Szepsy hétből
Az elmúlt hetek során különböző baráti társaságokban előkerült pár 2007-es Szepsy bor, ezeket gyűjtöttem most össze. Idézzük fel röviden a 2007-es évet. A borászok szinte egyöntetű véleménye alapján kiváló évjáratról beszélhetünk, amely – ennek ellenére – nem szűkölködött meglepetésekben. A meleg és száraz télre korai fakadás, esős május majd egy hosszabb csapadékmentes, hőségrekordokat döntögető nyári időszak következett. Augusztusban aztán volt némi eső, majd egy szép, meleg ősz következett. A botrytisz kevésbé volt jellemző, az évjárat inkább a száraz boroknak kedvezett. Természetesen kritikusnak bizonyult a szüreti időpont jó megválasztása, hiszen aki alacsonyabb alkoholt és szép savakat vizionált, nem ártott odafigyelni. Nézzük, miképpen tükröződik ez a fura évjárat Szepsy István boraiban.
Véres torkok, fehér csalódások
Szösszenetnyi szünetet tartva a spanyol Ribera del Dueroban levezényelt ámokfutásom epizódjai közt, most végre két magyar fehérről írok. Baráti körben bontogattuk őket, sokat vártunk tőlük, de végül csalódást keltettek és kénytelenek voltunk erősen lelombozódni. Mindkét terroir-furmint gyenge szereplése különösen riasztó számomra, hiszen mindannyian azt gondoltuk, hogy ezek a magas minőségű és drága borok akár egy évtizedig is érlelhetőek a pincében. Legalábbis hittünk benne, hogy gondos készítőik erre szánták őket, magas beltartalmuk és más paramétereik pedig hosszú életre predesztinálják ezeket a palackokat. Azért invesztáltunk beléjük pénzt, mert évekig akartuk figyelni fejlődésüket és újabb és újabb élményekkel akartunk gazdagodni. Túlzóan sokat vártunk volna?
Titánok harca
Múltkoriban szinte szemrehányást kaptam egy kedves olvasótól, hogy még nem kóstoltam Szepsy-mester 09-es Szent Tamását. Tulajdonképpen igaza van. Már legfőbb ideje volt.
Annál is inkább, mert a szűk társaság már valami nagy durranásra vágyott. :) Elég volt abból, hogy nyáron fröccsözni kell, elég a sok tiszta, korrekt, szomjoltó italból! :) Jöjjön végre valami komoly!
Mivel a Szent Tamás azért túl grandiózusnak ígérkezett ahhoz, hogy csak úgy estére megbontsuk, szemináriumot kellett ülni hozzá. A koncepció nem túl szövevényes, rakjunk még mellé egy-két hasonló kaliberű versenyzőt itthonról és külföldről egyaránt. Fajta, évjárat nem számít, csak nagyon komoly legyen, és máris adott minden körülmény egy hedonisztikus hangulatú kóstolóhoz, melynek keretében meg tudjuk nézni rendesen, hogy hol is helyezkedik el az említett bor.
Íme:
Balassa: Szent Tamás furmint 2009.
Magyarországról cipeltem magammal ezt a bort és egy kedves ismerősöm szülinapján bontottuk nemrégiben. A Balassa borokat a 2006-os évjárattól fogva nyomon követem és szívesen fogyasztom. A 2009-es száraz tételekkel még csak pár palack beszerzéséig jutottam, ez volt az első, aminél a kóstolásra is sor került.
Világos aranyszín, ránézésre is sűrű anyag. Gazdag, kis melegedéssel méginkább vonzó illat: jelentős mineralitás, száraz szénás-virágos hangulat, nyári körte-alma, kis mézesség. Testes, koncentrált korty kifejezett mélységgel és gazdagsággal: ízben is az ásványos jegyek viszik a prímet, mellettük a gyümölcsös-fűszeres aromák csak kiegészítik az ízspektrumot. A jelentős mennyiségű virgonc, érett savak mellett kis cseresség is érződik. Kifejezetten hosszú utóíz. A korábbi évekhez hasonlóan ez a Balassa furmint is a fajta erőteljes arcát mutatja, koncentrált bor, jelentős termőhelyi bélyegekkel. Nagyon szép, 7 pont.
Kreinbacher: Kőkonyha 2009
Érett, kortalan, de vonzó illat, mézes-sós-puncsos-gesztenyés díszítések. Viszonylag nagy testű korty, puha, krémes konzisztencia. Telt íz, az illathoz hasonlóan kortalan karakter, érzékelhető palackbukéval, hordófűszerekkel, ásványossággal. Korrekt anyagmennyiség a kortyközépen, inkább széles, de azért kellően gerinces savak kísérnek. Precízségről, cizellált tömörségről nincs szó, inkább olyan lazán hömpölygős a korty, de az alkotói a helyükön. Közepesnél hosszabb lecsengés. Az utóízben kissé kilógó, de azért nem kellemetlen tapintatú cserességgel búcsúzik. 6 pont megvan.
Királyudvar-borok 2009-ből
Királyudvar Lapis Furmint 2009
Banán, körte, alma, pici mézes-tejszín. Közepesen telt korty. Nem túlzó az édesség, az ízek közepesen teltek, a savak viszont sajnos nem igazán teszik oda magukat. Van benne anyag, a lecsengés is talán közepesnél hosszabb, de mégse igazán fókuszált. Élő példa az egyensúlyban rejlő X-faktorra. A 08-as az átlagnál alig több gazdagsággal, a hihetetlen jó arányai végett volt képes számtalanszor ámulatba ejteni. Ez a bor pedig, az elődtől gyakorlatilag egyedül a sav-édesség egyensúly eltolódásában különbözve, egy korrekt, csiszolt, tényleg szerethető, de a belépőszintűnél nem olyan sokkal több, könnyedebb édes tokaji. Eléri a 6 pontot. (86)
.JPG)
Királyudvar Demi Sec 2009
Hasonló aromavilág. Banánkrém, trópusiak, citrusok, kövek. Hasonlóképp közepes, vagy egész picit teltebb korty. Kicsit mélyebbnek ható ízek, a kevesebb maradékcukor ellenére is, vagy legalábbis a savak jobban kiemelik. Tömörebb szerkezet, hosszabban időző közép. Érett, de fajsúlyos savak vezetik a kortyot, elég hosszú lecsengés. Jó egyensúly, de az egység fiatalos. 6 és 7 pont között. (89)
Hollóvár borok 2010-ből
Hollóvár: Sauvignon Blanc 2010
Illatában lime, grapefruit, egres, mélyebbről jövő vegetális jegyek, pici sósság. Alig közepes test. Tisztaság, áttetszőség. Közepesen intenzív ízek, hűvös, fanyar gyümölcsösség, zöldnövényi karakter. A lecsengés szintén közepesen hosszú, a korty második fele az élénk savak játékáról szól.
Hollóvár: Furmint 2010
Illatozva nyári alma, citrusok, tűzköves mineralitás jön a pohárból. Szintén szűk közepes a test, áttetsző stílus. Közepesen intenzív ízek, az előző bortól talán egy árnyalatnyit strukturáltabb a közép, viszont a savak még inkább dominánsak a végére. A lecsengés itt sem hosszabb közepesnél.
Egyértelműen a 2009-től megfigyelhető új, könnyebb, tisztább, sterilebb, de az azelőttieknél talán jóval kevésbé jellegzetes stílust követik ezek a borok is. Értelemszerűen most az évjáratnak megfelelően kisebb testek, és némiképp kilógóbb savak tapasztalhatóak, ami szerintem nem feltétlen áll jól ezen eleve könnyedebbre szabott stílusú tételeknek. A borok a gazda elképzeléseinek megfelelően olyannyira nem telítenek el túlzottan, hogy már-már a másik oldalra esnek át. Először éreztem olyat Hollóvár-borok esetén, hogy nem minősül szentségtörésnek, ha ebben a melegben inkább fröccsként fogyasztom őket, annak ellenére hogy nyílván így megkarcsúsodva is túlmutatnak azon a kategórián. Nálam 5 pontnál semmiképp nem volt több egyik sem.
Délutánra időzítettem még egy somlói jegyzetet.
Öreg Tőkék hét és öt
Időben váratlanul közel került poharamban a Kreinbacher Birtok klasszikus „Öreg Tőkék” borának két évjárata. A 2007-est többször kóstoltam, sőt egy évvel ezelőtt vakon egy komolyabb somlai sorban is meggyőzően szerepelt. Van még pár palackom belőle, évente bontok egyet, hogy lássam, merrefelé tart a bor szekere. A 2005-öst sosem kóstoltam, így kapva kaptam az alkalmon mikor az egyik élelmiszerlánc prémium kínálatában találkoztam vele.
Tokaji-rovat
A napokban nyílt néhány tétel itthon. Egyszerre ugyan, bár semmiféle tematika nem fűzte őket össze, csak annyi, hogy valamennyien tokajiak.
Íme:
Bott-újdonságok
Megérkezett végre a számomra különösen kedves Bott-pince 2011-es borainak első hulláma.
Nagy "éhséggel" ugrottam neki a csomagnak, pedig nem mondhatom, hogy elképzelésem se lett volna, hogy mire számíthatok tőlük, hiszen néhány hónapja már megnéztük a szortimentet még hordóminta korukban.
Nézzük mi a helyzet immár élesben:
Vie Vinum 2012/3- Német, francia, magyar borok
Záró epizódként néhány Ausztrián kívüli bor is következzék. A rendezvény előtt kicsit búslakodtam, hogy idén nem láttam a kiállítók listáját tartalmazó kézikönyvben német termelőket is. Egyszer csak viszont, némi kóválygás után betértünk a Falstaff-névvel fémjelezett helyiségbe. Ott pedig ilyen nevek vigyorogtak ránk, hogy Heymann-Löwenstein, Van Volxem, Prüm, Leitz és még sorolhatnám...Kellemes meglepetés, nagyon bántott, hogy egyszerűen nem volt idő végig menni a teljes kínálaton.
A Moric standnál is ért egy kis meglepetés, ugyanis a pult túloldalán Homonna Attilát fedeztük fel. Megörültünk neki is, illetve annak is, hogy egy szép merítést is hozott magával az általa készített borokból, így azt is meg lehetett kóstolni a kiírt pince szortimentje mellett.
Szegedi borfesztivál 2012- három
....és végül (talán) az utolsó részlet következzék:
Szegedi borfesztivál 2012- első merítés
Ismét eljött a Szegedi borfesztivál. Valamiért mindig nagyon várni szoktam az eseményt, annak ellenére, hogy a kiállítók listája majdnem állandó évről évre, és egy hardcore borrajongó számára a "lefedettség" mindenképp lehetne teljesebb. Persze lehet válogatni így is.
Első nap csak az esti órákban sikerült kijutni, amikor is már tömeg és hangzavar fogadott, de sebaj, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a "munkába". :)
Íme az első napi jegyzeteim, zömmel írtam pontbenyomásokat is.
Két üveg Somló
Az elmúlt egy hónapban több somlai bor is a poharamba került, de közülük csak kettőre tudok tiszta szívvel emlékezni. Akik kimaradtak, inkább a „gyümölcstelenségükkel” és rusztikusságukkal illették magukat ebben a forróra sikeredett tavaszi időszakban. A fagyos télben is sokszor fárasztó borok zöme végül a palackban maradt. Amelyek viszont jól estek és egyetlen rövidke este alatt eltűntek bennünk, blogposztban a helyük. :)
Félszáraz furmint-hársak 2010-ből
Gizella:Furmint-Hárs 2010
Szilvölgy és Barát dűlők. Citrusos-zöldalmás-körtés illatok. Szájban közepesen telt korty. Lazább szerkezet, élénk savak. Korrekt teltségű ízek, primer gyümölcsökkel. Közepes hosszúságú lecsengés. Erős 5 pontnál nem gondolom magasabbra tenni, de abszolút öröm volt fogyasztani.
Kikelet: Váti furmint-hárs 2010
Lédús grapefruit, zöldalma, érintésnyi méz, narancshéj. Közepesen telt korty. Primer gyümölcsösségre épülő telt ízek, tiszta, szinte áttetsző konzisztencia. Komoly savgerinc dominálja a szerkezetet, segít fókuszálni az anyagot a középen, de az érezhető maradékcukor mellett is feléjük billen az egyensúly a lecsengésre, illetve az utóízre. Nem éri el a 09-esek és a 11-esek mélységét, de élénk, friss, szerethető tétel. Eléri a 6 pontot.
Balassa-szortiment
Balassa István borai rendre szépen szerepelnek nálunk. A tavalyi furmint kóstolóink legjobbjai között voltak a sorba választott borai itt és itt.
Ami viszont eddig még kimaradt, egy komplett sort kóstolni a borásztól, hogy egy teljesebb képet lehessen kapni a munkásságáról.
A közelmúltban publikált tokaji kirándulásunk során ez végett feltétlen el szerettem volna jutni hozzá is. Sajnos csak egy igen rövidre szabott személyes találkozót tudtunk az idő-faktor miatt összehozni, viszont sikerült egy szép sorra való borhoz hozzájutni, melyeket azután otthon teszteltük a társasággal.
Tizenegyes szemle Tokajban- Bott és Kikelet pince
És végül következzen a szemle utolsó posztja a blogon már sokat emlegetett Bott és Kikelet pincéknél tett látogatásról.
Juditéknál és Stephaniéknál is szélesedett a dűlőportfolió, a korábbiaknál így most több tétel volt kóstolható. Az viszont még képlékeny, hogy melyek fognak önállóan, illetve birtokbor formájában piacra kerülni. Ami fix, szép dolgoknak nézhetünk elébe 11-ből.
Következzenek a jegyzetek:
Tizenegyes szemle Tokajban- Demeter Zoltán
Demeter Zoltánt feltehetőleg senkinek nem kell bemutatni. Nem hiszem, hogy túl sokan megkérdőjeleznék, hogy a tokaji legelső vonal egyik legkiemelkedőbb alakjáról van szó.
Ezúttal is elsősorban 11-eseket kóstoltunk, melyek között igen sokféle arccal lehetett találkozni.
Íme:
Tizenegyes szemle Tokajban- Gizella és Orsolyák pince
A gigászi kóstolón túl is elég mozgalmas volt a tokaji kiruccanásunk. Összesen öt pincénél sikerült tiszteletünket tenni, és szép merítést kóstolni.
Elsősorban a még hordóban pihenő tizenegyes évjáratú borokat néztük végig, és szó ami szó, igen ígéretesnek tűnik az új évjárat. Ahol kóstoltunk egyebet is, a cím ellenére azt is megosztom, olykor pontszám kíséretében.
Következzen a Gizella és Orsolyák pincében tett látogatások kivonata:
Gigászi hetes kóstoló a Bodó-portánál
Avagy ne csak írjuk már megint! Talán kitalálható ebből, hogy ismét a Bodó-Bott házaspárnál járunk képzeletben (mi pedig tettük ténylegesen is az elmúlt hétvégén:)).
Tematika: kis munka a szőlőben, ezúttal metszés a Rudi néniben, majd kóstolni orrvérzésig. Ez utóbbi aktivitás csúcs-eseménye pedig egy kimerítő 2007-es évjáratú sor volt a jelenlevő borászok szortimentjéből (azaz Bodóéktól, Bereczéktől, Demeter Zoltántól és Dorogi Istvántól), kiegészülve néhány a vendégek által hozott tétellel. Cél volt vizsgálni, hogy majd 5 évesen milyen formát nyújtanak borok, vannak -e még bennük további érlelésre szánt tartalékok. A végén pedig néhány édes borral általános élvezkedés, hájjal kenegetés.
Íme a nem mindennapi sor. Mellékeltem hozzávetőleges, nem túlságosan megrágott és átgondolt pontszámokat is zárójelben.