2020 tavaszán vált külön a Heimann Családi Birtok portfóliójától ifj. Heimann Zoltán borcsaládja, a Heimann & Fiai, amely elsősorban a fiatal borász kékfrankosait és kadarkáit öltelte fel. Most, hat évvel később újabb váltás következik, de ezúttal az egységesítés szellemében. A Heimann borok ismét egy név alatt jelennek meg, új, letisztult címkével, már csak a Barbár és a Barbarossa (esetleg majd a többi válogatás tétel?) külseje maradt a régi. A palackokon továbbra is megjelenik a „by Kadarka Man” jelzés, amely ifj. Heimann Zoltán szemléletét és kézjegyét hordozza.
Az új ruhát viselő borok közül én most a Bátor névre keresztelt tételt kóstoltam, amely egy bikavért takar. A cél egy élénk, gyümölcsös, jó egyensúlyú és "hosszúnyeletű" bor palackba zárása volt, szerintem sikerült.

Összegyűlt az idei második külföldi borcsokorra való anyag is. Picivel több vörös, mint fehér, és néhány rosé alkotja a csendes boros vonalat. Rendhagyó módon most több pezsgőről egy gyors összefoglaló került bele az egyvelegbe. Az osztrák Zuschmann-Schöfmann pincészet tételeibe teljesen véletlenül futottam bele az egyik bécsi Wein&Co. üzletben tartott pop-up kóstolón, ahol több palackos erjesztésű pezsgőt is bemutattak. A szokásosnál több dél-afrikai bor is jutott ebbe az egyvelegbe, ritkaságként pedig egy cseh fehérbor is.

Lassan behozva a lemaradást, összeszedtem a második "válogatáskazettát" a magyar borokból. A szokásos fehérbor-hangsúlyhoz képest most megint egészen sok vörös tétel jutott az aktuális válogatásba. Mutatóban van még 2-2 pezsgő, édes bor és egy rosé is. Érdekességképpen néhány régebbi tételt is kóstoltam, Kézdy Dánielnek és a Kálvária Pincének köszönhetően.

Nagyon régen szerepeltek Tesco Finest borok a blogon, legutóbb öt éve kaptak külön bejegyzést a brit áruházlánc által válogatott borok. A diszkontláncok felfutása óta nagyon ritkán járok Tesco-ban, de nemrég pont útba esett az egyik üzlet a bevásárláshoz és hirtelen felindulásból két Tesco Finest spanyol bort is a kosárba dobtam.

Nem mindennap kóstol az ember olyan bort, amelyik több évtizede pihen a palackban, főleg olyat nem, amelyik idősebb, mint a kóstoló maga. Ritkán volt részem ilyen szerencsében és ma is éppen egy ilyen borról lesz szó.

A Régi magyar fajták 2026-os nagykóstolójának beszámolójával még adós vagyok, pedig már három hét telt el a rendezvény óta. A Régi Magyar Szőlőfajták Egyesületének borászai második alkalommal gyűltek össze, hogy bemutassák a közönségnek a filoxéravész után kipusztult, majd az elmúlt két évtizedben újra felfedezett fajtákból készült boraikat. 23 borász több mint százféle borát kóstolhatták a vendégek, egyre több feledésbe merült szőlőfajta bora jelent meg a standokon. Volt termelő, akár minivertikálissal készült, és akadnak fajták, amelyek borait már több borvidék és több évjárat tükrében össze lehet hasonlítani, ami hosszú távon a tapasztalatok összegyűjtése és cseréje szempontjából kulcsfontosságú lehet.

A Kikelet Pince birtokborai 2021 óta a Tarcal régies nevét is a palackon viselik. A Tarczal Furmint és a Tarczal Hárslevelű több helyi dűlő termésének házasításából készül. Berecz Stéphanie nem szokott kapkodni a forgalomba hozatallal, most a 2023-as évjárat fut. Bő egy éve a birtokon kóstoltam a két bor 2022-es évjáratát, most egy év elteltével előkaptam az otthon pihenő palackjaimat, hogy megnézzem, hogyan fejlődtek, változtak az eltelt idő alatt.

A Time Out Market borklubjában áprilisban a kadarka és a pinot noir körül forogtak az események. Az április utolsó keddjén tartott kóstoló fő témája a pinot noir, a vendégborászat az Etyeki Kúria volt, Mérész Sándor főborász és Nagy Vince kereskedelmi és cégvezető képviselte a Kúriát. Megkóstoltuk a pince hamarosan debütáló pezsgőjét, majd vakon kaptunk pinot noir-okat különböző évjáratokból, egy rejtett kakukktojással a sorban. Az utolsó két tétel régebbi évjáratokat képviselt, a sort pedig egy fehérborral zártuk.

Ismét rajnai rizlinges témával jelentkezek, ezúttal azonban nem kellett kimozdulnom a nappali kényelméből. Kizárólag magyar borok szerepeltek a sorban a 2023-as évjáratból, bízva benne, hogy optimális időben fogyasztjuk el a borokat. Itthon a rajnai rizlingből valószínűleg a Badacsonyi borvidék termeli ki a legtöbb emlékezetes bort, ez a borvidék adta a sor gerincét, ehhez csatlakozott néhány tétel más innen-onnan.

A válogatás persze nem teljes, de összességében egy elég stabil szinten teljesítő sort szemléztünk. A kóstolás sorrendjében következnek a borok.

Provence-ról elsősorban a halvány színű, elegáns prémium rosé-k jutnak a borkedvelők eszébe, Magyarországra is főleg ezek a tételek jutnak el. Személy szerint én is nagyon szeretem ezeket a borokat (az árakat kevésbé), de néha érdemes távolabbra is tekinteni és nem csak "rózsaszínben látni" a borvidéket.
Az itthon elérhető választékból a Fiugiére lett az egyik kedvenc birtokom, a rosé-kből minden évben megkóstolok egyet-kettőt, idén viszont a fehérekkel is próbát teszek. Néhány napja a szortiment középső szintjén lévő, árban már prémium kategóriás Premiére sorozat fehér tételét kóstoltam meg.

Tavaly ősszel egy szerencsés véletlennek köszönhetően írhattam a SAZÜ Balatonról, mint a Balatonfelvidék egyik új, izgalmas borászatáról. Blaskó Dávid tulajdonos-borász már akkor elárulta, hogy a soron következő, 2024-es évjáratot már lekötötte a Bortársaság, úgyhogy kíváncsian vártam, mikor látom az új borokat a polcokon. A második találkozásban már nem játszott szerepet a véletlen. Néhány hete került forgalomba két 2024-es tétel, a syrah-grenache házasítással tettem egy próbát.

A KisBécs - Color kóstolósorozatának áprilisi eseményén a rajnai rizling szőlőfajta került a fókuszba. A kóstolósorozat állandó szakértője, Horkay András mellett Cseri Auguszta volt az est meghívott vendége, ráadásul egyszerre két minőségben: egyrészt mint a Cseri Pincészet képviselője, másrészt, mint a Domäne Wachau export managere.
Közép-Európa 4 országán, Magyarország, Ausztria, Szlovénia és Szlovákia összesen 10 különböző borvidékén, és 15 esztendőn át ívelt a 16 tételes borsor, a fajta több arcát, érlelési stádiumát és potenciálját megvillantva.

Lengyel borokról szinte biztosan nem esett még szó a borrajongón, ami nem csoda, Lengyelország nem egy klasszikus bortermelő ország és hagyományosan inkább a lengyelek isznak a magyar bort, és nem fordítva, még ha az utóbbi időben a politika ezt sem kedvező irányban befolyásolta.
Ennél mélyebb piac- és kapcsolatelemzésbe nem bocsátkoznék, viszont a helyzet az, hogy nemrég Lengyelországban járva a kíváncsiságtól hajtva lengyel borokat is kóstoltam, és alapvetően kellemes meglepetésként tudnám összegezni tapasztalataimat.

2026-ban Kiss Gábort választották meg a Borászok Borászának. 

A fiatal villányi borász tavaly decemberben hunyt el tragikus hirtelenséggel. Nyugodjék békében!

 (Fotó: Kiss Gábor Winery)

A Borászok Barátja! díjat dr. Szigethy Gábor nyerte. Gratulálunk!

A borpáros sorozatban ismét spanyol borok kerültek egymás mellé, ezúttal azonban igazi világfajtából - chardonnay-ból készült tételek,  2022-es évjáratból.

A Régi magyar fajták kóstolója előtt bő egy héttel Kézdy Dánielnél tartottunk egy privát kóstolót, aminek ugyan hivatalosan semmi köze a holnapi eseményhez, de félig-meddig mégis profilba vágott. A résztvevőknek ritka fajtákból készült borral kellett készülni a "mindenki hoz egy palack bort" jellegű eseményre, egyéb megkötés nélkül. A legtöbben két tétellel érkeztek, így szép terjedelmes és nagyon eklektikus sort kóstoltunk. Hazai borból is jutott a mezőnybe, Olaszországból, Spanyolországból, Franciaországból, Ausztriából, Svájcból és Albániából került ki a többi versenyző. Bemelegítésként nyitottunk egy Moscato d'Asti-t, és érdekességként egy félszáraz bolgár gránátalmaborral zártuk a sort.

Kunsági rajnai rizling páros következik. Ritkán szerepelnek a blogon kunsági borok, pláne nem rajnai rizlingek. A hazai borvidékek területének ismeretében talán csak elsőre lehet meglepő, hogy éppen itt termesztik a legnagyobb felületen a fajtát. Pár hete bevásárlás közben egy hirtelen ötlettől vezérelve bepakoltam ezt a két palackot is a kosárba, majd nemrég ki is nyíltak.

Tizenötödik alkalommal rendezték meg a Badacsony New Yorkban kóstolót a budapesti New York Palotában. Az esemény duplán történelmi jelentőségű volt, hiszen a Wachau-i borvidék egyik központja, Weissenkirchen, és Badacsonytomaj az eseményen testvérvárosi együttműködési megállapodást írtak alá, amely a két borvidék közötti gyümölcsöző kapcsolat alapja lehet.
Ami a kóstolót illeti, a rekordnak számító 42 badacsonyi pincészet mellett kiemelt vendégként Weissenkirchen 10 borászata is képviseltette magát, hét osztrák termelő személyesen is elkísérte a borokat, így elképesztően széles választékból lehetett szemezgetni.

Szombaton a Badacsony New Yorkban kóstolón jártam (maratoni beszámoló itt) és bár rengeteg bort kóstoltam, mire Gilvesyék standja felé vettem az irányt záróra előtt, már nem találtam ott senkit. Ezt a palackot viszont igen, és mivel addigra a vendégsereg legkitartóbb tagjai szépen elkezdték letakarítani az asztalokról az ott árválkodó, de még nem üres palackokat, példájukat követve én ezt a bort vittem haza. Gilvesyéknél szinte mindig feltűnik egy érettebb a bor a standon, most ez a 2021-es rajnai volt a soros. Korábban szerintem nem is kóstoltam, úgyhogy kíváncsian vártam az első kortyokat.

Az aktuális külföldi borpáros posztban a spanyol Uvas Felices ernyője alatt működő két különböző borprojekt 2020-as garnacha-i kerültek egymás mellé. Két termőhely, két borászat, a fajta két különböző arca. (Az Uvas Felices sztoriról itt és itt írtam bővebben.)

A hazai borkereskedések sorban rendezik a tavaszi portfólió bemutatókat, szakmabelieknek és érdeklődő borfogyasztóknak egyaránt. Úgy tűnik, hogy idén tavasszal csak egy ilyen nagy kóstolóra sikerült eljutnom, március utolsó hetében a Radovin portfóliókóstolóján. Az esti, nagyközönség számára is nyitott etapon már kevesebb vendégborász volt jelen, mint a délutáni szakmai kóstolón, de azért maradtak páran, akik személyesen is bemutatták a boraikat a Virtuban.

A tematikus kóstolókat többnyire hosszabb rákészülés előzi meg, hiszen a beszerzési források diverzifikálása sokszor elengedhetetlen az izgalmas borsorok összeállítására. Éppen erre nem volt lehetőségünk, amikor a húsvéti hétvége verőfényes vasárnapján, a bográcsozás melléktevékenységeként szerettünk volna inni néhány száraz tokaji furmintot, csak úgy, egymás mellett. Még évjáratazonos sor sem jött össze, így komoly összehasonlítgatásra sem nyílt lehetőség. Inkább csak annyit tudok kijelenteni, hogy megittunk három alapfurmintot, és az erről szóló jegyzeteket igyekeztem poszttá rendezni, alább.

A sauvignon blanc-ból kis hazánkban többnyire fajélesztővel és acéltartályos erjesztéssel készülnek intenzív, könnyű teraszborok. Nagyon kevesen és ritkán lépnek túl a jól bevált recepten és próbálnak meg más koncepció mentén komolyabb borokat készíteni. A lenti két bor árban és borkészítési metódusban is eltér a fősodortól, ugyanis az acéltartályokon kívül fával is érintkeztek a borok. A Rókusfalvy Birtok és a Veszprémi Érseki Pincészet egyaránt készít sauvignon blanc-ból az "alap" mellett komolyabb prémium tételt. A 2024-es kiadásokat kóstoltam össze a húsvéti hétvégén.

A már szokásossá vált féléves/éves spanyol egyveleg aktuális kiadása két spanyolországi utazás borélményeit foglalja magában. Pezsgőtől az erősített borig, Galíciától Andalúziáig sok különböző borvidékről két tucat tétel gyűlt össze. Korrekt bisztróborokból és izgalmasabb, komolyabb versenyzőkből is jutott a válogatásba, és ezúttal a fehérborok lesznek többségben.

Neckenmarkt, azaz Sopronnyék – ez a határtól szinte sétatávolságra fekvő osztrák település, ha szigorúan a térképre szorítkozunk, nem tűnik túlzottan jelentékeny burgenlandi mezővárosnak. Ha viszont a bor szemüvegén keresztül vizsgáljuk, könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a borvidék egyik jelentős központjaként funkcionál, számtalan ismert és kevésbé ismert birtokkal a közigazgatási határain belül. Szeretjük ezt a vidéket, magunk is sűrűn átutazunk rajta, ha éppen Sopron környékén van dolgunk – és ez nyaranta gyakran megesik. Így történt, hogy minden bizonnyal még tavaly, egy véletlenszerű billás bevásárlás során a kezembe akadt a helyi Hufnagel-birtok merlot-ja, amely aztán jól be is ragadt az itthoni készletembe hosszú hónapokon át.

Már féltem tőle, hogy egykori kvalitásainak csupán az árnyékával fogok találkozni a palack nyakának elcsavarása után, de szerencsére élményszerű, méghozzá pozitív élményekben gazdag tapasztalatokat gyűjtöttem. Ékes példája ez a bor annak, hogy Burgenland nem csak a kékfrankosról szól.