Idejét sem tudom már, mikor fogyasztottam utoljára Orsolya-kadarkát. A hosszúra nyúlt szünet nem a rossz tapasztalatokon alapul, inkább csak arról van szó, hogy a máshová helyzett fogyasztási fókuszom miatt se idő, se kapacitás nem jutott az egykor legendásan nagyratörő kadarkáiról híres pince aktuális próbálkozásaira.

Ez a bor viszont hosszú szünet után váratlanul erős visszatérés: céljait és stílusát tekintve nem izommal, hanem kifinomultsággal és részletgazdagsággal közelíti a nagyság fogalmát, miközben egyszerre tud hitelesen egri és kadarka is lenni.

A 2016-os telepítés szűzterméséből készült bor erőssége elsősorban abban rejlik, hogy orrban és szájban egyaránt sikerült megőriznie azt a fajta tiszta, frissítő, elsősorban a savakra építkező kadarkakaraktert, amit egy ilyen borvidéki fajtaborban keresni szükséges. A csipkebogyós, málnás alapokat rengeteg zöldfűszer és menta egészíti ki.

Kóstolva úgy tud direkt és lendületes maradni, hogy közben felfedeznivalót is rejteget bőven, ráadásul tankönyvi módon találja meg az egyensúlyt a friss gyümölcsök és a vadabb, nyersebb karaker között.

Régen ittam már ennyire friss, direkt, mégis ízgazdag és törékeny vörösbort Egerből. Pedig éppen ez az a stílus és minőség, amelytől a borvidék felismerhetővé és szerethetővé válhat. Hat pont. (2890 Ft, Borfalu)