Az öteurós borok széles mezőnyében többnyire egyedi karakter nélküli, tisztességes iparosmunkát szokás elvárni. Az már egyik másik kérdés, hogy a kategória szélesebb részhalmazát olyan borok alkotják, amelyek az alapelvárások nem túl magasra helyezett lécét sem képesek átugrani.

Nem meglepetés, de attól még ténykérdés, hogy Ludányi Balázs birtokfehérbora a szűkebb részhalmazba tartozik. A kétezres szegmensben ritka az ilyen hazai, jó arányérzékkel elkészített és termőhelyazonos fehér házasítás, amely nemcsak kiváló ár/érték-arányú asztali bor, hanem még a termőhelyről és a pinceidentitásról is akad mondanivalója.

A fajtaspektrumot hárslevelű, szürkebarát, zenit és sárgamuskotály alkotja. Spontán erjedt, de hordómentes. A világos színhez, valamint a könnyed, de nem híg konzisztenciához kifejező frissesség társul: a parfümös buktatót ügyesen megkerüli, helyette zöld almás, citrusos és fűszeres. Friss, ropogós savak viszik előre a tiszta, illatazonos aromaprofilt, csak a korty végén tűnik fel némi visszafogott, élményt kerekítő édességérzet.

Élénk, erőlködésmentes és gyümölcsös, éppen úgy, ahogy azt a borásztól megszokhattuk. Távolabbról nézve pedig egy átlagon felüli mátrai fehérbor, már ami a saját kategóriáját illeti. Nem vállal sokat, de azt magabiztosan hozza. Stabil 5 pont, és jó vétel is. (1990 Ft, Borfalu)