A márciusi tél után lassan, de biztosan emelkedik a hőmérséklet, és bár ragyogó napsütésben még mindig nem sok részünk volt, most már talán tényleg bízhatunk benne, hogy ránk köszönt az igazi tavasz. Időközben a pincészetektől megérkeztek a 2017-es rosék, amelyek bizonyosan a hamarosan kezdődő terasz- és kerti parti-szezon állandó szereplői lesznek. A tegnapi poszt után megint rosé lesz a téma nálunk is.
Azt mindenekelőtt be kell látni, hogy a magyar törzsközönség a rosé-ban többnyire szomjoltó fröccs-alapanyagot vagy bulibort látja, és nincs kiéhezve a kifinomult eleganciára vagy a felszín alatt megbúvó részletekre. A másik oldalról a borászatok is a cash flow-bort látják leginkább a rosé-ban, kevés a kísérletező kedvű pince, aki ki mer lépni a mátrixból és a bevált recepttől eltérő irányba indul el, neadjisten spontán erjesztéssel vagy fahordó bevetésével. Provence, Tavel és társai a legtöbb borivó szemében úri huncutságok, ebben persze az ár is szerepet játszik, de a stílus is merőben más, mint, amihez az egységsugarú fogyasztó a standard honi vendéglátóhelyen poharazott rosétól megszokott. Ettől persze még lehet jó rosét készíteni itthon is, bár kevés olyan van, amire az érdekességekre kiéhezett borissza felkapja a fejét. Igaz, nem is kell mindig fejet kapkodni, néha elég jóízűen inni.
Ennyi csapongás után lassan igyekszem a mai poszt konkrét tárgya felé kanyarodni. :)
Egy korábbi felvetésre válaszolva: a magam részéről szinte biztos vagyok benne, hogy közszolgálati rosé-tesztet nem szervezek, ugyanakkor annak semmi akadályát nem látom, hogy egy-két megvételre ajánlható tételre felhívjuk/felhívjam a figyelmet. Ennek szellemében született a mai szösszenet is, amely a széles magyar rosé-mezőny egyik stabilan jól teljesítő versenyzőjéről, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet boráról szól, bizonyítva, hogy lehet azért ezt a műfajt itthon is úgy művelni, hogy a széleskörű rosé-fan club is megtalálja számítását, de az se fanyalogjon, aki többre vágyik a medián szintjénél.
Pannonhalmi Apátsági Pincészet Rosé 2017
50% merlot, 30% pinot noir, 20% cabernet franc tartályban erjesztve és érlelve. Vonzó, gyümölcsös illat, elsősorban szamócával, mellette málnával, vérnaranccsal, mandarinnal. A korty tartalmas, lendületes, a közel 3 g/l maradékcukor leheletnyi édességet kölcsönöz neki, de szerencsére a tutti-fruttis, műepres jelleget mellőzi. A meleg évjáratból adódóan az alkohol a műfajhoz képest kicsit magasabb, (a honlapon 13,8%, a címkén 13% szerepel), de ez egyáltalán nem tűnik fel. Szájban is gazdag gyümölcsösséget kínál, az édeskés piros bogyósok és a fanyarabb citrusok összjátékával. Minden szempontból az átlag fölé nő, szerettem, és a magam részéről egy magabiztos 5 ponttal tudnám honorálni a teljesítményét. (1890 Ft - Bortársaság, húsvéti akció keretében most 2 palack 3200 Ft)
