Egy vallomással kezdeném a posztot: nem vagyok nagy újbor-fogyasztó, hidegen hagynak a Márton-napi hagyományok és a Beaujolais Nouveau-láz sem érintett meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyrészt másoknak köszönhetően ne kerülne időnként a poharamba újbor, másrészt azt sem, hogy kíváncsiságból ne kísérleteznék a műfajjal mondjuk 2 évente egy saját beszerzésű palack erejéig. Szintetizálva a fenti kivételes esetek tapasztalatait, azt mondhatom, hogy a Pannonhalmi Apátsági Pincészet St. Martinus névre keresztelt bora az egyik legmegbízhatóbb versenyző a hazai mezőnyben. Így aztán, amikor ungert kolléga feldobta, hogy tartsunk egy tematikus újbor-hetet a blogon, gyorsan magamnak is vindikáltam a friss St. Martinus megkóstolásának lehetőségét.
 

Pannonhalmi Apátsági Pincészet St. Martinus 2017
70% királyleányka és 30% fűszeres tramini házasítása a Széldomb és Packalló dűlőkről 2017. szeptember 4-8. között szüretelve, természetesen acéltartályban erjesztve. A tramini a bogyózás és préselés között rövid idejű áztatáson is átesett.
Papíron jól működik a két fajta házassága: a királyleányka lendületet és frissességet, a tramini testet és gazdagabb ízeket ad a közösbe, szerencsére nem csak papíron. Az illat finoman áradó, de nem tolakodó, nem orrba mászó. Friss szőlő, körte, őszibarack, virágok vezetik, minimális banán is feltűnik benne, kristálytiszta és vonzó. Karcsú, könnyed, filigrán bor, ropogós savai harmonikusan illeszkednek, minimális szén-dioxid is frissíti. Intenzív, zamatos, és a műfajhoz képest meglepően hosszúra is nyúlik a korty. Íze szinte tökéletesen visszaadja, az illat aromajegyeit, gyakorlatilag kitehetem a macskakörmöt, ráadásnak azért egy kis zöldalma és egy citrusos-citrushéjas csavar is van benne. Jó ivású, üde, újborból nem is kell ennél jobb, hozta amit vártam. Ezzel együtt érdemes a bontás napján a palack tartalmának végére járni, mert fokozatosan veszít az intenzitásából. 5p- (1890 Ft - Bortársaság)