Akár honnan nézem, a Mátra frankó hely. Nem csak a táj gyönyörű, nem csak horgászni, vadászni, túrázni vagy netalántán gombászni lehet ide járni, de most már a borokat is nyugodtan be lehet dobni a kalapba. Mert a Mátra gyümölcse, ha lassan is, de megállíthatatlanul érni látszik. Van még persze munka és az észbéli homályzóna még mindig stabilan rakódik egyes búrák köré, de a borvidék élbolyát – bármennyire is próbálkoznak egyesek – nehezen lehet visszahúzni. A piac úgy tűnik, elfogadja és már be is árazta a jobbik Mátrát, kérdés csak az, milyen ütemben kezd majd a rosszabbik Mátra felzárkózni. Az ország egyik legígéretesebb borvidékéről tudósítunk.
A Mátrát sokáig elszalasztott lehetőségnek láttuk. Országosan kiemelkedő termőhely, kiváló klíma, jó fekvések és hagyjuk meg, turisztikailag is tud egynél többet villantani. De a borvidék, amelyre az illatos ipari techno-borok keresztjét akasztották, a rendszerváltást követően majd másfél évtizedig csak aludt. Részemről érdeklődve szemléltem, hogy a tetszhalált játszó, ámbár igen komoly potenciált hordozó történelmi borrégiók közül (Mátra, Sopron, Mór, Neszmély) melyik és mikor indul el valamilyen pozitív irányba. Mohikánok vannak persze mindenhol mutatóba, de egy-egy termelőre sajnos nem lehet borvidéki ökoszisztémát alapozni. És hiába a szikra, ha csak füstöl a szalma, lendület nélkül soha nem jöhet létre alapvető változás. A Mátra is sokáig vajúdott, de ma már egyértelműen pozitív példaként lehet rá hivatkozni és (sajnos) állva hagyta a többieket.
Nem kérdés, hogy a kétezres évek közepétől önszerveződő Mátrai Tőkések elévülhetetlen érdemeket szereztek a Mátra fényének emelésében. Losonci Bálint, Karner Gábor és Szecskő Tamás hosszú évek alatt olyan szemléletet hoztak a borvidékre, amely nemzetközi mércével is megsüvegelendő. Mindenképpen meg kell még említeni az Tőkések előtt járó Németh Attila Gábort, aki az első mátrai referencia-borokat letette az asztalra és talán elsőként mutatta meg azt a bizonyos potenciált. A Tőkések aztán tovább árnyalták a képet egyedi látásmódjukkal, az organikus művelés és a kevés beavatkozással operáló borkészítés felé tett lépésekkel. Ők ma mindannyian hivatkozási pontok, sokan az ő példájukat követve kezdtek minőségi bort termelni a Mátrában, költöztek a borvidékre, vállalták a kemény munkát és a vele járó lemondást.
A fentiek ellenére természetesen hurráoptimizmusra nincsen ok, hiszen a Mátra máig sok terhet cipel. A fiatalok menekülnek a falvakból, nem látnak perspektívát a mezőgazdasági tevékenységben és inkább a városi életben keresik a boldogulást. A szőlőben szinte csak öreg nénikék, bácsikák segítségét lehet igénybe venni, a fiatalok teljesen eltűntek a napszámos piacról. Nagy fejfájást okoz a termelőknek a hatvan feletti generációk kiöregedése, közülük is csak kevesen elég szakképzettek és fejlődőképesek, de ha ők is leteszik a lantot, nem lesz kivel a munkát elvégeztetni. A korábbi évek roma és nem roma lakossága közötti kiélezett helyzet, amely aztán Gyöngyöspatán robbant hatalmasat, úgy tűnik picit lenyugodott. A rendszerbe továbbra is problémák tömkelege kódolódik, megoldás nincsen és az az érzésem, hogy a cigányság egzisztenciájának emelése és munkaerőpiacra integrálása nélkül nehéz lesz bizonyos hegyeket megmászni.
A Mátra hegyvidéki borrégióink közül a legnagyobb, összesen kb. 7800 hektár termő szőlővel gazdálkodik. Az eredendően vulkanikus képződményekre (andezittufa, riolittufa) barna erdőtalajok, nyiroktalajok, agyagos, agyagmárgás rétegek rakódnak. Az egyre szárazabb időjárás miatt az agyag vízmegtartó képessége különösen fontos szerepet játszik a szőlő számára. A legszerencsésebb dűlők talaját meszes lerakódások szövik át, amely a savak megőrzésében szerez érdemeket.
A különböző fekvéseknek köszönhetően sokféle szőlőfajta, kezdve a rajnai rizlingtől a pinot noiron át a cabernet fajtákig sikerrel termeszthető. Csak a megfelelő helyet kell megtalálni ehhez, amiben a Mátrának bizony van lemaradása. A borvidéki fajtaösszetétel ugyanis elég gyengének mondható. Rengeteg a csemegeszőlőnek termesztett chasselas (saszla), ami a mai napig fontos bevételt ad a vele foglalkozó családoknak. Jelentős telepítéseket találunk rizlingszilvániból, cserszegi fűszeresből, irsai olivérből és muscat ottonelből, de van azért a jobban teljesítő sárgamuskotályból, olaszrizlingből és szürkebarátból is elegendő. Ezen felül traminivel, chardonnay-vel, sauvignon blanc-nal találkozunk még. A kékszőlők közül a zweigelt és a kékfrankos talán a leggyakoribbak, de cabernet fajták sem ismeretlenek. És ezek csak a legelterjedtebbek, a teljes lista iszonyú terjengős. Egyértelmű, hogy egy borvidék ennyi fajtán keresztül képtelen kommunikálni, így sürgető feladat a legfontosabb üzenetek megfogalmazása. Ez itt-ott már egyértelműen formálódik, de a homály inkább mondható általánosnak. A sokfelé látható új telepítések az utolsó támogatási hullámot igyekszenek meglovagolni, de sok esetben a termőhely, a térállás és a fajta megválasztása sem feltétlenül optimálisak. Ugyanakkor – mint, ahogy az más borvidékeinken is történik – ügyesebb vállalkozók hektáronként akár fél-egymillió Forintot is nyerhetnek a telepítési támogatáson.
Az illatos fajtákra és ipari techno-borokra építkező eredetvédelmi termékleírás inkább hátráltatja, mint segíti a minőségi produktumok létrehozását és megkülönböztetését. A talán a világ összes szőlőfajtáját integráló termékleírás 100-140 mázsás hektáronként hozamot engedélyez, miközben 9,5%-os potenciális alkoholt vár el a megtermelt alapanyagtól. Ez a szovjet-típusú boralkotmány láthatóan az ipari borászatok érdekeit jeleníti meg, miközben nemigen díjazza a minőséget. Forrásaim szerint az eredetvédelem kérdéseibe az uralkodó nómenklatúra nem is nagyon enged beleszólást a fiatal generációnak, aki esetenként kitaszítottnak érezheti magát, mintha valami idegen konc lenne a Mátra nyakában. Erre a politikai döntéshozók szintjén is érdemes volna talán odafigyelni.
A fentiek miatt önmagában a „Mátra OEM” földrajzi árujelző nem sokat ér, a piacot nem nagyon érdekli, árfelhajtó tényezőként egyelőre nem lehet számolni vele. Erre bizonyíték néhány újhullámos bor, amely alacsony terméshozam és minimális beavatkozás mellett készül és gyakran a borvidéki eredetvédelmen kívül „fogalmazódik” meg (pl. Felső-Magyarország OFJ), a piac mégis elfogadja értük az akár 3000-6000Ft-os palackonkénti kiskereskedelmi árat. És ez a piac vágyik a Mátrára, vágyik valami újra, eredetire, valami őszintére, amit ezek a bizonyos új termelők képesek előállítani. Ahol jártam, mindenhonnan hamar elfogynak a borok, a termelők bár kicsiben fociznak, de alig-alig tudnak pincétől bort adni. Ha borkombinát volnék, engem ez a tényállás – kedves elvtársak – igen komolyan elgondolkodtatna. Borvidéki felemelkedést, munkahelyeket, tőkeberuházásokat, bővülő turizmust nemigen lehet 400 Forintos KGST-moslékra alapozni. A Mátrának egyértelműen a magasabb hozzáadott értékű borokra kell fókuszálnia, hiszen az, amit az eredetvédelmi leírás óhajt, a világ bármely borvidékén elkészíthető és literenként nem kerül többe egy koszos Eurónál. Természetesen nem kell rögtön eldobni a nehezen megszerzett tömegboros piacokat, de a kiszorítósdi helyett a kooperációt és a minőséget kellene választani.
A kóstolásaim során hamar egyértelművé vált, hogy a Mátrában a kékfrankos tud valami olyasmit, amit máshol kevésbé. És ezt talán nem is annyira nehéz előállítani, kell hozzá találni egy jobb termőhelyet, le kell vinni a hozamot és kell egy jó hordó. Számomra egyértelmű, hogy a termelőknek a kékfrankost ki kellene emelniük és talán egy külön eredetvédelmi csúcskategóriát is megérne. Sopron és Eger képtelen élni a kékfrankos márkanévvel, így van hova helyezkedni. Ha ezt nem lehet a borvidék keretei között létrehozni, akkor bizony a termelőknek kell partizán módon, termelői csoportosulásként mögé állni, saját szabályokat alkotni, betartatni és elkezdeni a brand felépítését (ld. Csopaki Kódex, amely meglehet, lassan be fog kerülni a borvidéki eredetvédelmébe). Az idő csak megy, várni meg nem érdemes, mert az ilyesmi hosszú és fáradságos, nem lesz egyhamar eredménye.
A következő napokban, hetekben a mátrai termelőknél tett látogatásaimról fogok tudósítani. Hajrá Mátra!
