Quo vadis, Budavári Borfesztivál?
Miközben Budapesten lassan minden hétvégére jut legalább egy boros rendezvény, a kisebb borfesztiválok, illetve nagyszabású tematikus kóstolók (mitiszol, Borjour Magnum, Furmint Február, Kékfrankos Most! és még sorolhatnám) rendre nagy létszámú közönséget mozgatnak meg, a főváros legnagyobb boros rendezvénye körül sorakoznak a kérdőjelek. A 2014-es özönvíz alaposan elmosta a fesztivált, a látogatók csak lézengtek, a borászok, illetve képviselőik többnyire ráértek egymás borait kóstolgatni, szakmai eszmecserékbe merülni, az esőt átkozni, mind a szőlőben, mind a fesztiválon okozott veszteségek miatt. A tavalyi rendezvény után megjelent hivatalos sajtóközlemény is nehézségekről szólt, de valószínűleg mégis mindenki meglepődött volna, ha idén elmarad a rendezvény. Az ezévi fesztivált ugyan csak felerészben sújtotta a szeptember második hétvégéjére Budapestre lassan menetrendszerűen megérkező égi áldás, így a tavalyinál biztosan nagyobb volt a látogatottság és jobb volt a hangulat.
Nekem valahogy mégis volt egy kis hiányérzetem. Talán a tavalyi vízözön miatt, talán más okból (is), de mintha egyre kevesebb kiállító lenne jelen a fesztiválon. Az eddig minden évben külön korzót kapó Villányt például beköltöztették az Oroszlános Udvarba, helyüket néhány szellősen elszórt meleg ételes bódé foglalta el, ez néhány éve elképzelhetetlennek tűnt. Gyorsan feltűnt, hogy néhány nagy név is kihagyta idén a Borfesztivált, csak néhány a korábban rendszeresen megjelenő, de idén távol maradó nevek közül: Bolyki, Gál Lajos, Gál Tibor, Heimann, Légli Ottó, N.A.G., Oremus, Sebestyén Csaba, Vylyan. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy az idei hiányzók visszatérnek-e, vagy erősödik a jelenlegi tendencia.
Térjünk rá a pozitívumokra. Természetesen a kínálat még így is akkora, hogy azok is találnak bőven kóstolni való borokat, akik esetleg minden nap kilátogatnak a fesztiválra. Az elmaradó nagy nevekért cserébe egyre több kereskedő és borbár érkezett saját standdal, ami azzal az előnnyel jár, hogy egy bódénál akár több pincészet boraival ismerkedhet a nagyérdemű. Állítólag a gasztrós szekció is évről évre fejlődik, de erről megfelelő mennyiségű empirikus élmény alapján nem tudnék nyilatkozni.
Tokaj-fixációmat természetesen most sem tudtam levetkőzni, de igyekeztem más borvidék boraiból is csipegetni a három délután-este folyamán, amit a Várban töltöttem. Összességében véve sok jó bort kóstoltam, bár olyan újdonság, ami két vállra fektetett volna, elvétve akadt, ez persze mérsékelt kísérletezési kedvemnek is betudható.
A meglátogatott standokat abc-sorrendbe szedtem, a vegyes kínálattal felálló három kereskedő/borbár a sor végére maradt. 
A tokaji Balassa-Gizella duó a már többször megénekelt 2013-as borok mellett 1-2 korábbi évjáratú tételt hozott érdekességként. A 2011-es Balassa Betsek Furmint áradó édes gyümölcsössége valamelyest visszafogottabbá vált, mellette egyre határozottabb ásványos jelleg jelenik meg, a bor mindenesetre most is remek. A 2009-es Gizella Szil-völgy Furmintban némi konzervkukorica már felütötte a fejét az érés jeleként, a gyümölcsök érettebb, kompótosabb jellegűek, a bor azonban most is jó. A 2011-es Barát a múltkori hárslevelű vakkóstolón szépen szerepelt és most is hasonló formát mutatott: finom trópusi gyümölcsök, érett őszibarack, vanília, selymes struktúra, behízelgő édesség.
A Barta Pince 2013-as Öreg Király Furmintja kezd valamennyire összeérni. A markáns sav és a kis maradékcukor mintha lassan kezdené megtalálni a helyét a borban, de kétségtelenül csikó még és bőven van ideje a csúcsig. Potenciál van benne, kíváncsian várom, hogy alakul, mire forgalomba kerül.
A tarcali Basilicus Szőlőbirtok meglepetésként 2011-es aszúját hozta ki a fesztiválra. A Lapis furmintja szolgáltatta az aszúszemeket, 180 g/l maradékcukrot tartalmaz. Édes körtés, barackos, édes citrusos illat és ízjegyek, jó egyensúly, szép bor.
A Gróf Degenfeld Szőlőbirtoknál is kóstoltam újdonságokat. A 2013-as Késői Szüretelésű Furmintba aszúsodott szemek is jutottak. Édes trópusi gyümölcsös, sárgabarackos, édes citrusos, finoman fűszeres bor, kb. 90 g/l maradékcukorral. A 2009-es 5 Puttonyos Aszú egyensúlya kicsit a cukor felé dől, vaníliás, barackos, trópusi gyümölcsös jegyeket mutat. A 2013-as Andante sűrű és koncentrált, édes körtés, barackos, trópusi gyümölcsök, fűszeres jegyekkel operál, ígéretes darab.
A Holdvölgynél szintén régi száraz tételek utolsó hírmondói kerültek elő pult alól, még fél literes palackba zárva. A 2006-os Nyulászó Sárgamuskotály gyönyörű érett muskotály illatot mutat, finom palackbukéval. Savai szépen tartanak, érett, természetesen sokkal visszafogottabb, mint egy friss muskotály, de a fajta szőlős, licsis, keleti fűszeres jegyei szépen érvényesülnek. A 2005-ös Furmint eleinte inkább zöld diós, mézes illatú, majd szellőzéssel egyre frissebbnek tűnik és őszibarack érkezik. A korty kicsit lágy, de tart, főleg aszalt gyümölcsöket mutat.
Az Ikon-Konyári standnál az Ikon Evangelista Cabernet Franc-nal indítottam; lédús érett és lekvárba hajló fekete bogyós gyümölcsök határozzák meg, a tannin jó minőségű, selymes. A Konyári Páva 2011 aszalt piros ribizlivel, étcsokoládéval és rengeteg fűszerrel támad, telt, tanninos, mediterrán hangulatú bor. Az Alfa és Omega 2011 telis-tele van fekete bogyós gyümölcsökkel, de egyelőre a markáns tannin a legmeghatározóbb a borban.
A villányi Jackfall Pincészet tételei néhány évig kimaradtak az életemből, ideje volt pótolni valamelyest a lemaradást. A 2011-es Cabernet Franc fekete ribizlis, fűszeres, jó savval, okosan adagolt hordóval, közepes testtel. A 2012-es Syrah-ban a szedres, málnás gyümölcsösség mellett volt egy érdekes fenyőgyantás jegy is, a tannin és az összhatás egy kicsit nyers volt. A cabernet franc és cabernet sauvignon házasításából álló 2009-es Bauer lekvárosba hajló erdei gyümölcsökkel, jó savval és sima tanninnal operál. A 2006-os Pillangó már egy megállapodott bor; már üresedő gyümölcsösséget mutat, porrá aszalt formában; paradicsomlekváros, vegetális jegyek jelennek meg benne, csúcsán túl van, de még áll és bőven iható.
A Kovács Nimród Winery-nél maga a tulajdonos, Kovács Nimród töltögetett nekünk. A 2012-es Battonage Chardonnay testet, krémes, fűszeres, hozza a szokásos formát. A Monopole Pinot Gris 2012 széles savú, barackos, édes almás, fűszeres, jó hordóval. A Nagy-Eged Furmint 2011 illatában még mindig van egy érdekes tornacipős vonal, mellette éppen megérett őszibarack, kis fűszer. Jó felépítésű bor, érett fehér húsú gyümölcsökkel, őszibarackkal, meszes ásványossággal, enyhe sóssággal. A vörösborokat illetően a 2011-es Rhapsody Bikavér jó egyensúlyú, málnás, fűszeres, pici paprikával. A 2011-es Signature Bikavér fűszeres, fanyar erdei gyümölcsös, szedres, elegáns bor. Az NJK Bikavér 2007 érett, erdei gyümölcsös, savakat illetően kissé lágy, inkább a tannin tartja össze a struktúrát. A 2009-es Grand Bleu érett ribizlis, szamócás, ízben kis földességgel és sóssággal, fűszerekkel kiegészülve. Jó szerkezetű, hosszú bor, kicsit emelkedett alkohollal. A 2011-es Grand Bleu likőrösebb, érettebb erdei gyümölcsöket hoz, sűrű, koncentrált, tömör, édes fűszerekkel, erdei gyümölcsökkel, finom sóssággal. Komoly struktúra, szép hossz.
A Kreinbacher Birtok magnum-palackos pezsgői a Borfesztiválon debütáltak, össze is hasonlíthattuk őket a 0,75-ös kiszereléssel. A Brut esetében a hasonló citrusos, almás, élesztős jegyek mellett a Magnum frissebb, feszesebb, vibrálóbb hatást keltett, ugyanakkor krémesebbnek is tűnt. Az Extra Dry nagyon érdekes málnás illat- és ízjegyet mutatott a citrusok és fehér húsú gyümölcsök mellett. Itt a Magnum picit agresszívabb habzást mutatott (bár éppen akkor nyílt a palack), a málnás vonal visszafogottabb volt, a 0,75-ös palackba zárt anyag kicsit édeskésebbnek tűnt.
Ha már nem jutottam el idén sem Mádra a Furmint Ünnepre, a Lenkey Pincészetet nem hagyhattam ki a Várban, bár Lenkey Géza standját egyébként is minden évben meglátogatom. A Flott névre hallgató 2013-as borral kezdtem, sárgamuskotály és ottonel muskotály házasítása, keleti fűszerekkel, virágos, szőlős jegyekkel, visszafogott hordóval, szép hosszal. A 2012-es Fecsegő következik: finom palackbuké, érett alma és őszibarack, pici füstösség. A Hét Hordó 2009 volt a kedvencem a szortimentből, érett barackos, köves, enyhén szénás illat után szájban nagyon csiszolt képet mutat, érett citrusokkal, érett barackkal, pici vaníliával, intelligens savakkal. A Hárslevelű 2009 is szép volt: visszafogottan barackos, mézes, virágporos, szájban pluszban több ásványossággal, érett citrusokkal, finom fűszerekkel. A Túlélő 2008 is érett, pici marcipánnal, naranccsal, kis szénássággal, pici vaníliával, lágyabb szerkezettel. A Holdvölgy 2007 érett-aszalt gyümölcsöket, pici gombát mutat. A Szamorodni 2007 visszafogottan mézes, barackos, elegáns, de kicsit lehetne intenzívebb. Az 1999-es 6 Puttonyos Aszú illata tömény méz és sűrűre főzött kajszibarack-lekvár. Szájban narancs és kajszibarack lekvárja, méz, kis gyógynövényesség. Kicsit még a régi stílusú aszúkra hajazó, de vitathatatlanul szép bor.
A soproni Luka Pincészetnél a tömeg miatt a sor második feléről már csak 1-2 benyomást rögzítettem. A Kékfrankos 2012 meggyes, cseresznyés, édes fűszerekkel, pici borssal és egy csipet sóval színesítve, pici meggymagos fanyarsággal és egy kicsit ragaszkodó tanninnal. A Zweigelt 2012 friss szőlős, szamócás, édesfűszeres, könnyed bor. A Pinot Noir 2012 érett piros bogyós gyümölcsök mellett finom avaros-gombás aromákat mutat, légies testtel, de egy kicsit sok tanninnal és szesszel. A Turán 2012-ről csak annyit írtam fel, hogy a fajtajelleg nem tolakodó, ez nálam turánok esetében jó pont. A Madárlátta Merlot 2011 már egyszer jól szerepelt nálunk, most is szép, elegáns bor benyomását keltette. A Cabernet Sauvignon 2011 feketeribizlis, szedres, leheletnyi zöldességgel. A 2011 Bor, Brunó, Boldogság egy merlot-cabernet sauvignon házasítás, feketeribizlis, szedres, málnás, szép fűszerességgel, sima tanninnal, kellemesen száraz lecsengéssel; nálam a sor legjobbja volt.
A balatonboglári illetőségű Pócz Pincészet 2013-as Triolája citrusos, zöldfűszeres aromatikájú, egyszerű, jóivású bor. A 2011-es Kokas Hegyi Olaszrizling érett almás, mandulás, kicsit szellős, lágy szerkezetű, de korrekt. A 2009-es Cabernet Sauvignon meggyes, érett erdei gyümölcsös, pici paprikával. A 2006-os Merlot-n már fárad, mákos, paradicsomlekváros, enyhén oxidált, kicsit lelágyult, a tanninja ellenben most is szárít.
A Szent Tamás Pincészet a nemrég megénekelt 2013-as száraz borok mellett 2013-as dűlős szamorodnikat hozott. A Nyulászón határozottan érezhető a sárgamuskotály jelenléte, határozott virágos-szőlős-keleti fűszeres-trópusi gyümölcsös jegyekkel. Elsősorban mangó és ananász uralja az ízét, légies, selymes, behízelgő bor. A Dongó visszafogottabb, de mélyebb, koncentráltabb, testesebb, körtés, trópusi gyümölcsös, őszibarackos jegyekkel, finom fűszerességgel. Érdemes lesz rájuk odafigyelni. Előkerült az egyik este egy 2012-es Szent Tamás 86, ami egy parcellaszelekció magnum-palackba zárva, és jó másfél éve kóstoltam. A 2012-es „alap” Szent Tamás-nál tömörebb, koncentráltabb, szikárabb és fiatalosabb, komoly bor.
A három borvidéken is dolgozó Zsirai Pincészetnél is igyekeztem pótolni a lemaradást. Tokajjal kezdtünk. A 2014-es Sárgamuskotály hozza a kötelező szőlős, keleti fűszeres jegyeket, a hordó finom édes fűszerességet ad hozzá és a szerkezethez is hozzátesz. A Hárslevelű 2013 érett barackos, körtés, virágos, enyhén trópusi gyümölcsös, fajtajelleges aromatikájú. A Betsek Hárslevelű 2013 visszafogottabb, szikárabb, de pici cukor kerekíti. Körtés, virágos, finoman vaníliás, kicsit még cseres felszínű. A Középhegy Furmint 2013 arányos, körtés, fűszeres, pici kesernyével. A 2012-es Somlói furmint, hárslevelű és egy kevés olaszrizling házasítása; nyári almás, vaníliás, körtés, barackos, kissé visszafogott gyümölcsökkel. Ismét Tokaj. A 2013-as Katika Cuvée sárgamuskotály, hárslevelű, zéta, kövérszőlő, gohér és nektár házasítása 56 g/l maradékcukorral. Keleti fűszeres, körtés, finoman szőlős, könnyed édes bor. A 2008-as Máslás 93 g/l maradékcukrot tartalmaz, zöld diós illatú, szájban sűrű, telt, sárgabarackos, őszibarackbefőttes, enyhén cseres. A 2008-as 6 Puttonyos Aszú eleinte inkább száraz szamorodnis illatjegyeket mutat, zöld diós, datolyás, majd egyre több aszalt barack jelenik meg, ahogy nyílik. Szájban sűrű, koncentrált, jó savval, frissebb, gyümölcsösebb ízekkel, aszalt sárgabarackkal, mazsolával, kandírozott trópusi gyümölcsökkel, kis dióval.
Az Etap Borbár standjánál több pincészet borait is kóstoltam. A Meinklang Grüner Veltliner 2014 könnyed, vegetális illatú, édes citrusos, zöldfűszeres bor, indításnak tökéletes volt. A Kreinbacher Kőkonyha 2006 érett fehér húsú gyümölcsöket, köves jegyeket, gombát és persze vaníliát és sok fát mutatott, utóbbi nem integrálódott, de a bor szépen érik. A Pannonhalmi Apátsági Pincészet 2014-ben vörösborból is készített Heminát: 75% cabernet franc, 25% merlot alkotja. Meggyes, fanyar piros bogyós gyümölcsökkel, pici földességgel és minimális paprikával, kicsit húzós tanninokkal. Németh János 2013-as Deviant Syrah-ja aránylag könnyebbre hangolt, szedres, málnás, feketecseresznyés, finoman borsos és virágos, jól iható tétel. A Riczu-Stier Pincészet 2009-es Birtokbora már érett gyümölcsös, illatban kevés paradicsomlekvárral, ízben pici étcsokival. A tállyai TR Művek 2013-as Édese édes barackos, trópusi gyümölcsös, jól iható, lazább szövésű késői szüretelésű bor.
A Kézműves Borok Házánál szerdán Berecz Stéphanie és Török Csaba, szombaton Losonci Bálint és Szecskő Tamás töltögetett, de az ő boraik mellett jónéhány más tétellel is ismerkedtem. A Kikelet borokról a közelmúltban írtam, hasonló élményekről tudnék most is beszámolni. A 2HA Olaszrizling 2013 és Pinot Gris 2013 egyaránt tetszett, jó minőségű hordóval. A Pinot Gris-t éreztem egy fokkal lágyabbnak és „hordósabbnak”, grillázzsal, mogyoróval. Az olaszrizling nyári almás, fűszeres, feszesebb. A 2012-es Shiraz és Tabunello már tavaly is itt voltak, ahogy a 2012-es Courage is, mindegyik remekül szerepelt most is. Érdemes volt egy kicsit szöszölni velük, mindegyik szépen nyílt a pohárban. A Tabunello cseresznyés, remek fűszerességgel, elegáns összhatással. A Courage zamatos, elsősorban meggyel, cseresznyével, másodsorban erdei gyümölcsökkel, remek fűszerekkel és leheletnyi virágossággal kényeztet, pici étcsokival megspékelve.
A Bukolyi Riesling 2014 félszáraz, szépen hozza a fajtajelleget, a savak jól ellensúlyozzák a kis maradékcukrot, őszibarackos, édes citrusos, finoman fűszeres bor. A 2013-as Losonci Pinot Noir Válogatás jól definiált málnás, szamócás ízjegyekkel, finom fűszerekkel és eleganciával hódít. Az Orsolya Pince 2013-as Kadarkája inkább gyümölcsös, mint fűszeres, faeperrel, szamócával, kis fanyarsággal. A Ráspi Resveratrol 2009 édesfűszeres, vaníliás, cseresznyés, szamócás, meggyes aromatikájú, aránylag könnyedre hangolt, szép bor. A 2005-ös Ráspi Cabernet Sauvignon szépen dacol az idővel, meggyes, finoman vaníliás, érintésnyi zöldességgel. Szecskő Tamás 2012-es – mellesleg a Geregről származó – Cabernet Franc-ja sima, csiszolt, szép gyümölcsösséggel, jól csúszik. A Szentesi A Cuvée 2013 is hozza, amit szokott: citrusos, fehér húsú gyümölcsösség, finom fűszerek, jó savak.
Üde színfolt volt a fesztiválon elsőként kiállító, osztrák borokat forgalmazó KisBécs, ahol igen széles választékból lehetett szemezgetni. Hannes Sabathi Kranachberg Sauvignon Blanc 2012 volt az első borunk Südsteiermarkból. Inkább zöldséges, spárgás, zöldpaprikás, zöldfűszeres jellegű, finoman citrusos és sós, nem túl harsány bor, kicsit magas alkohollal. A Fritsch Riesling Mordthal 2013 Wagram-ból jó arányokat mutató, finoman krémes, de jó savú, minerális, finoman sós, citrusos bor, pici fűszerességgel. A Bründlmayer Riesling Hailigenstein 2013 finom, könnyed, elegáns bor, citrusokkal, zöldfűszerekkel, őszibarackkal. A Hirtzberger Hochrain Riesling Smaragd 2014 ellopta a show-t a fehér körben, őszibarackos, citrusos, lime-os, pici zöldfűszerrel, remek fókusszal, vibráló savakkal. A vörösökre váltva a Gesellmann Creitzer Blaufränkisch Reserve 2012 volt az első áldozat. Meggyes, szilvás, édes fűszeres aromatika párosul feszes szerkezettel, remek arányokkal. Az Umathum Haideboden 2012 érett illata és íze erdei gyümölcsöket, meggyet, cseresznyét, földességet, vaníliát, édes fűszereket mutat, remek koncentráció és kikezdhetetlen szerkezet mellett. A Weingut Hans Igler 2012-es, Volcano névre hallgató házasításával zártunk, picit illós, kék virágos, erdei gyümölcsös, édes fűszeres, meggyes, vaníliás, jó arányokkal.
