Szerintem most ezzel el is indítok egy sorozatot. Kedvenc hazai fajtám jeles képviselői alkalomadtán szembeállítva kedvenc nemzetközi fajtám képviselőivel. Nézzük mit mutatnak egymás mellett. Első körben Homonna Rány 2012 Vs. Van Volxem Altenberg 2012 került sorra. Persze amikor kóstoltam őket, még nem tudtam, hogy eme sorozat első részei lesznek, sőt azt se, hogy egyáltalán lesz ilyen sorozat, merthogy épp azt se gondoltam, hogy pár héttel később ismét aktív borblogger leszek :)
Vissza a párosításra. Úgy alakult, hogy egyszer csak nagyon kíváncsi lettem a Homonna Rány-ra. Új dűlő a szortimentben, kő kő hátán, olyannyira, hogy már-már „megöli az embert”, öreg tőkék, csupa olyan dolog amire én izgulok. :) Másfelől viszont épp a Homonna dűlős borok újszerű árazása volt az egyik legmeghökkentőbb a Bortársaság 2012-es szortimentjében. Valahogy semmi problémám nem volt azzal, amikor háromezervalamennyi volt a birtokbor, ötezer környéke a Határi. Aztán még az se rázott meg, amikor 2009-ben megszűnt ezek különválasztása és a Határi árában futott tovább az immáron egyetlen száraz, a birtokbor. Csak a Határi adja a gerincét és az, hogy a többi miatt befogadhatóbb lesz még lehet előnyére is válik a sokszor semleges, túlságosan rigid dűlős bornak. Az elvárásaimat a 09-es tétel maximálisan igazolta, az évjárat egyik legjobb borának tartottam Tokajból, a 11-es már kevésbé nyűgözött le. Aztán most megint különvált a dolog. Megjelentek ismét a dűlősek, csak immár 10 rugóért. Kemény. A birtokbor maradt az elmúlt évek alatt kialakult új árkategóriájában, ami szintén keltett bennem némi ellenérzést, ugyanis kissé rosszmájúan nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy immár nélkülözi a legszebb anyagokat, hiszen azok feltehetőleg a drágább borokba mentek.
A kíváncsiság csak győzött, így végül csak megvettem a Rány-t, de már előre hergeltem magam, hogy úgyse fogja megérni az árát. :)
Homonna Attila: Tokaji Furmint Rány 2012
Nagyon zárkózottan indul a történet illatban és ízben egyaránt. Fürdetés és gyereklerakás közben van módja szellőzni és némiképp melegedni. Szó ami szó mire visszaérek és teljes elánnal rá tudok koncentrálni egy egészen kiváló bor benyomását tette. Citrusos, fehér virágos, sós, köves és persze az elmaradhatatlan gyurmás mineralitás. Közepes test, tiszta, kellően mély és intenzív az íz. Kristályosan tömör szerkezet, izmos test, acélosan kemény savak, összeszedett, határozott és hosszú lecsengés. Igazi szerkezeti bor, ugyanakkor a félszáraznyi maradékcukor szinte észrevétlenül ad egy kellemes teltséget a szájérzetnek. Klasszis bor, szerintem az időt is jól fogja állni. 7 pont. (90-91)
Annyira tetszett, hogy rögtön úgy éreztem, hogy meg kell néznem egy garantáltan klasszis külföldi tétel mellett is. A Van Volxem-ről már sokszor írtam a blogon, talán a kedvenc száraz boros termelőm a Mosel (pontosabban Saar) vidékéről, az elég soktagú szortiment három egymással mellérendelt viszonyban álló csúcsbora mindig fantasztikus szokott lenni. A most kóstolt bor is ezek közül való, az Altenberg a Scharzhofberg mellett a legtöbbre tartott Saar-menti dűlő. Nagyon öreg, 90 év körüli tőkék.
Van Volxem: Kanzemer Altenberg Erste Lage Riesling Alte Reben 2012
Kétségtelenül színesebb az illat. Érett, szaftos citrusok, mandarin, őszibarack, trópusi árnyalatok, kifinomult ásványos jegyek. Tiszta, vonzó és mélyről jövő. Közepes test, ízében viszont kifejezetten koncentrált. A korty második felére még rákapcsol. Érződik a mély, sűrű, kibontakozásra váró anyag, a savak vibrálva kísérik, igazán hosszú a lecsengés, miközben az egyensúly egy pillanstra se bicsaklik meg. Már most pazar, bizonyára sok-sok ideje van még további fejlődésre. 7+ (91-92)
Mit mondjak, oda-vissza kóstoltam a két bort több napon át, és még ha a rieslinget egy paraszthajszállal jobbnak is éreztem, az kell mondjam, hogy abszolút partiban voltak, teljesen hasonló minőséget képviseltek. (Persze ennek mélyebb megállapítása érdekében jó lenne mondjuk húsz éves korukig két évente megnézni őket így szépen egymás mellett:) Na most árban is kb. ugyanott vannak. Nehéz megítélni, hogy ez akkor milyen ár-érték arány is. Az itthoni fizetések mellett ezt nem is lehet, mint úgy értelmezni, de valahol úgy érzem, hogy európai szinten korrekt minőséget kapunk a pénzünkért. Persze véletlenül se a "jó vétel" kategória.
