Tavalyi év végén tűnt fel Konyáriék színtiszta malbec-je a polcokon, gondoltam azonnal le kell rá csapnom. Eredetileg csak erről a borról terveztem írni, de ennél a bevezetőnél járva mégis csak megszállt pár érdekes gondolat. Azt hihetné az ember, hogy Magyarország borvidékei egy viszonylag beállt szőlőfajta-választékkal dolgoznak, hiszen a kilencvenes évek útkeresési fázisában nagyjából kikristályosodtak az irányok. A hazánkban honosnak számító un. történelmi fajták csak egy részét – hol nagyobb, hol kisebb arányban – adják ennek a bizonyos választéknak. Ez részben örömre, részben pedig bánatra adhat okot, hiszen minél több a behurcolt kozmopolita, annál kevesebb figyelmet szentelünk kiterjedt szőlészeti örökségünknek. Lenne pedig miből gazdálkodni, írtunk már róla bőségesen. Ennek ellenére is azt állítom, hogy kár volna bárkit is korholni a sosem látott szőlőfajták betelepítéséért, hiszen ettől – normális esetben – csak színesebb és gazdagabb lehet a hazai bortérkép.
Az idegen fajták beáramlása – nem számítva a középkor és a kora újkor homályba vesző történéseit – a filoxéra idején kezdett intenzívvé válni. Ekkor az Osztrák-Magyar Monarchia oltványiskolái és más országok hasonló intézményei között megindult a szőlővessző-kereskedelem. Ebben az időszakban érkeztek az országba – többek között – a már örökzöldnek számító bordeaux-i szőlőfajták. Az I. Világháború előtti időszaktól kezdve egyre inkább népszerűvé kezdett válni a pezsgő és a vörös bor, amely a nemzetközi fajták további terjedésének kedvezett. A II. Világháborút követő szocialista gazdálkodás aztán kiteljesítette a nagyüzemi művelésre alkalmas versenyzők (chardonnay, merlot és cabernet) területeit. A pinot noir – igaz már korábban beavázkodott hazánkba – igazán csak a rendszerváltást követően robbant be. A ma már szinte sztenderdnek számító syrah a kilencvenes évek közepén jelent meg Magyarországon és talán már a kritikus tömeget is elérte.
A külföldön jól bevált szőlőfajtákra épülő divatok követése a hazai borászatoknak is lehetővé tette egyedi, ennél fogva magasabb árazású termékek előállítását. A bevált fajták előbb-utóbb elterjedtek és ideig-óráig minden versenyző kiaknázhatta a benne rejlő lehetőségeket. Később aztán a jól teljesítők közönségessé váltak, megszűntek másnak lenni, a korábban bejáratott fajtákkal egy lapra kerültek. Így járt a pinot noir, de a syrah-révület is kezd már felnőttkorba érkezni. Persze, ahogy a betelepítés-felfuttatás-elcséplés a maga útját járja, a sztárcsinálás egyre inkább nehézségekbe ütközik. A magyar borfogyasztó – valljuk be – korlátozott nemzetközi kitekintése és pénztárcája kevés ahhoz a zavarba ejtően színes és trendi borpiachoz, amelyet az Új Világ innovatív csúcspincéi formálnak. Igaz, nincs is erre feltétlenül szükség. Míg Európában a gyökerekhez próbálnak visszatérni, addig Kalifornia és Ausztrália a szőlőfajták végtelen étlapjáról csipeget. És persze okosan. Sangiovese, tempranillo, roussanne, marsanne, nebbiolo és társai. Talán belőlük lesznek a következő nagy dobások, amelyek egykor majd a legsötététebb külvárosi bárokban is átveszik a chardonnay, a GV vagy a cabernet szerepét.
Az idegen szőlőfajták hazai betelepítése persze ma sem állt meg. Az viszont tény, hogy az egyre furább és egzotikusabb neveket jóval körülményesebb lesz a magyar piacon bejáratni és nagy tömegben teríteni. Botorság lenne persze azt állítani, hogy a borászok pusztán nyereségvágyból telepítenek vadidegen szőlőfajtákat. Azt gondolom a legtöbbször nem egy Excel-tábla számsorai, hanem valami érzelmi kötödés, esetleg a fajta iránti vonzalom telepíti az első tőkéket. Megpróbáltam összeszedni a Magyarországon nemrégiben megjelent furcsa szőlőfajtákat, valamint a telepítéseket végző pincészeteket és zárójelben a termést rejtő forgalmi tételeket (amennyiben kedves Olvasónk tud még hasonlókról, kérjük, írja meg bátran!):
Alibernet (orosz keresztezés, alicante bouschet + cabernet sauvignon): St. Andrea
Barbera: Lesence Rt., Gere Attila
Carménère: Pfneiszl Pince, Molnár Pince (Villány), Vida Borbirtok
Chenin blanc: Hilltop, Szászi Pince, Von Beöthy.
Cinsault: Szentesi Pince (2006-ban kivágva, nem érett be)
Gamay: Nagygombos Borászat (Mátra)
Grenache: Szentesi Pince (2006-ban kivágva, nem érett be), Szende Pince (Villány), Vaskapu Kastély (Mohács)
Malbec: Pfneiszl Pince (Távoli Világ Cuvée), Cezar Winery (Premier Malbec), Konyári Pince (Malbec), Hilltop (Szekszárd), Bodri Borászat, Vesztergombi Pincészet
Marsanne: Villa Tolnay
Nebbiolo: St. Andrea, Szent Antal Pince (Szigliget)
Roussanne: Villa Tolnay
Sangiovese: 2HA (Tabunello), Pfneiszl Pince (Távoli Világ Cuvée), Orsolya Pince
Sagrantino: Heimann Pince (Franciscus)
Sémillon (valójában nem teljesen vadidegen, már a hatvanas években is megtaláljuk a Balaton körül): Figula Pincészet (Bordoma), Katona Borház, Koczor Pince (Pécsely)
Tannat: Heimann Pince (Barbár)
Tempranillo: Gere Attila (Tinta), Kovács Borház (Mátra), Nagygombos Borászat (Mátra), Dominium Pincészet (Mátra)
Teroldego: Nagygombos Borászat (Mátra)
Petit verdot: 2HA Szőlőbirtok és Pincészet (Szent György-hegy), Szentesi Pince (Etyek-Buda; Velence Cuvée), Csányi Pincészet (Villány)
Viognier: Gál Tibor, Gróf Buttler, Heimann Pince, Orsolya Pince (mind a négy pince fajtaborként hozta forgalomba), Simon (Eger), St. Andrea (Eger; Napbor, Örökké), Pannonhalmi Apátsági Pincészet, György-Villa (Törley; Etyek-Buda)
Zinfandel (primitivo): Pfneiszl Pince (Sopron; Távoli Világ Cuvée)
Az elmélkedés után nézzük a Konyári Pince friss malbec-jét:
Konyári Malbec 2011
Amennyire tudom – elképzelhető, hogy tévedek – malbec elsőként a Shiraz-Malbec 2009 házasításban jelent meg a pincétől. Talán még kevés volt a termés, ezért volt szükség a házasításra, csak tippelgetek. Koromfekete címke, kevés díszítőelem. A palackon nincs földrajzi jelzés. Mély rubin szín, tintás megjelenés. Illatában szuperérett fekete bogyós gyümölcsök, kék virágok és egyelőre elég sok fás jegy, igaz ezek minőségiek. Nem túl komplex, olyan, mint egy hordóminta, gondolom nem rég kerülhetett palackba. Kóstolásra elég testes, intenzív, buja, az illathoz hasonlóan szuperérett fekete bogyósok viszik a vezető szerepet. A közepesnél emelkedettebb savasság életet lehel a borba. A tannin közel magas, finomporos állagú. A lecsengés nem bombasztikusan hosszú, de azért veretes. A hordós hatás itt is jócskán érezhető, az alkohol rendben van. Mindenképpen egy vonzó borról van szó, szerintem szép karrierrel, de annyira fiatal még, hogy nem sok komplexitást rejteget. Legalább két évet várjunk vele, mielőtt felbontjuk. 6 pont (87). 13,5%. 3.950Ft (Bortársaság)
(Az első képen petit verdot látható. Nadap, Szentesi Pince. A lista kiegészítéséért köszönet Zoli nevű olvasónknak!)
(Utolsó frissítés: 2023. október 16.)
