Valahogy úgy alakult, hogy az "Egy hét oportó" sorozathoz Alföldi Merlot felkért egy vendégposztra a Művelt Alkoholistán. A felkérést megköszönve linkelem ide a posztot.
Dom. de Villeneuve: Chateauneuf du Pape Les Vieilles Vignes 2009
A blogon már többször megemlékezett és szeretett, itthon is fellelhető Chateauneuf új 2009-es évjáratából sikerült nemrégiben szereznem. Sokáig nem bírtam tartogatni, annál is inkább, mert ilyen fiatalon még nem ittam CdP-t.
Kifejezetten mély illat, intenzív, friss erdei gyümölcsökkel, áfonya, málna, szeder, mellette földes-ásványos díszítések. Fának nyoma nincs. Szájban nagy testű, de igen arányos. Semmiféle nehézkesség, könnyedén elnyeli a tekintélyes érett tannint, akárcsak a 15-ös alkoholt. Intenzív ízek, tényleg szinte harapható az érintetlen gyümölcsélmény. Egyesek számára ez talán nem hangzik elég komolyan, de engem lenyűgözött ez a nagyon primer hangulat ilyen koncentrált kivitelben. A kortyközép komoly mélységeket tartogat még, tömör, fókuszált, a lecsengés is elég hosszúnak mondható. A savak frissek, élénkek, fiatalosan nem tökéletesen integráltak. A bor egésze még csikónak tűnik, kidolgozatlanok egyes részletek, de ez mellett is rendkívül finom és fogyasztásra ösztökélő. A nagy alapanyag pedig valahogy így néz ki. Erős 7 pont már most is, de nagyon úgy érzem, hogy menni fog ez még feljebb. (91-92)
Kreinbacher: Syrah 2009
Illatában jó minőségű „nagyboros” feketebogyós gyümölcsösség, áfonya, fekete ribizli, mellette szerecsendió, vanília, ércesség, húsosság. Letisztult és elég komplex. Közepesnél nagyobb test, túlzások nélküli jó arányok. Szilárd, mégis simára csiszolt tanninok közepesnél nagyobb mennyiségben, elegendő élénkségű, cizellált, finom állagú savak. Telt, tiszta ízek, ideális érettségű feketebogyós gyümölcsök, nagyon finom vaníliával megtámogatva, plusz egyéb fűszeresség. A kortyközép különösebb mélységek nélkül még kitart, megnyújtva picit a kortyot, így lesz közepesnél icipicit hosszabb. Jó egyensúly, remek fogyaszthatóság. Kicsivel jelentősebb erő, intenzitás választja el nálam a klasszistól, még akkor is simán az elegancia határain belül maradna. 6 és fél. (89)
Tokaj Oremus vizit
A tél leghidegebbnek és legfehérebbnek ígérkező hétvégéjét bevállalva tokaji bortúrára adtuk fejünket. Ilyenkor mindig jönnek a belső nyugalmi pontot behangoló „úgysem lesz olyan hideg”, „nem lesz annyi hó” és „csak a média őrjöng megint” tirádák, aztán az ember csak annyit vesz észre, hogy a kocsiban ül és már valahol Szerencs környékén jár. Persze máris rohadtul hideg van, csúszik az út, és fagyott kutyalábak meredeznek az árokpartokon. Elsőként a tolcsvai Tokaj Oremusnál jártunk. A világ legnagyobb presztízsű birtokai közé sorolt spanyol Vega Sicilia érdekeltségébe tartozó pincészet a megszokott módon és magas minőségben teszi a dolgát. A borokat el tudják adni, bőven exportálnak és a birtok még ezekben a nehezebb időkben is eltartja magát. Evidens, hogy eszeveszett bővülésre és telepítésre nincs lehetőség, az ésszerű kísérletezés és az új irányok keresése azonban soha nem állhat le.