Az utóbbi hónapokban annyira jó sajtót kapott a Káli-medencei Monoszló közelében található Liszkay Pincészet és Borhotel, hogy gondoltam nekem is érdemes volna „rákóstolni” a boraikra. A 2001-ben alapított birtok rögös utat járt be, amíg a ma telepített 15 hektáros méretig eljutott. A cirkalmas életpályát bejárt tulajdonos, Liszkay Mihály idegenbe szakad hazánkfia, aki a Káli-medencében látta meg a pince- és hotelalapításhoz szükséges fantáziát. Jelenleg 10 hektárról szüretelnek, alacsony hozam mellett dolgozzák fel a bordeaux-i fajtákat, valamint az ezeket kiegészítő pinot noirt és szürkebarátot. A technológia hagyományos, nyitott acélkádban erjesztenek és minél kevésbé próbálnak a borok életébe avatkozni. A borász Barna János, saját bevallás szerint is az út legelején járnak, próbálják kitapasztalni, mit is rejt a Pangyér-dűlő régen tündöklő terroirja.

Nagyon rendben van a tétel, és számomra mindenképp öröm, hogy ízig-vérig rajnai rizling, hozva az elvárt áttetszőséget, zamatos gyümölcsösséget, adekvát sav-cukor-alkohol egyensúlyt.  Hiába, én szeretem, ha a fajtajelleg érvényesülni tud. Minden szinten oké, de más kérdés, hogy minden szempontból jócskán van még feljebb. Az ár-érték komplex kérdés. Ha szigorúan riesling-témában gondolkodunk akkor azt lehet mondani, hogy külföldön ezt a szintet  15 euro körül simán megkaphatom. Ugyanakkor rengeteg olyan egyéb témájú tapasztalatom volt már itthonról, amikor hasonló, vagy drágább árkategóriájú borok nem tudtak ennyit nyújtani.   Az érdeklődést mindenképp felkeltette, a közeljövőben meg fogom nézni a magasabb szintű boraikat is, megfelelő kontextusról is gondoskodva.

Barátságos illat sok gyümölcs, főleg meggy, ribizli, valamint pici likőrősség, édes fűszeresség, puncs, de szigorúan a gyümölcsök mögött. Közepesnél valamivel nagyobb test. Telt, letisztult világú ízek, friss, érett piros bogyósokkal. Közepesnél kevesebb tannin, inkább élénk, jóízű, bár nem túl bonyolult savak által felépített váz. A kortyközépre egyenletesen csökkennek az intenzitások, közepesen, vagy attól leheletnyit hosszabb lecsengés. Pici csípősség az utóízben, talán egy kicsit sok a 14.5-es alkohol ehhez a stílushoz, de a fogyasztási élmény  így is teljesen oké. Szűk 6 pont. (86)

Egy new york-i borboltban akadtam rá erre a borra, jó társaságban helyezték el, mindössze 2 méterre egy-egy palack Petrus-tól és Chateau Margaux-tól (velük egy magasságban szerencsére). Elsősorban azért vásároltam meg, hogy megmutassam néhány borkedvelő ismerősömnek, akik sosem ittak még aszút. Rendben is van, nem vallunk vele szégyent külföldön. Közepes aranyszínű. Közepesen intenzív, édes, gazdag illat: narancslekvár, aszalt kajszi, méz, viasz, botritisz. Nagy testű, gazdag és jól struktúrált korty, az illathoz hasonló aromákkal (elsősorban friss és aszalt gyümölcsökkel). Kifejezett mélység és aromagazdagság, remek egyensúly. A címke szerint 164 g maradékcukrot tartalmaz, ezt szépen ellenpontozzák a savak, amelyek azonban lehetnének egy kicsit csiszoltabbak, mintegy gördülékenyebbé téve a bort. Jól fókuszált, de nem extrém tömör kortyközép, hosszú, gyümölcsös lecsengés. Remek bor, tisztességes 7 pont. $44.        

Az elmúlt hetek során különböző baráti társaságokban előkerült pár 2007-es Szepsy bor, ezeket gyűjtöttem most össze. Idézzük fel röviden a 2007-es évet. A borászok szinte egyöntetű véleménye alapján kiváló évjáratról beszélhetünk, amely – ennek ellenére – nem szűkölködött meglepetésekben. A meleg és száraz télre korai fakadás, esős május majd egy hosszabb csapadékmentes, hőségrekordokat döntögető nyári időszak következett. Augusztusban aztán volt némi eső, majd egy szép, meleg ősz következett. A botrytisz kevésbé volt jellemző, az évjárat inkább a száraz boroknak kedvezett. Természetesen kritikusnak bizonyult a szüreti időpont jó megválasztása, hiszen aki alacsonyabb alkoholt és szép savakat vizionált, nem ártott odafigyelni. Nézzük, miképpen tükröződik ez a fura évjárat Szepsy István boraiban.