Ezzel a borral legutóbb a Palack által celebrált „Hetedhét csúcsmerlot” kóstolón találkoztam. Akkor a Gazda hozta magával, mondván, egészen jó kis bor ez, nézzük meg a magyar csúcstámadók között. Mivel a pince félrerakott készlete akkortájt valahol elkeveredett, Szentesi József is úgy kért valakitől egy palackkal. Úgy tűnik, hiába volt az erőfeszítés, mert kisebb csalódást keltett. Nem volt különösebb hibája, nem volt oxidált, nem volt dugós, de valami mégis félremászott a palackban. Azt hiszem asztaltársaságunk átlag 6 pontra tette, de Jóska szerint csak nem akartuk vérig sérteni, ő ugyanis még ennyire sem értékelte. Időközben a pince félhomályából előkerült a rejtett készlet és hát Szentesi József ellenőrzésképpen bontott egy palackkal. Vajon tényleg rossz irányba halad ez az éppen 5 éves merlot?

A borról annyit érdemes megjegyezni, hogy összesen egyetlen hordóval készült belőle, így mára tulajdonképpen a magyar borritkaságok sorát gazdagítja. Talán gyűjtőknél pihenhet még pár palack. A 2007-es év karöltve a Velencei-tó környékén megtalálható gránitos altalajjal igen kedvező feltételeket teremetett a merlot számára. A Szentesitől megszokott alacsony hozam és a meleg évjárat egy igen koncentrált bort eredményezett. Az erjedés nyílt kádon, spontán zajlott, majd két évet töltött el egy új, 225 literes Boutes hordóban. Összesen 300 palackot töltöttek le.

Szentesi Merlot 2007

Mély rubin szín, élénk, érés jelei nem igazán láthatóak rajta. Illata a közepesnél valamivel intenzívebb, nagyon meleg karakterű, fekete földdel, kék virággal, fűszerekkel és fekete bogyós gyümölcsökkel. Egy részük szuperérett, egy részük pedig már az aszalt tartományban mozog. A két éves érlelés ellenére a hordót alig-alig érezni, kis vaníliával játszik, semmit sem nyom el, inkább csak valami vonzó aromát csempész az illathoz. A fentiek mellett még egy csipetnyi diszkrét palackbuké teszi összetettebbé az élményt. Kóstolásra testes, koncentrált, a fekete cseresznye, a meggy és a szilva különböző érettségű verzióit fedezhetjük fel benne. Az öt év tudatában a gyümölcsösség meglepően frissnek hat, semmi lekvár, maximum egy kevés aszaltas csavar gazdagítja. A sav szép, a közepesnél valamivel több, elég a szépen fókuszált kortyhoz. A Boutes hordó nagyon finom aromái csak a háttérben teszik a dolgukat, elképesztő, hogy ez a bor szinte teljesen „megette a hordót”. A tannin magas, bársonyos, tökéletesen összesimul az aromákkal. A lecsengésben hullámokban törnek ránk a nyálkahártyát átitató gyümölcsök, amely – tapasztalatom szerint – a legjobb borok sajátja. Kritika csak az enyhén melegítő alkoholt érheti, de az anyag még éppen takarja. Valószínűleg még érlelhető, de ha bírunk belőle egy palackkal és most rápróbálunk, akkor egy igen kellemes élményben lehet részünk. Előtte való nap egy Gere Attila Attila 2007-et kóstoltunk, és ez a kis Etyek-budai merlot simán képes felnőni hozzá. Hihetetlen meglepetés. Valahol 7/8 pont határán vagyunk. 15,0%

Számomra ez a bor ékes bizonyíték a Velencei-tó környéki termőterületek kiválóságára és sokszínűségére. Odafigyeléssel, megfelelő szőlészeti munkával és terméskorlátozással nemzetközi szinten is klasszis borok kerülhetnek ki innen. És mint látjuk nem csak a rajnai rizling, a kékfrankos és a kadarka, hanem akár a bordeaux-i fajták is eljuthatnak itt a csúcsra.

(A bor egy fél palackját Szentesi Józseftől kaptam, már pár napot szellőzött, amikor megkóstoltam. Köszönet érte, élmény volt.)