Losonci Bálint a legszimpatikusabb borászok egyike, akit van szerencsém személyesen is ismerni. Csak jót lehet róla mondani, közvetlenség, őszinteség, minőségre-törekvés, elhivatottság, tudásvágy, szerénység, jó értelembe vett alázat.
A példa értékű hozzáállás mellett meg kellett, hogy jöjjenek az első sikerek is, talán a 2007-es évjárat dűlős kékfrankosai hozták meg a hazai borkedvelők körében az elismertséget.
Magam részéről megvallva, felvállalva egyesek unszimpátiáját, szerettem ezeket a borokat, de nem éreztem még annyira átütőnek, ahogy az azt követően kóstolt tételeket sem.
A nemrégiben piacra került tételeivel el voltam még maradva, ezt a múlt héten igyekeztem pótolni. Annyit elárulok előre, hogy az "áttörés-feeling" megérkezett. :)
Bővebben:
Losonci: Halmaj Chardonnay 2010
Először zárkózottnak tűnik az illat, később szépen nyílik. Zöldalma, ananász, körtebefőtt, fehér virágok, akácméz, zsírkrétás mineralitás. Közepesen telt korty. Tiszta, finoman krémes textúra. Kifejezetten zamatos indítás, sok érett gyümölccsel, mézességgel, fűszeres-ásványos díszítésekkel. Először a félszárazság tudatában is kissé úgy tűnik, mintha a maradékcukor jobban ráülne a kortyra, idővel viszont egyre több részlet bukkan elő. A struktúra is egyre jobban „kirúgja magát”, az édeskés, telt ízek mellett egyre feltűnőbb lesz, hogy a kortyközép is tartogat még kibontakozni való anyagot, a lecsengés közepesnél hosszabb, főleg gyurmás-zsírkrétás karaktereket őriz. Érett, fajsúlyos, inkább szélesebb savak kísérik a történéseket, dominanciára törekvés nélkül igyekeznek kiemelni az ízeket, hangsúlyosabbá tenni a lecsengést. Lehet butaság, de felépítése, sav-édesség viszonya, egyáltalán a világa Vouvray/Montlouis Demi-Sec chenin blanc-okra emlékeztetett. Kíváncsi lennék mindenestre, hogy milyen száraz bort adna a terület, ez persze nem kritikaként értendő, így is nagyon tetszett a tétel, számomra Bálint eddigi legjobb fehér bora. Erős 6 pont. (88)
Losonci: Úrráteszi Kékfrankos 2009
Meggyes, ázott avaros, gombás illat. Karcsúnak ható korty, érintésnyi tannin, élénk, de kissé diffúzan savanyító savak. Ízeiben is vékonyabbnak tűnik, mint vártam. Nem túl meggyőző indítás. Melegedve, szellőzve kezdi jobban összekapni magát. Teltebbek és letisztultabbak lesznek az ízek, főleg meggyes gyümölcsöséggel, jobban képesek ellensúlyozni az uralkodó savérzetet. Kortyközépi, lecsengésbeli izgalmakat ekkor sem nyújt, az utóíz viszont elég hosszan megmarad. Tulajdonképpen szívesen fogyasztandó, gasztro-bornak teljesen oké. 4 pontról indulva éri el másnapra az 5-ös alját.
Losonci: Gereg Kékfrankos 2009
Sokkal komolyabb illat. Összetettebb gyümölcskarakter, nemcsak a fajtától megszokottabb meggyes jelleg, hanem a sokkal inkább”nagyborosabb” mélyről jövő, jól definiált szedres-feketeribizlis-áfonyás egység fedezhető fel. Mellette füstösség, pörkölt aromák, finom hordós jegyek, arányaiban jócskán a gyümölcsök árnyékában. Hosszabban vizsgálva leheletnyi ibolya és érintésnyi fahéj is csatlakozik. Közepesen, vagy attól alig teltebb korty. Az illatnak megfelelő ideális érettségű, letisztult, nagyon jó minőségű piros és feketebogyós gyümölcsösség köszön vissza ízben is. Az előző bortól sokkal meghatározóbb tannin-jelenlét, legyen jó közepes, mindenképp jó értelembe vetten ad szilárd tartást a bornak, a felszínek azonban simák és csiszoltak maradnak. Sokkal struktúráltabb, cizelláltabb savvilág, mely végre nem marad egyedül a levegőben lógva, hanem kíséri a tömören elnyúló kortyközepet és a közepesnél hosszabb ízlecsengést. Nem mondhatni, hogy minden részlet már kifogástalanul összecsiszolódott volna, érezhetően „fiatalos” az egység, de már most nagyon élvezhető és rengeteg ígéret van benne. Erős 6-ról indult nálam, elegendő időt rászánva már úgy tűnt eléri a 7 pontot is. (89-90) Bálint eddigi leginkább meggyőző bora, jelenleg számomra az egyik legszebb kékfrankos. Akov-nak is. Gratulálok hozzá!
