Dom. Comte Armand: Volnay 2006
Illatában cseresznye, ribizli, később ibolya, meszesség, visszafogott földesség. Nem túl mély, elsőre nem is bonyolult, de idővel szépen változik a pohárban. Szájban alig közepesen telt. Tiszta, pirosbogyós gyümölcsök által orientált ízek. Kellemesek, de nem túl intenzívek, közepesen hosszúak. Érintésnyi tannin, szinte észrevétlenül élénk, enyhén cizellált savak, sima felszínek. Egység és egyensúly. Remekül fogyasztható, könnyed, letisztult világú, elegáns alap-burgundi, kiváló gasztro-bor. Aki mélységet, magával ragadást, látványos komplexitást keresne benne, az csalódni fog. Viszont viszonylagos egyszerűbbsége mellett még mindig csupa gyümölcs, kor, illetve előrehaladottság nem érződik, gondolom nem túl sokat mozdulhatott az elmúlt években és feltehetőleg még évekig őrizni fogja értékeit. Eléri a 6 pontot. (86)
Campaniai borkirándulásunk záró fejezetében a régió történelméhez mérten egy igen fiatal, ámde annál befolyásosabb pincészetet mutatunk be. Az idén a 25. születésnapját celebráló Feudi di San Gregorionak bőven van oka az ünneplésre: a borvilágban szemvillanásnyinak számító negyedszázad itt egy komplett üstökösi karrierre is elegendő volt. A jelszavak: méret és lényeg. Kérdés persze, hogy miként fér össze az ókori hagyomány és az ipari léptékű modern borgazdaság.
Kifejezett merlot-kóstolót még soha nem tartott kis társaságunk, így meglehetősen hiánypótló volt az esemény.
A Bodóéknál töltött "ne csak írja..." alkalmakon az is szokás, hogy egyéb borászokat is meghívnak, akik bemutatják a társaságnak a boraikat.