A most következő bor nem feltétlen illik ebbe a sorozatba. Bár hazai értelemben a négy éves borok már leggyakrabban igen érettnek tekinthetőek, ez a bor legfrissebb kóstolás alapján viszont még nem sokat mozdult meg.
2009 végén több alkalommal volt hozzá szerencsém, különböző sikerrel, majd másfél év "szünet" után pedig a napokban.
Következzen a
Hollóvár pince 2007-es sauvignon blanc-ja, most és egykoron:
2009.szeptember
/Vegyes édes borokból álló sorban kóstoltuk. Nem igazán voltunk elragadtatva. Lehet, hogy betett a palacknak a néhány hónapos helytelen tárolás a nagy nyári melegben/
Intenzív, gyümölcsös illat. Szájban vastag, nagy lendülettel indul, de hamar kifullad, a nemkevés sav nem bizonyul elégnek a nagy extrakthoz és alkoholhoz. Ezen felül sokkal egysíkúbb, mint a pincészet többi tétele. Sem a fajtát, sem a terroirt, sem a termelő korábban megismert markáns , egyedi karakterét nem igazán tudom tettenérni, ettől függetlenül komoly alapanyag, 5-6p
2009.október
/Nem volt túl sok elvárásom a múltkori palack után. Kényelmetlenné vált palackomat szívfájdalom nélkül szolgáltam fel édesebb szájú vendégeimnek. Aztán volt nagy meglepetés. Szóval egy kóstolás nem kóstolás./
Sokkal jobban tetszett, mint az első palack. Savai nagyon szép tartást adnak az extraktban meglehetősen gazdag kortynak. Nincs bennük hatalmas lüktetés, inkább kissé szétterülnek, de különösen finom tapintatúak, ez a konzisztencia nem is igazán jellemző a pincészetre. Ornamentikájában megjelennek a fajtajelleges vegetális-csalános jegyek, valamint a somlói terroirra jellemző sósság 7-8p
2009.november
/Egy hosszabb sorban sodorta elém az élet ismét e tételt. Örültem neki, megbizonyosodhattam róla, hogy az előző palack mutatta az "igazi" arcát, az első próbálkozás valószínűleg peches üveg lehetett/
Ismét nagyon tetszett, vastag test, szép szerkezetű, elegáns savak. Egész pici co2 növeli a „légiesség-érzetet”. Az édesség nem meghatározó a bor arculatában, csak mintegy fűszerez. A bor hosszú, komplex, a fajta és a terroir nem nyomja el egymást, zseniálisan megfér egymás mellett. 8p
2011.április
/Itt egy kis "technikai" malőrt be kell valljak. Ez a palack a pincénél tett januári villámlátogatás során került hozzám. A helyszínen hozzáférhető néhány butélia viszont a szűrést megelőzően került még lepalackozásra, ellentétben a tétel kereskedelmi forgalomba került változatával. Szóval ugyanaz a bor, de mégse ugyanaz. Nem tudom mennyi ennek a jelentősége, emlékeim szerint ilyesmi volt a bor kereskedelmi változatának másfél évvel ezelőtti arca is. Érdekes lenne mindenesetre összehasonlítani a szűrt és szűretlen verziókat.(2008-as furmintból ez meg is fog történni) /
Mély, átható és igen komplex illat. Nagyon érett, de nem aszalt, exotikus gyümölcsök, maracuya, papaya mellett a „régi, jó megszokott Hollóváras” fülledten-sós-avaros-gombás karakter is tetten érhető. Mellette buja vegetális jegyek, csipetnyi zöldpaprikával. Szájban igen telt és sűrű korty. Nagy mélységű, összetett aromakészlet, exotikus gyümölcs-kavalkád, intenzív sósság, pici mézesség, fűszerek, avar, héjaromák??, stb… A maradékcukor és a savak remek egységben. A korty nem válik ragacsossá, a savak ugyanakkor kultúráltak: érettek, szélesek, sima tapintatúak, cizelláltságot is mutatnak. Végigkísérhetőek a korty hosszán, kiemelik a zamatok intenzitását, de nem dominánsak. Ezzel ellentétben az alkohol viszont némileg külön úton jár. Bár magára nem marad , de a lecsengésben intenzívebben van jelen a savaknál, egy tényleg csak enyhén szúrós melegítés formájában. Nehéz megmondani, hogy mitől függ az, hogy ez a jelenség zavar –e. Itt most ugyanis az észlelésen kívül egyáltalán nem bántott. A bor egyértelmű finomsága (nagyon szívesen ittuk), megragadó mélysége, komplexitása, egyáltalán karakán egyénisége mellett nem volt jelentős tényező a nem tökéletes egyensúly, így nem sajnálom a 7 pontot.