Német és osztrák rieslingekről sokszor lesz még szó, jelenleg még kevés a tapasztalatom, de eddig úgy tűnik ez az a stílus, amit leginkább keresek a borokban: zamatgazdagság, frissesség, könnyed elegancia. Külföldi borokhoz képest még viszonylag megfizethető áron hozzáférhetőek, 10 és 20 Euro között is nagyszerű borokat találni, 20 és 30 között már igen komolyakat, 30 körül, vagy picivel túl már nagyon nagy presztizsűek is megvehetőek.

A fenti bor a német Nahe vidékről származik, Mosel, Rheingau és Rheinhessen közé ékelődve, azt írják az okosok, hogy az itt születő borokban egyesül a Moseliek intenzív aromagazdagsága a Rheingauiak teltségével. Kis kutatás után kiderül, hogy a borvidék legmeghatározóbb borászata a Hermann Dönnhoff, dűlőszelektált grosses gewachs borait Németország legszebb szárazai között emlegetik. A fenti tétel a szortiment alján található 12 Euro köröli árávál, Bécsből származik, bár a napokban örömmel vegyes meglepetéssel vettem tudomásul, hogy immáron Magyarországon is hozzáférhetőek a termelő egyes borai(köztük épp ez is) az alábbi helyen: www.riesling.hu /a linkért köszönet alföldi merlot-nak/

A bor:

Illata élénk, benne őszibarack, grépfrút, exotikus gyümölcsök mellett csípős kövesség, szájban könnyű test, co2, áttetszőség, valamint  az illatban megismert aromagazdagság fogad, az alkotórészek szépen össze vannak csiszolódva, nem jár külön utakon sem az alkohol, sem a sav, melynél nincs értelme íveket nézni, észrevétlenül teszi a kortyot vibrálóvá és élénkké mindennemű élesség nélkül. Nem különösebben bonyolult és hosszú, de nagyon jó fogyasztani. Profi elegancia. Nagyon kíváncsi vagyok milyenek lesznek a magasabb szintűek. Stabil 6p. 

Ez a bor volt 2008 végén az első általam kóstolt tétel a pincészettől.Tetszett, de nem mondanám, hogy különösen elvarázsolt volna, értékeltem gazdagságát, kiváló ár/érték arányát, jobban szerettem volna kevesebb maradékcukorral, illetve intenzívebb savérzettel. A pince mindenestre felkeltette az érdeklődésemet, és hála ennek szép lasssan megismertem a teljes szortimentet, a hárslvelő, majd a furmint, de leginkább a juhfark már igen nagy hatással voltak rám, azonnal feliratkoztak kedvenceim közé. A borokat volt lehetőségem elég gyakran újra és újra kóstolni, és soha nem okoztak csalódást, de mindig úgy tartottam számon, hogy nekem a fajtaborok sokkal jobban tetszenek a házasítástól. Eltelt 1-2 SAP-mentes hónap, és tavaly évvégén újra kezem ügyébe került a korábban kissé mellőzött Hilla-cuvée, és ráébredtem, hogy nekem ez igencsak tetszik. Olyannyira, hogy a múltkori "szuper-somlói" kóstoló előtt  öszéntén elgondolkoztam, hogy az örökös nagy kedvenc juhfark helyett nem -e inkább őt látnám szívesebben a sorban. A nagy kóstoló megvolt, és én addig, míg frissek az élmények, elhatároztam, hogy megnyitok egy palack 2007-es Hilla-cuvée-t.

Íme: