Konyári: Szárhegy 2011

Élénk illat nyári almával, citrusokkal, fehér virágokkal, kőporossággal. Első nap némi sauvignon-os vegetalitás is játszik, másnap ez nem érződik. Közepesen, vagy attól picit nagyobb test, tiszta, enyhén krémes konzisztencia.  Friss gyümölcsös ízek, némi minerális fűszeresség, tényleg csak érintésnyi hordó. Szépen strukturált köntös, cizellált savak, kellemes közepi koncentráció, közepesnél picit hosszabb lecsengés. Megszokott stílus és minőség, én szoktam szeretni. 6 pont.

Laposa: Badacsonyi kéknyelű 2011

Semlegesebb hangulatú fehér-húsú gyümölcsök, sós, kissé fülledt felhő. Közepesen telt korty, szintén közepes ízintenzitás. Feszes savak, se nem tömör, se nem laza szerkezet. Közepesen hosszú lecsengés, sóssággal, némi cserességgel. Letisztult világú, egyensúlyos bor, ugyanakkor nem igazán tudom elképzelni, hogy melyik részéért tud bárki rajongani. 5 pont.

Ismét eljött a Szegedi borfesztivál. Valamiért mindig nagyon várni szoktam az eseményt, annak ellenére, hogy a kiállítók listája majdnem állandó évről évre, és egy hardcore borrajongó számára a "lefedettség" mindenképp lehetne teljesebb. Persze lehet válogatni így is.

Első nap csak az esti órákban sikerült kijutni, amikor is már tömeg és hangzavar fogadott, de sebaj, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a "munkába". :)

Íme az első napi jegyzeteim, zömmel írtam pontbenyomásokat is.

Juhfark és olaszrizling házasítás. Illatában édes alma, fehér, semlegesebb illatú virágok, csipetnyi méz, szalma, keserűmandula és határozott ásványosság. Szájban közpesen telt, tiszta korty.  Alma, mandula, diszkrét fűszerek, érintésnyi mézesség és igen jelentős sósság. Kitöltik a szerkezetet, viszonylag hosszúak. A savak szép, határozott gerincet adnak, de szépen integráltak, alapvetően nem akarják, hogy róluk szóljon a történet. Remek egyensúly, szépen illeszkedő alkotók. Letisztult világú, nagyon jellegzetesen somlói bor, egyszerre karakán és jól fogyasztható, fiatalsága mellett is egyben van. Stabil 6 pont.

             Még soha nem kóstoltam egy borkóstoló keretein belül 2-3 juhfarknál többet, ami nem meglepő annak fényében, hogy ez a fajta nem elterjedt hazánkban (és természetesen máshol sem, tudtommal). A Somlóról azonban kóstoltam néhány magas minőségű, kitűnő bort belőle az elmúlt években, és ez megérlelte a gondolatot, hogy összerakjak egy borsort juhfarkból szűrt borokból. A következő sort vettük górcső alá:

Következő állomásként két Laposa-olaszrizling következik. Fehérboros pályafutásom kezdetén az első meghatározó pince volt számomra. Sajnos ezen időszakból nem állnak rendelkezésre jegyzetek, így most csak a friss jegyzeteket tudom leadni.

Íme: 

 Az elmúlt néhány hét alatt fel lett bontva néhány palack bor, melyekről még nem született bejegyzés. Tematika szempontjából egyáltalán nem passzolnak, csak annyiban, hogy mind fehérborok, nem is egyszerre nyíltak. Némelyikkel először találkoztam, némelyikről pedig készült már írás korábbi fogyasztás alkalmából. Ez utóbbiakat vegyük úgy, hogy követjük fejlődésüket, így ismét górcső alá kerülnek.

2008 nyarán vásároltam a pincészetnél. Akkor is tetszett, de akkortájt olyan élmények értek, hogy elsősorban az érettebb arcát kedveltem ezeknek a boroknak, így feltett szándékom volt néhány évre eltenni 1-2 palackot. Kíváncsi lettem vajon kettő év alatt mivé lett.

A fenti jelző Laposáék új sorozatának címkéit díszíti. Nem sűrűn fogyasztok mostanában Laposa-bort, pedig régebben nagy kedvenceim voltak, sőt meghatározó szerepet játszottak abban a folyamatban, mikor egyik napról a másikra gyakorlatilag teljesen átszoktam a vörös borokról a fehérekre. Kb. 2 évvel ezelőtt a Borkalauz remek értékelése végett a helyi Tesco-ban vásároltam egy palack 2006-os Bazalt-cuvée-t, amelyet igen nagyszerűnek éreztem, pláne annak fényében, hogy korábban nekem csak nagyon könnyű, reduktív fehérekhez volt szerencsém, elsősorban vörösbor-termelőktől.  Az említett Bazalt-cuvée persze a szortiment bevezető-szintű tétele, nem sokkal az eset után természetesen minél több borukat szerettem volna megismerni, és a náluk egyébként igen jó 06-os évjárat remek olaszrizlingekkel, és egy igen emlékezetes juhfark-válogatással kényeztetett el (csak pincénél volt kapható, nem ugyanaz, mint a kereskedelemben megjelent alapjuhfark). 

Szintén az ő nevükhöz fűződik eddigi pályafutásom talán legszebben érő bora, a 03-as somlói olaszrizlingjük. Gyakran igyekszem régebbi borokat is kóstolni, de elképsztően ritkának érzem azt, hogy nem egyszerűen tartja a bor az értékeit, hanem nemesebbé válik az idővel, olyan finom konzisztenciát, komplexitást, harmóniatípust nyert, mely fiatal borokban nem tud meglenni. Eddigi tapasztalataim szerint, az hogy idővel talpon van még egy bor, nem öregedett meg, közel sem jelenti azt, hogy feltétlen ilyen értékeket tudott volna gyűjteni. Ennél a tételnél viszont zseniálisan szép érettség alakult ki, amihez elengedhetetlen volt, hogy nem szupermarkettben, hanem egy pince mélyén töltötte az ehhez szükséges éveket.

Múltkorában elkezdett furdalni a kíváncsiság, milyenek lehetnek a 08-asok, így kettőt beszereztem.

Következzenek: