Úgy tűnik, hogy a március idusa adta hosszú hétvégén Eger lett a sztár. Rengetegen gondolták itt tölteni az első igazán tavasziasnak ígérkező napokat. A szálláshelyek szépen megteltek, az utcákat pedig elborította a napra éhes közönség. Utólag kiderült, hogy Drbartával forró kásaként kerülgettük egymást, míg más ismerősökkel a legkietlenebb helyeken futottunk össze. Elsőként az Egerszalókon található St. Andrea Szőlőbirtok volt a cél, már évek óta törekedtünk ide eljutni, de csak most sikerült a „jót gyakorolni”. A birtok arcát abszolút meghatározó Lőrincz György 1999-ben érte el első komoly sikereit az Egri, majd később az Országos Borversenyen. A családi fogyasztásra megtermelt kisebb bormennyiségtől 10 év alatt, rögökkel „kibélelt” ösvényen jutott el a ma 30 hektáros, kb. évi 170.000 palackot előállító középbirtok méretig.
Szentesi széltében-hosszában
Szentesi József egy baráti kóstolóra hívott meg, hogy egy kellemes kis társasággal megnézzük miként fejlődnek a korábbi évjáratok palackba zárt tételei. Természetesen a Gazda bepillantást engedett a kiváló 2011-es évjárat alakulgató boraiba is, így a lehető legteljesebb képet kaphattuk a Szentesi Pince szerteágazó és határokat újrarajzoló tevékenységéről. A velencei Nadap, továbbá Etyek és Mór környékén lévő területeken szigorú terméskorlátozás mellett, főként régi magyar fajták fáradoznak azon, hogy a bennük rejlő potenciál (ismét) napvilágra kerülhessen. A borkészítés a lehető legtermészetesebb, az erjedés spontán, a kénhasználat minimális. A sallangoktól mentes és tiszta borkészítési eljárás különösképpen alkalmas arra, hogy az elmúlt időszakban a kihalás szélére sodort régi fajták legszebb arcát megmutassa.
Kivételes Buttler-sor - vendégségben Bukolyi Lászlónál
Történt egyszer, hogy töppedt nick-nevű olvasónk, kommentelőnk megkeresett, hogy valamikor elmehetnénk közösen látogatóba Bukolyi Lászlóhoz. Az ajánlat természetesen érdekelt, mail mailt követett, majd abbamaradt, aztán újra előkerült, végül néhány hónap után sikerült megtalálni a közös nevezőt az időpontokat tekintve.
Bukolyi László otthonában fogadott bennünket. Mit mondhatnék, kiváló vendéglátónak bizonyult, a több, mint hat órányi idő alatt egészen különleges sort kóstoltunk, a borok mellé remek borkorcsolyákat tálalt. Az idő észrevétlenül repült a sajátos hangulatú, öniróniával is jócskán tűzdelt beszélgetés alatt.
Az alábbi sort kóstoltuk:
Szegedi borfeszt III.
Folytatás következik ismét Szegedről.
A mostani adag még ugyanazon nap (vasárnap) termése, mint a legutóbbi rész, csak a jegyzetekkel kissé el vagyok maradva. Mivel láthatóan az aznapi kóstólás igen sűrű lett, így kérem elnézni, hogy az utolsó tételeknél nagyon leegyszerűsödtek a jegyzetek, illetve már pontot se volt energiám írni.
Íme:
Orsolya pince: Kadarka 2009.
A nagysikerű 2007-es előd után 2008-ban nem palackozott önálló kadarka bort az ostorosi pince, a 2009-es évből viszont lehet tőlük ismét kóstolni kadart. Kifejezetten halvány rubinszín, gyakorlatilag sillerre emlékeztet. Visszafogott, de viszonylag komplex illat: hecsedli, kevéske fűszerpaprika és masszív mineralitás. A korty (még kadarkához képest is) meglepően könnyed, elegáns hecsedlis-édesfűszeres-ásványos jegyekkel. Szépen érett virgonc savak, nagyon kevés tannin, közepesen hosszú lecsengés. Nagyon csúszik. Távolról sem a nagytestű kadarkák a kedvenceim, de ebben az esetben kicsivel nagyobb koncentrációt és mélyebb zamatokat hiányolok, számomra a 2007-es évjáratú kadar meggyőzőbb volt. Jelenleg erős 5 pont.
Szegedi borfeszt II.
Folytatás köv:
Remete-kadarka
Három évvel ezelőtt Vesztergombi József 2006-os kadarkája meghatározónak mondható élmény volt a "karrieremben". Abban az időben még javarészt csak alsó-közép árfekvésű villányi kabernékből állt a borfogyasztásom és éreztem, hogy kezdek a stílusba kicsit belefásulni.
Egy szekszárdi kirándulás alkalmából mindenféle előismeret nélkül elkeveredtünk Vesztergombi József hajlékába, és egy remek hangulatú néhány óra után be kellett látnom, hogy a kóstolt borok közül számomra abszolút a 06-os kadar bizonyult a legszebbnek. (hozzá kell tenni, akkor még nem tulajdonítottam neki jelentőséget, hogy a "komolyabb" vöröseiből a nem túl acélos 04-eseket kóstoltuk)
A bor tehát igencsak tetszett, olyannyira, hogy a kirándulás után hamarosan elkezdődő szegedi borfeszten feltett szándékom volt további szép kadarkákat keresni. Így is történt, de mivel azt az élményt egyik próbálkozásnál se kaptam meg újra, a szándékolt "stílusváltást" a fehérborok irányába folytattam. (és arra több üdvözülést találtam :)
A 2006-os kadarkát az eset után bő egy évvel kóstoltam újra. Nem éreztem már annyira meghatározónak, de még mindig kifejezetten tetszett. (úgy 6 pont erejéig)
Örömmel vettem hát tudomásul, hogy a Szegeden nemrégiben megnyílt Filoxéra bortékában kaphatóak a szekszárdi mester borai, köztük az újabb kiadású kadarka is.
Ez utóbbira természetesen rá kellett, hogy nézzek:
Borok Szabó Zoltántól
A múltkori kadarkazás kommentjeiben tettem egy ígéretet, miszerint igyekszem a jövőben "déliesebb" világú borokat is inni, kiváltképp kadarkát.
A pécsi borvidékről gyakorlatilag nulla tapasztalattal rendelkezem, így örömmel vettem tudomásul, hogy a kézműves-borokra specializált szegedi Szent-György Borházban Szabó Zoltántól is lehet már kapni borokat.
A hiányosság pótlása végett beszereztem két 2009-est tételt a hosszúhetényi borász szortimentjéből.
Íme:
Szentesi-vörösborok 2008-ból
Folytatván a frissen kijött Szentesi-borok kóstolását, most következzen két vörös házasítás:
Nagy kadarkateszt
Régóta terveztünk már összerakni egy sort, amelyben az általam ismert nagyszerű kadarkák színe java szerepel. Most ez is megtörtént. Nem titkolom, hogy eddig számomra igazán megnyerő kadarkával kizárólag Egerből találkoztam. Több tucatnyi kadart kóstoltam az elmúlt években máshonnan is (a legtöbbet persze Szekszárdról), de mindössze néhány kellemes és sajnos viszonylag sok egyáltalán nem tetsző borral találkoztam. A legtöbb ital vékony és savas volt, minimális fűszerességgel és gyümölcsösséggel. A mostani kóstoló nagyjából a várt eredményt hozta, egy komoly csalódással. Az egriek mellé bepakoltunk néhány szekszárdi tételt, illetve egy alföldit, valamint Maurer Oszkár hajdújárási kadarkáját.
Vakon kóstoltunk, a borok az alábbi sorrendben következtek:
Szecskő Tamás: Rubintos 2008
Nem sok mindenkinek lehet túl sok tapasztalata rubintos-téren. Hirtelen nem is ugrik be más termelő, akinek lenne piacon bora ebből a kadarkából és kékfrankosból keresztezett fajtából. Szecskő Tamástól viszont immár évről évre várhatjuk az újabb évjáratot.
A bor: Finom illatok, pirosbogyós gyümölcsök, főleg meggy, gyógynövényes fűszeresség, mokkacukorka. Kedves, de kifinomult. Szájban közepesen telt, érintésnyi tanninnal. Elsősorban savakra épülő struktúra, de nem kell félni szikárságtól, túlzott feszességtől, ezek a savak kerekek és igen finomak. Sima, selymes textúra, letisztult, elegáns, sallangoktól mentes stílus. Nem mondanám mélynek, de primer gyümölcsökben gazdag aromái megfelelő zamatgazdagságot adnak. Nem is kiemelkedően összetett, de a bor nagyon egyben van, minden alkotójából annyi van amennyi kell, és precízen a helyükön vannak. Arányos és finom. Stabil 6 pontos örömbor.
Balatoni fehérek és egy egri szupervörös
Néhány nappal ezelőtt bontottam két fehérbort, amelyeket nagyjából egy éve kóstoltam utoljára és akkor nagyon megnyerőek voltak. Bár komolyabban betárazni nem tudtam belőlük, pár palackot azért sikerült elfektetnem. Ezek mellé az utóbbi időszak számomra legkedvesebb vöröséből is bontottam, mindjárt két palackkal.
Orsolya Leánykák vertikálisan, horizontálisan
Rendszeres hozzászólónk, borbarátunk és állandó kóstolótársunk ironman egy igen érdekes kóstolón vett részt, talán legkedvesebb pincészeténél, Orsolyáéknál a házigazdák társaságában, az összes általuk hozzáférhető leánykát végigkóstolták 2004-től 2009-ig bezárólag, azzal a céllal, hogy közelebbi képet kapjanak a területekről, a fajtáról, valamint arra a sokszor felmerülő kérdésre, miszerint hogyan változnak ezek a borok az idő múlásával.
Következzen ironman bejegyzése erről az igen sok érdekességet és tanulságot kecsegtető kóstolóról: