Drbarta lábnyomain járva én is összeszedtem a magam ünnepi kosarát. Válogatás nélkül szórtam belé mindenfélét – jót s kevésbé – és így lőn az egész, egy igazi egyveleg.
Lúzer-e az olaszrizling?
Idén hatalmasodott el rajtam az érzés, hogy talán van már pár olaszrizling-referencia ebben a kis országban. Borblogger kollégáink tollából számos fajtakóstolóról olvashattunk az idén, sőt az év elején Jásdi István csopaki termelő még valamiféle olaszrizling-konferenciát is szervezett. Ehhez képest a Pannon Bormustrán bíráló – számomra egyébként igen nagyra becsült és igazodási pontot jelentő – Matt Kramer lehűtötte a lelkesedésemet, kijelentette ugyanis, hogy az olaszrizling egy lúzer fajta, amit sürgősen el kellene felejtenünk. Képzavarunk eloszlatásához a fenti „jelenségek” farvízén ültünk össze, hogy vakon ránézzünk pár kiemelkedőnek tartott olaszrizlingre.
Fehér zászlóshajó?
Érdekes sort sikerült összerakni. Lehet egyesek kissé kuszának fogják találni, nem is ok nélkül. Fehér bor egyveleg a javából. :)
Szóval a tematika: kóstoltunk már furmintokat, hárslevelűket és olaszrizlingeket. Ezúttal kiragadtunk kettő-kettő olyan tételt, melyek már valamikor kiemelkedően teljesítettek, és összeraktunk belőlük egy közös sort. Afféle magyar „zászlóshajó”- döntő. :) Variálásképp még beraktunk két külföldi kakukktojást is. Ez utóbbiak megint csak egész más borok, kiválasztásuknál az vezérelt, hogy egyikük legyen egy afféle struktúra-bor, másikuk meg egy kifejezetten aromákkal is hódító tétel. Elismert, de azért árban is a sorba illő borok legyenek.
A kóstolás vakon történt. Elvileg ugye egy ennyire különböző borokból álló sorban ez fölösleges kéne, hogy legyen, de meg kell, hogy valljam, hogy a társaság „kemény” magja, beleértve engem, sem tudta helyesen eltalálni a teljes sort.
Íme:
Olaszrizling-fajtakóstoló
Általában nem igazán nagy kedvencem az olaszrizling. Nem rajongok különösebben a primer zamataiért, vannak sokkal gazdagabban aromás fajták. Ugyanakkor azt se érzem, hogy struktúra szempontjából igazán nagy bort adó fajta lenne, nem látom a tömör, mély, precíz, acélosan beleköthetetlen „szerkezeti borok” képviselőit sem. Ritkán ideális a savszerkezet, ha érett az alapanyag, akkor sokszor laposak, leülősek a savak, ha meg nem elég érett, akkor vékony és nem igazán tartalmas a bor. Persze vannak remek tételek, illetve leginkább még gyerekcipőben jár a tudás a fajtában rejlő lehetőségekről. Én mindenestre azok táborát erősítem, akik szerint jelenleg a tokaji furmint előrébb áll a száraz fehérek „világranglistáján” , mint általában az olaszrizling.
Mindamellett valamennyire kötelességnek érzem foglalkozni hazánk egyik legnépszerűbb fajtájával, és idén most jött el ennek az ideje.
Nem annyira precízen összerakott a sor, van egy kis kinek mi volt otthon hangulata is, de próbáltunk azért a jelenleg piacon levő jelentősebb, elismertebb tételek közül válogatni.
Vakon kóstoltunk, az alábbi sorrendben. (kivéve az első tételt, mert neki már nem jutott „univerzális üveg”)
Olaszok
Kis társaságunk legutóbbi összejövetelének tematikája olaszrizling-fajtakóstoló volt. A teljesség igénye nélkül szedtünk össze és kóstoltunk meg néhány szép tételt.
Következzenek a jegyzetek négykezes változatban:
Egy másik jeles olaszrizling Csopakról
Nem volt ennyire gyorsan betervezve,de úgy alakult, hogy az előző bejegyzésben tárgyalt Jásdi-olaszrizling sokat emlegetett párját is sikerült megkóstolni.
Egyszeri, és viszonylag gyorsabb kóstolás eredményeként született egy rövidke jegyzet, az előző borhoz képest kevésbé alapos ismerkedés nyomán. Nem is biztos, hogy illendő megosztani, de ha egyszer ilyen nagyon témába vág :)
Íme:
Egy remek olaszrizling Csopakról
Nem leszek kifejezetten népszerű, de nekem nem igazán világom az olaszrizling. Vannak pédányok melyek tetszenek, sokat szívesen fogyasztok, soknak elismerem értékeit, de nem az én kedvenc fajtám. Hiába, én furmint-párti vagyok. (no meg persze a rajnai rizling:)
Gyakran azt érzem, hogy a fajta nem elég zamatos, savai bár elegen vannak, de nem olyan jellegűek, melyeket igazán szeretek, sokszor laposan szétterűlőek, ennek ellenére mégis sokszor szikár borok.
A napokban viszont egy olyan tételhez volt szerencsém, ami tényleg nagyon tetszett.
Balatoni fehérborok
Nemrégiben nyolc fehérbort válogattam össze és kóstoltam meg egymás után a Balaton környékéről. A borok kiválasztásánál bajban voltam, mert nehéz volt eldönteni mely borokat hagyjam ki és tegyem be, elég nagy a merítési lehetőség. Végül az alábbiak mellett döntöttem:
Tamás: Csopaki Olaszrizling 2006
Kettő évvel ezelőtt, kezdő fehérborisszaként, első kérdések között kezdett foglalkoztatni, hogy vajon az egyes borok hágy évesen mutatják legszebb arcukat. Mai napig nehéz erre a kérdésre adekvát választ adni, illetve kapni. Legjobb, amit tehet az ember, hogy néhány palackot elás, és igyekszik személyesen meggyőződni.
2008. nyarán jártam a Tamás-pincénél, és nagyon jól éreztem ott magam. A borok jók voltak, a címben szereplő tétel is tetszett, de sokkal kiemelkedőbbnek éreztem a 2002-es olaszrizlinget.( nagyon megtisztelő volt, hogy megkínáltak belőle.) Ebből arra következtettem, hogy meghálálják ezek a borok az időt.
Mostanában kezdtem késztetést érezni, hogy egyes 2 éve elvermelt 06-os fehérborokat megnézzek, vajon mi történt velük. Ennek volt első állomása a nemrégiben itt bejegyzett Laposa 06-os olaszrizling, következő a múlt heti érett tokajis kóstolónk, most pedig erre a borra lettem kíváncsi: