Nem mindennap kóstol az ember olyan bort, amelyik több évtizede pihen a palackban, főleg olyat nem, amelyik idősebb, mint a kóstoló maga. Ritkán volt részem ilyen szerencsében és ma is éppen egy ilyen borról lesz szó.

A Régi magyar fajták 2026-os nagykóstolójának beszámolójával még adós vagyok, pedig már három hét telt el a rendezvény óta. A Régi Magyar Szőlőfajták Egyesületének borászai második alkalommal gyűltek össze, hogy bemutassák a közönségnek a filoxéravész után kipusztult, majd az elmúlt két évtizedben újra felfedezett fajtákból készült boraikat. 23 borász több mint százféle borát kóstolhatták a vendégek, egyre több feledésbe merült szőlőfajta bora jelent meg a standokon. Volt termelő, akár minivertikálissal készült, és akadnak fajták, amelyek borait már több borvidék és több évjárat tükrében össze lehet hasonlítani, ami hosszú távon a tapasztalatok összegyűjtése és cseréje szempontjából kulcsfontosságú lehet.

A Kikelet Pince birtokborai 2021 óta a Tarcal régies nevét is a palackon viselik. A Tarczal Furmint és a Tarczal Hárslevelű több helyi dűlő termésének házasításából készül. Berecz Stéphanie nem szokott kapkodni a forgalomba hozatallal, most a 2023-as évjárat fut. Bő egy éve a birtokon kóstoltam a két bor 2022-es évjáratát, most egy év elteltével előkaptam az otthon pihenő palackjaimat, hogy megnézzem, hogyan fejlődtek, változtak az eltelt idő alatt.

A Time Out Market borklubjában áprilisban a kadarka és a pinot noir körül forogtak az események. Az április utolsó keddjén tartott kóstoló fő témája a pinot noir, a vendégborászat az Etyeki Kúria volt, Mérész Sándor főborász és Nagy Vince kereskedelmi és cégvezető képviselte a Kúriát. Megkóstoltuk a pince hamarosan debütáló pezsgőjét, majd vakon kaptunk pinot noir-okat különböző évjáratokból, egy rejtett kakukktojással a sorban. Az utolsó két tétel régebbi évjáratokat képviselt, a sort pedig egy fehérborral zártuk.

Ismét rajnai rizlinges témával jelentkezek, ezúttal azonban nem kellett kimozdulnom a nappali kényelméből. Kizárólag magyar borok szerepeltek a sorban a 2023-as évjáratból, bízva benne, hogy optimális időben fogyasztjuk el a borokat. Itthon a rajnai rizlingből valószínűleg a Badacsonyi borvidék termeli ki a legtöbb emlékezetes bort, ez a borvidék adta a sor gerincét, ehhez csatlakozott néhány tétel más innen-onnan.

A válogatás persze nem teljes, de összességében egy elég stabil szinten teljesítő sort szemléztünk. A kóstolás sorrendjében következnek a borok.

Provence-ról elsősorban a halvány színű, elegáns prémium rosé-k jutnak a borkedvelők eszébe, Magyarországra is főleg ezek a tételek jutnak el. Személy szerint én is nagyon szeretem ezeket a borokat (az árakat kevésbé), de néha érdemes távolabbra is tekinteni és nem csak "rózsaszínben látni" a borvidéket.
Az itthon elérhető választékból a Fiugiére lett az egyik kedvenc birtokom, a rosé-kből minden évben megkóstolok egyet-kettőt, idén viszont a fehérekkel is próbát teszek. Néhány napja a szortiment középső szintjén lévő, árban már prémium kategóriás Premiére sorozat fehér tételét kóstoltam meg.

Tavaly ősszel egy szerencsés véletlennek köszönhetően írhattam a SAZÜ Balatonról, mint a Balatonfelvidék egyik új, izgalmas borászatáról. Blaskó Dávid tulajdonos-borász már akkor elárulta, hogy a soron következő, 2024-es évjáratot már lekötötte a Bortársaság, úgyhogy kíváncsian vártam, mikor látom az új borokat a polcokon. A második találkozásban már nem játszott szerepet a véletlen. Néhány hete került forgalomba két 2024-es tétel, a syrah-grenache házasítással tettem egy próbát.

A KisBécs - Color kóstolósorozatának áprilisi eseményén a rajnai rizling szőlőfajta került a fókuszba. A kóstolósorozat állandó szakértője, Horkay András mellett Cseri Auguszta volt az est meghívott vendége, ráadásul egyszerre két minőségben: egyrészt mint a Cseri Pincészet képviselője, másrészt, mint a Domäne Wachau export managere.
Közép-Európa 4 országán, Magyarország, Ausztria, Szlovénia és Szlovákia összesen 10 különböző borvidékén, és 15 esztendőn át ívelt a 16 tételes borsor, a fajta több arcát, érlelési stádiumát és potenciálját megvillantva.

Lengyel borokról szinte biztosan nem esett még szó a borrajongón, ami nem csoda, Lengyelország nem egy klasszikus bortermelő ország és hagyományosan inkább a lengyelek isznak a magyar bort, és nem fordítva, még ha az utóbbi időben a politika ezt sem kedvező irányban befolyásolta.
Ennél mélyebb piac- és kapcsolatelemzésbe nem bocsátkoznék, viszont a helyzet az, hogy nemrég Lengyelországban járva a kíváncsiságtól hajtva lengyel borokat is kóstoltam, és alapvetően kellemes meglepetésként tudnám összegezni tapasztalataimat.

2026-ban Kiss Gábort választották meg a Borászok Borászának. 

A fiatal villányi borász tavaly decemberben hunyt el tragikus hirtelenséggel. Nyugodjék békében!

 (Fotó: Kiss Gábor Winery)

A Borászok Barátja! díjat dr. Szigethy Gábor nyerte. Gratulálunk!

A borpáros sorozatban ismét spanyol borok kerültek egymás mellé, ezúttal azonban igazi világfajtából - chardonnay-ból készült tételek,  2022-es évjáratból.

A Régi magyar fajták kóstolója előtt bő egy héttel Kézdy Dánielnél tartottunk egy privát kóstolót, aminek ugyan hivatalosan semmi köze a holnapi eseményhez, de félig-meddig mégis profilba vágott. A résztvevőknek ritka fajtákból készült borral kellett készülni a "mindenki hoz egy palack bort" jellegű eseményre, egyéb megkötés nélkül. A legtöbben két tétellel érkeztek, így szép terjedelmes és nagyon eklektikus sort kóstoltunk. Hazai borból is jutott a mezőnybe, Olaszországból, Spanyolországból, Franciaországból, Ausztriából, Svájcból és Albániából került ki a többi versenyző. Bemelegítésként nyitottunk egy Moscato d'Asti-t, és érdekességként egy félszáraz bolgár gránátalmaborral zártuk a sort.

Kunsági rajnai rizling páros következik. Ritkán szerepelnek a blogon kunsági borok, pláne nem rajnai rizlingek. A hazai borvidékek területének ismeretében talán csak elsőre lehet meglepő, hogy éppen itt termesztik a legnagyobb felületen a fajtát. Pár hete bevásárlás közben egy hirtelen ötlettől vezérelve bepakoltam ezt a két palackot is a kosárba, majd nemrég ki is nyíltak.

Tizenötödik alkalommal rendezték meg a Badacsony New Yorkban kóstolót a budapesti New York Palotában. Az esemény duplán történelmi jelentőségű volt, hiszen a Wachau-i borvidék egyik központja, Weissenkirchen, és Badacsonytomaj az eseményen testvérvárosi együttműködési megállapodást írtak alá, amely a két borvidék közötti gyümölcsöző kapcsolat alapja lehet.
Ami a kóstolót illeti, a rekordnak számító 42 badacsonyi pincészet mellett kiemelt vendégként Weissenkirchen 10 borászata is képviseltette magát, hét osztrák termelő személyesen is elkísérte a borokat, így elképesztően széles választékból lehetett szemezgetni.

Szombaton a Badacsony New Yorkban kóstolón jártam (maratoni beszámoló itt) és bár rengeteg bort kóstoltam, mire Gilvesyék standja felé vettem az irányt záróra előtt, már nem találtam ott senkit. Ezt a palackot viszont igen, és mivel addigra a vendégsereg legkitartóbb tagjai szépen elkezdték letakarítani az asztalokról az ott árválkodó, de még nem üres palackokat, példájukat követve én ezt a bort vittem haza. Gilvesyéknél szinte mindig feltűnik egy érettebb a bor a standon, most ez a 2021-es rajnai volt a soros. Korábban szerintem nem is kóstoltam, úgyhogy kíváncsian vártam az első kortyokat.

Az aktuális külföldi borpáros posztban a spanyol Uvas Felices ernyője alatt működő két különböző borprojekt 2020-as garnacha-i kerültek egymás mellé. Két termőhely, két borászat, a fajta két különböző arca. (Az Uvas Felices sztoriról itt és itt írtam bővebben.)

A hazai borkereskedések sorban rendezik a tavaszi portfólió bemutatókat, szakmabelieknek és érdeklődő borfogyasztóknak egyaránt. Úgy tűnik, hogy idén tavasszal csak egy ilyen nagy kóstolóra sikerült eljutnom, március utolsó hetében a Radovin portfóliókóstolóján. Az esti, nagyközönség számára is nyitott etapon már kevesebb vendégborász volt jelen, mint a délutáni szakmai kóstolón, de azért maradtak páran, akik személyesen is bemutatták a boraikat a Virtuban.

A tematikus kóstolókat többnyire hosszabb rákészülés előzi meg, hiszen a beszerzési források diverzifikálása sokszor elengedhetetlen az izgalmas borsorok összeállítására. Éppen erre nem volt lehetőségünk, amikor a húsvéti hétvége verőfényes vasárnapján, a bográcsozás melléktevékenységeként szerettünk volna inni néhány száraz tokaji furmintot, csak úgy, egymás mellett. Még évjáratazonos sor sem jött össze, így komoly összehasonlítgatásra sem nyílt lehetőség. Inkább csak annyit tudok kijelenteni, hogy megittunk három alapfurmintot, és az erről szóló jegyzeteket igyekeztem poszttá rendezni, alább.

A sauvignon blanc-ból kis hazánkban többnyire fajélesztővel és acéltartályos erjesztéssel készülnek intenzív, könnyű teraszborok. Nagyon kevesen és ritkán lépnek túl a jól bevált recepten és próbálnak meg más koncepció mentén komolyabb borokat készíteni. A lenti két bor árban és borkészítési metódusban is eltér a fősodortól, ugyanis az acéltartályokon kívül fával is érintkeztek a borok. A Rókusfalvy Birtok és a Veszprémi Érseki Pincészet egyaránt készít sauvignon blanc-ból az "alap" mellett komolyabb prémium tételt. A 2024-es kiadásokat kóstoltam össze a húsvéti hétvégén.

A már szokásossá vált féléves/éves spanyol egyveleg aktuális kiadása két spanyolországi utazás borélményeit foglalja magában. Pezsgőtől az erősített borig, Galíciától Andalúziáig sok különböző borvidékről két tucat tétel gyűlt össze. Korrekt bisztróborokból és izgalmasabb, komolyabb versenyzőkből is jutott a válogatásba, és ezúttal a fehérborok lesznek többségben.

Neckenmarkt, azaz Sopronnyék – ez a határtól szinte sétatávolságra fekvő osztrák település, ha szigorúan a térképre szorítkozunk, nem tűnik túlzottan jelentékeny burgenlandi mezővárosnak. Ha viszont a bor szemüvegén keresztül vizsgáljuk, könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a borvidék egyik jelentős központjaként funkcionál, számtalan ismert és kevésbé ismert birtokkal a közigazgatási határain belül. Szeretjük ezt a vidéket, magunk is sűrűn átutazunk rajta, ha éppen Sopron környékén van dolgunk – és ez nyaranta gyakran megesik. Így történt, hogy minden bizonnyal még tavaly, egy véletlenszerű billás bevásárlás során a kezembe akadt a helyi Hufnagel-birtok merlot-ja, amely aztán jól be is ragadt az itthoni készletembe hosszú hónapokon át.

Már féltem tőle, hogy egykori kvalitásainak csupán az árnyékával fogok találkozni a palack nyakának elcsavarása után, de szerencsére élményszerű, méghozzá pozitív élményekben gazdag tapasztalatokat gyűjtöttem. Ékes példája ez a bor annak, hogy Burgenland nem csak a kékfrankosról szól.

Balassa István idén áprilisban is két teltházas kóstolót tartott a Bortársaság Borsuliban, én a második alkalomra váltottam jegyet. A 2024-es évjárat száraz furmintjai már forgalomban vannak, főleg ezeket kóstoltuk meg. Hamarosan érkeznek a polcokra a 2025-ös évjárat első fecskéi, egy kis ízelítőt is kaptunk. Ami a bejegyzés címét illeti, Balassa István ismét úgy kezdte a kóstolót, hogy sokszor sírni lesz kedvünk attól, amit mond, de a végén mindenki mosolyog majd a boroknak köszönhetően.

A 2025 februárjában megalapított Régi Magyar Szőlőfajtákért Egyesületről és a címben szereplő fajták népszerűsítésére életre hívott kóstolóról tavaly májusban írtam. Az első rendezvény a vártnál is több érdeklődőt vonzott, nem marad el a folytatás. A szervezők idén is összetrombitálják a régi magyar fajtákkal foglalkozó borászokat, elmondásuk szerint nem is kell győzködni senkit. Alig egy hónap múlva, április 23-án ismét a Szent Angéla Gimnázium aulája ad otthont az eseménynek.
Ennek örömére a Kálvária Pincében Kézdy Dániel múlt szombaton két kóstolót is a régi magyar fajtáknak szentelt, este a nagyközönségnek, előtte délután egy szűkebb szakmai körnek. A délutáni összejövetelt Szentesi József is megtisztelte jelenlétével, az ő borai adták a kóstolósor gerincét, öt további termelő boraival kiegészülve. Az élményt a Magos Zoltán séf által készített tarja és "hamis sólet" tette teljessé.

Meghoztam az első 2026-os külföldi egyveleget is. Arányaiban viszonylag sok pezsgő jutott ebbe a körbe, a fehér és vörös tételek száma pedig éppen egyenlő. A blogon rendszeresen szereplő országok mellett különlegességképpen Luxemburg és Moldova is képviselteti magát 1-1 tétellel. A vörös mezőny utolsó hét borát a Bortársaság fine wines nemzetközi vörösboros eseményén kóstoltam.

Amióta a mindennapi káosz túlélésében igyekezve a borral inkább ivási, mintsem kóstolási tapasztalataim vannak, kalibrálnom kellett az igényeimet és a szempontjaimat is. Elmélyedni ritkábban van idő és lehetőség, így a direkt, hosszabb fókusz nélkül is értékelhető gyümölcsösséget előtérbe, míg a komplexitás keresését inkább a háttérbe szorította az élet. Nem magyarázkodom, inkább csak bevezető előszóként kijelentek, hiszen fogyasztóként éppen ez az élethelyzet szüli a borválasztásaimat is.

Az pedig bizonyára nem véletlen, hogy a Ruppert Borház palackjai még így is rendszeresen, sűrűn fordulnak meg a hűtőmben, beltartalmuk pedig a poharamban: a diósviszlói 27 hektár termése ugyanis éppen ezt az életigenlő frissességet, gyümölcsösséget képviselik az alapoktól a szortiment tetejéig. Ehhez a koncepcióhoz igazodik a 2022-es cabernet franc-juk is, amely a pince alapszériás, de jelenleg kifutó tételeként széles körben elérhető volt a boltok polcain. Így jutottam hozzá egyhez én is, ha jól emlékszem, egy online rendeléshez hozzácsapva. Nem bántam meg.