A királyleánykát általában könnyű, üde, reduktív technológiával készült borként látjuk viszont a palackban és a pohárban, nem is emlékszem hirtelen, hogy valakitől kóstoltam volna magasabbra pozicionált tételt. Az egyébként kellemes, kedves, de extrát ritkán nyújtó királyleánykák tömegében Hepci nevű olvasónk hívta fel a figyelmemet egy potenciális kivételre. (Ezúton is köszönöm a tippet!)
A korábban elterjedt hagyomány szerint (mára ez kétségessé vált, lásd kommentszekció) a leányka és a kövérszőlő természetes kereszteződéséből létrejött, erdélyi eredetű fajta az 1970-es évektől terjedt el Egertől, a Mátrai, az Etyek-Budai és a Móri borvidéken át Pannonhalmáig szinte az összes északi fekvésű borvidékeken, de lehet vele találkozni a Pécsi borvidéken is. Innen, konkrétabban Mohács mellől érkezett a mai bor, a Planina Borháztól.
Planina Borház Mohácsi Királyleányka Válogatás 2018
Kezdetben (és hidegen) meglehetősen neutrális az illat, fehér húsú gyümölcsök és kevés virág jelenik meg. Melegedve szépen nyílik, felenged a gyümölcsösség. Az alma és az őszibarack mellé apránként felzárkózik az ananász és a banán, valamint némi kandírozott citrus is. Az illat érett gyümölcseit szájban is visszakapjuk, kesernyés almahéjas, barackmagos aláfestés egyensúlyozza ki a gyümölcsöket és a cseppnyi mézet, leheletnyi vaníliát. A korty alapvetően rendezetten és arányosan indul, a közepes testhez mérten kellően tartalmas is, a széles savak mellett némi cserességgel, kissé szárító lecsengéssel. Az egyetlen dolog, ami - számomra - kicsit belerondított az összképbe - az a kortyközéptől belépő kesernye. Részben biztosan ez is ízlés dolga, nekem kicsit sok volt (talán enni kellett volna hozzá valamit). Kicsit melegedve egyébként vonzóbb arcát mutatja a bor, a gyümölcs több, a kesernyés jegy halványabb lesz. Összességében érdekes, karakteres királyleánykát kóstolhattam, amely szépen bemutatja a fajtában rejlő, jórészt kihasználatlan lehetőségeket is, ráadásul az ára sem vág földhöz. 5p+ (2090 Ft - Pannon Borbolt)
