Isztria, a közkedvelt üdülőterület természetesen a hangulatos tengerparti nyaralóhelyek és okán a legismertebb, de a korábban Olaszországhoz tartozó félsziget ma Horvátországon belül a bor és gasztronómia iránt érdeklődőknek is az első számú célpontja. A bor mellett a szarvasgomba, a sonka és az olíva is a legfontosabb mezőgazdasági termékek közé tartozik, én most természetesen az elsőre fogok koncentrálni, mégpedig két helyi fajtából készült bor tükrében, amelyek itthon is elérhetőek.
Isztria
Isztria és a Kvarner-öböl egyike Horvátország 4 nagy borrégiójának, előbbi három borvidéket foglal magába, úgy, mint Nyugat-, Kelet- és Közép-Isztria (Zapadna Istra, Centralna Istra, Istocna Istra). A 6100 hektáros Isztriai borrégió túlnyomó része Nyugat-Isztriához tartozik (kb. 5800 ha, míg Közép-Isztriához 210 ha, Nyugat-Isztriához 100 ha), és a mai témát adó borokat palackozó pincét is itt találjuk. A borkészítésnek ezen a vidéken is régi hagyományai vannak, de az utóbbi évtizedekig inkább a mennyiségi szempontok uralkodtak, a 90-es évek közepétől kezdett el változni a helyzet. A borrégióként kevésbé jelentős, de felzárkózóban lévő Kvarner-öböl alrégió öt borvidékre oszlik (Opatija-Rijeka-Vinodol, Krk, Rab, Cres-Losinj és Pag) és 2500 hektárt fed le.
A tenger közelsége természetesen fontos szerepet játszik az időjárás alakulása szempontjából, de nem ez az egyetlen befolyásoló tényező, hiszen a horvát partvidék legészakibb részét képező Isztria területén találkozik az alpesi és mediterrán klíma. A fenti tényezők összjátékának köszönhetően az időjárás alapvetően meleg, de kiegyenlített és mérsékelt, komolyabb szélsőségek nélkül. A talaj a parthoz közeli részeken a magas vastartalom miatt vöröses színű terra rossa (crvenica), míg a szárazföld felé haladva világosabb színű, mészben és agyagban gazdag, márgás, üledékes talajt (flis) találunk. A két talajszerkezet ugyanazokból a fajtákból is eltérő karakterű borokat eredményez, előbbi strukturáltabb, utóbbi illatosabb borokat produkál.
Isztrián a fehér szőlőfajták dominálnak, köszönhetően a malvazija istarska (malvasia) kiemelt szerepének, amelyet mintegy 1700 hektáron termesztenek. Őshonos kék szőlő párja a fanyar, jó savtartalmú, málnás ízvilágú borokat adó teran (nem összetévesztendő a Szlovéniában teran, Olaszországban terrano néven ismert fajtával, ami tulajdonképpen egy refosco-változat). A fennmaradó területen nemzetközi fajták - főleg chardonnay, fehér pinot-fajták, merlot, cabernet sauvignon, muskotályos fajták - osztoznak, de kékfrankost (borgonja) is találunk. A malvazija istarska-ból különböző stílusokban és édességi szinten készülnek a borok a könnyű reduktív nyári tételektől a seprőn tartott fahordóban érlelt komolyabb italokig. A muskotályos fajtákból rendszerint késői szüretelésű édes borokat zárnak palackba.
(A fotót a Vina Laguna honlapjáról kölcsönöztem)
Vina Laguna
Bár az isztriai borásza megújulásában kis pincék is fontos szerepet játszottak, a Vina Laguna nem éppen egy kis butikborászat, hanem Horvátország egyik legnagyobb pincészete, amely hazai és nemzetközi fajtákból is számos jó ár-érték arányú bort készít. Nem kevesebb, mint 600 hektáron dolgoznak, amelyről akár 2,5 millió palackot is megtöltenek, de a bor mellett olívaolajat és más élelmiszereket is készítenek. Az utóbbi években a pincészetnél folyamatos a fejlődés, egyre magasabb és stabilabb minőség elérését tűzték ki. A hagyományos fajták, mint a malvasia és a teran mellett a szőlőültetvényeken pinot blanc, pinot gris, muskotályos fajták, merlot, cabernet sauvignon és syrah is terem.
A borászat 3 borcsaládjából (Select, Festigia, Festigia Riserva) én az alsó szegmensből, a mindennapok borának szánt Select-szériából választottam két palack, a helyi fajtákból készített bort.
Vina Laguna Malvazija Istarska 2017
furmintfan: Az illata meglehetősen neutrális, zöldalma, citrusok, kis körte érezhető benne, talán némi sósságot is bele lehet látni. A kortyban a savak inkább később kezdenek be, a szerkezet stabil, elég egyszerű. Zöldalma, alma, citrusok érkeznek ízben is, halvány meszes-krétás érzettel, a korty végén némi palackérési aromával. Nem túl bonyolult, de tiszta és hibamentes, kellemes nyári fehérbor, akár fröccsben is jól működne. 4p+ (2190 Ft - Pannon Borbolt)
ungert: Kóstolás-szempontból már az első pillanattól kezdve nehéz terep. Hibamentes jellegtelensége jobban sikerült alapolaszrizlingeket idéz, de tisztaságán és egyenességén kívül egyéb más kiemelkedő erényét nem leltem. A korty egyenes, citrusosan friss, savmennyisége nem tolakodó, de végigviszi és megtartja az úgynevezett ízt az elejétől a végéig. Igyuk és ne figyeljünk rá különösebben, így találja meg az ideális helyét az élményskálán. Valószínűleg erre is szánták. Erős 4 pont.
Vina Laguna MediTERANeo 2015
furmintfan: Ahogy a kiemelt betűk is mutatják, teran fajtából készült a bor. Édesre érett gyümölcsök, érett-főtt eper, piros szilva, meggy, pici fűszer és szárított virág színezi az illatot. Ízben inkább savanykás gyümölcsöket, meggyet és zöldfűszereket idéz, egészen minimális édesfűszer mellett, miközben végig kellemesen fanyar. Könnyed és lédús, savai élénkek, a tannin minimális. Összességében véve kellemes és még némi érdekességet is hordoz. 5p (2190 Ft - Pannon Borbolt)
ungert: A fehér társához képest érezhető némi komolyodás és előrelépés, bár tény, hogy mindez nehezen skálázható. Direkt gyümölcsössége és a háttérben feltűnő tejszínes-édesfűszeres karaktere alapján azt mondom, hogy a jobb portugieserek képesek ilyesmire. Mármint azok, amelyek nem bűzlenek ilyen-olyan borhibákból kifolyólag. Tiszta, jól definiált, veszélyesen gyorsan iható nyári vörös, se több, se kevesebb. Szerettem, el is éri az 5 pontot.
Irodalom:
Jancis Robinson, Hugh Johnson: A világ boratlasza
Pécsi Borozó 2019. tavasz
