Van Ausztráliában egy pince, jó mélyen a Clare Valley-ben eldugva, úgy hívják Wendouree. A neve nemes egyszerűséggel csak ennyit jelent az aboriginalok szájából: „kopj le!”. Nincs Facebook oldal, nincs e-mail cím, nincs website, nincsenek furmányos marketingesek, nincsen semmi, csak egy telefonszám, amire hiába csörgetsz, nem veszik fel. A látogatót fix „Closed” tábla fogadja és nincs tovább a behajtónál. Nincs kóstolás, nincs látogatás, nincs abszolút semmi. Teljesen mindegy ki vagy, mennyi a pénzed, hányan olvasnak, vagy miniszterelnök-e vagy. Ha fényévenként mégis sikerül valakinek a kerítésen túlra jutnia, mutatnak pár mintát, ha esetleg újságíró vagy, diszkréten megkérnek, ne tudósíts róluk. A borok egy zárt levelezési listán (levél: értsd kézzel papírra írva, borítékban elküldve) kelnek el, amelyre még felkerülni is szinte lehetetlen, de ha sikerül, meg kell várnod, amíg valaki ki nem hal, vagy másodlagos kereskedésért le nem tiltják örökre. Az egész történet nem lenne túl érdekes, ha a borok rosszak lennének, vagy „csak” a ma elvárt csúcsboros színvonalat képviselnék. De a Wendouree valami egészen más, valami elképesztően szokatlan. Egy hanyag mozdulat kell csak neki és túllép a kereteken, állva hagyja az ausztrál borkliséket és pofátlanul leckéztet. Megint egy év, megint Halász Attila és az immár klasszikussá váló Red Earth (Terra Australis) kóstoló Budapesten.
Szóval a Wendouree-ról nagyon keveset lehet tudni és a borokat kb. lehetetlen beszerezni. A leghíresebb borírók közül is csak néhányan jutottak el ide, Jamie Goode például megnézhette a szőlőket és kapott két hordómintát, aztán mehetett. Itt van még egy másik beszámoló, de sok hasonlót nem lehet találni. Mi, akik évről évre részt vehetünk Attila kóstolóján rendkívül szerencsések vagyunk, hiszen minden kóstolón előkerült néhány ebből a pompás ritkaságból.
Szóval, maradjunk még picit a birtoknál, igaz a bevezetőben felvázoltnál sokkal többet nem lehet tudni, szinte mindent leírtam. A pincészetet 1895-ben alapították, jelenleg 12 hektáron gazdálkodnak shiraz, cabernet sauvignon, malbec, mataro (mourvèdre) és muscat of alexandria fajtákkal, a teljes termelés kb. 25000 palack. Olyasmivel, mint a Clare Valley-t a világtérképre felhelyező rajnai rizling, nem foglalkoznak. Amúgy a világszenzáció nem is ez a különutas elzárkózás és misztikum, ami az egészet körüllengi, hanem az, hogy ültetvények nagy része elképesztően öreg. Az első telepítés 1892-ben történt, majd az 1900-as évek elején folytatódott és ma is ezekről a pompás, igen öreg területekről szüretelnek. Elképesztő látni a fotókon a girbe-gurba, akár három méterre is szétterülő évszázados fás részeket. Ennyi, ennyire jó állapotban lévő öreg ültetvény talán nem sok van egy kézben a világon. Az igen idős tőkék magukat korlátozzák, sőt vannak évek, amikor egyáltalán nem teremnek szinte semmit, de amikor igen, akkor a termésük magas minőségű, a mélyen lévő gyökerek kiegyensúlyozzák a legrosszabb évjáratokat is. Még hogy az ausztrál borászatnak nincsen hagyománya? Ugyan, smafu kérem.
A birtokot jelenleg üzemeltető Tony Brady és felesége Lita 1974-ben jutottak a Wendouree-hoz. Szerencsére volt még ott egy öreg koma, aki 1917-ben kezdett a pincénél dolgozni így át tudta adni a tudnivalókat. Közben Lita egy borász diplomát is szerzett. A borok egészen kb. 2003-ig igen rusztikusak voltak, soha le nem puhuló tanninnal, aztán változtattak valamit és kifinomultságban gyorsan lekörözték a fél világot. Az extrakcióból visszavettek, a tannin kevesebb lett, a termőhelynek köszönhető pompás savak támogatják a borokat, miközben az alkoholok meghökkentően alacsonyak. A hordóhatás nem túl sok, csak a legjobbat használják és abból is keveset. A borok tulajdonképpen dűlőszelektáltak, öntözés nélkül készülnek, igen alacsony tőketerhelés mellett.
A már említett levelezési lista tagjai minden évben egy 6-os kartont kaphatnak az igen barátinak tekinthető $45-$55 áron (AUD, ami 10-12.000Ft/palack). A legszerencsésebb ausztrál borbuzik minden júniusban már tűkön ülnek vajon mi kerül a dobozba, hiszen ezt sem a vásárló szabályozza. A kartonok oldalán ott a rettegett színkód, feketével, kékkel, sárgával, amiről senki még csak nem is sejti, vajon mit jelenthetnek. A pince talán 2009-ben használt utoljára parafát, azóta a világ legmodernebbnek tartott csavarzára, az olasz Guala alatt töltenek, ami nem csak technikailag szuper, de nagyon szép is.
A kóstolt borok:
Wendouree Shiraz 2003
Az ausztrál 2003 hasonlóan az európai kiadáshoz egy kellemetlenül hőhullámos és szeles év, amely odakozmált borokat eredményezett, magas alkohollal. De nem a Wendouree esetén, amely épp ekkor fordult egy nagyot.
(akov) Meleg hatású illat, mély, túlérett érzetű, levendulás, mentolos és rózsás jegyekkel, integrált édesfűszeres hordóval, amely jól passzul az áfonyás jellegű gyümölcsösséghez. Érőfélben van, de koránt sem kell félteni, enyhén füstös, emelkedetten savas, igen jó tartást kölcsönző tanninnal, ami azért poros és tapadós is, jelzi a meleg évet, ugyanakkor nálam simán belefért. Izgalmas, kiválóan egyensúlyozó, egyedi karakterű, remekül adja a szokásos mentolosságot. Túlérettebb, robosztusabb talán, mint az újabb borok, de a kárára nem válik. A hosszú lecsengés alaptartozék. 7p+ (92)
Wendouree Shiraz Malbec 2008
2008 szintén egy kellemetlen, hőhullámos év Ausztráliában. Ugyanakkor a Clare Valley moderált kontinentális klímája talán segített megőrizni némi életet.
(akov) Sötét szín, szinte fekete. Egyedi, mély illat, benne mentol, áfonya, aszalt fekete bogyósok, rendkívüli gazdagság, tökéletesen építő jellegű, jól integrált fahatás. Testes, szintén meleg karakterű, szaftos és intenzív gyümölcsökkel, jó adag, tapadós tanninnal. Testes, de nem hömpölyög, az érés már előrehaladott, a végtelenségig nem kell tartogatni. Az évjárat ellenére szép savakat mutat, a lecsengés pompásan hosszú. 7/8p (92+)
Taylors St. Andrews 40th Anniversary Release Cabernet Sauvignon Limited Edition 2006
Egy nagy borászat kézműves módszerekkel készült jubileumi bora. Szintén Clare Valley-ben járunk, Attila szerint ezzel a borral pont a Wendouree-t akarták leutánozni, kicsit odapörkölni neki. Az EU-ban a jól ismert portugállal ütköznek, így Wakefield néven lehet találkozni velük.
(akov) Mély szín, tawny beütéssel. Intenzív, robbanó illat, fekete ribizli, mentol, sok-sok hordós édesfűszer, modern szörpösség és érési aromák. A tannin meglepően sok, tapadós, nem veszik el a testes borban. Az intenzitás páratlan, szinte felrobban a bor, kiveti magából a közel tíz évig raktározott gyümölcsöket, aszalványokat, fekete csokit. Ultra modern, enyhén közönséges, némi édességgel, de azért természetesen nem siránkoztunk nagyon. 14,0%. 7p+ (92)
Wendouree Cabernet 2013
Nagyon meleg és száraz év, rekord idő alatt értek a szőlők, ugyanakkor meglepően jól bírták az évjáratot.
(akov) Egyszerűen minden momentumában zseniális, beleköthetetlen és kifinomult cabernet, a műfaj művészi megvalósítása. Feszes, friss, érett és jó, szinte édes tanninnal, roppanós gyümölcsökkel, elképesztően illeszkedő alkotókkal, finom textúrával. A fahatás egyszerűen tökéletes, éppen annyi, hogy a bor máris beépítette. Rózsa, kék virágok, szeder és az elmaradhatatlan (vélhetően itt is az eukaliptusz fák kigőzölgéséből származó) mentolos aláfestés, amelyek kiváló intenzitással, együtt csúsznak a végtelen percekig tartó lecsengésbe. Figyelemre méltó, hogy a koncentrációhoz és az intenzitáshoz még csak nagy test sem kell. Éteri. 13,8%. 9p (95)
Wendouree Shiraz 2012
Attila szerint a 2012-es év hibátlan, a II. VH óta a legjobb évjárat Ausztráliában, a Grange 100 pontnál alacsonyabb értékelést nem is kapott. Kiegyensúlyozott időjárás, pont úgy, ahogy azt a borász és a szőlész elképzelik.
(akov) Elég testes, meleg karakterű, de ismét csak kiválón strukturáló elemekkel, egészen földöntúli egyensúlyban az intenzitás, a sav és a tannin. A közepesnél valamivel intenzívebb, a fa ismét atombiztosan dolgozik, csak díszít és hozzáad. Kiváló textúra, megint ott bujkál a mentolos kézjegy, de ezúttal csak a háttérben. Kevesebb az egyedisége, zártnak tűnik kissé, de így is pazar tűzijáték, hosszan-hosszan megmaradó gyümölcsökkel a biztosan vezetett korty végén. 8p (93+)
Wendouree Malbec 2013
(akov) Rózsás fűszeres, nagyon karakteres és intenzív gyümölcsösséggel, egy fokozattal testesebb kiadásban, a fajta zabolátlansága köszön vissza rajta. Szaftos meggy és szeder dominálják, egyelőre a hordós jegyek még beépítésre várnak. Finom szerkezetű sav, édesre érett gyümölcsök, marcipán, kis mentol megint és persze remek utóíz. Lecke Argentínának. 13,4%. 7/8p (93)
Wendouree Cabernet + Malbec 2013
Fifty-fifty cabernet sauvignon és malbec. Intenzív, fűszeres, virágos, fekete ribizlis, meggyes és zseniálisan „fázott”. Testesebb, mint a sima cabernet és gyümölcsössége is bujább, meglettebb. A tannin emelkedett, még érdes, a fa tökéletes egyszerűen, a korty egyenletesen alakul és fut ki a szenzációsan hosszú lecsengésben. Sok sav, savanyú gyümölcsök, meggymagos-benzaldehides érzet. Óriási bor. 13,8%. 9p (95)
Wendouree Muscat of Alexandria 2008
Egy igazi ritkaság, persze semmiképpen sem a fősodor. Sokan nem is tudják, hogy a nagy vörösborok árnyékában ilyet is készítenek. De a remeteséget is fel kell dobni némi cukorral és alkohollal. Erősített bor.
(akov) Zseniális illat, kis méz, virágok, narancs, ananász és barack. Szép érleltséget mutat. Olajos, testes, közepes mennyiségű cukorral, viszonylag egyensúlyban tartó savval. Őszibarack, zöldfűszerek, passiógyümölcs, mentol, összességében jó egyensúly és érdekes aromatika. A decens lecsengésben aztán megjelenik egy egész kevés egeres aláfestés, még éppen nem undorító, de kétségtelenül ott van. Ausztrál borban ilyet, hát ez lehetetlen. És mégis. Eléggé meghökkenünk, nem is kapunk levegőt egy pillanatra. 14,9%. 6p (86)
(Halász Attilának ismét nagy köszönet a kiemelkedő borokért, és köszönet a sokéves, fáradhatatlan kóstoltatásért. A pince és Tony Brady képét innen vettem kölcsön, köszönöm. A szőlőket pedig Jamie Goode fotózta, nagy köszönet oda is. Egy fotót innen is loptam.)
Bónuszként összegereblyéztem az általunk eddig kóstolt Wendouree borok jegyzetét, adva egy teljesebb képet arról a konzisztens csúcsminőségről, amelyért akár Ausztráliában, de akár a világon bármilyen birtok térden csúszva könyöröghetne.
2011:
Wendouree Cabernet Malbec 2004
(drbarta) Nagyon izgalmas illat. Feketeribizli, áfonya, menta, borókafenyő, pici zöldpaprika. Hűvös, tiszta és nagyon mély. Szájban telt. Sűrű, tömör szerkezet, drámai mélységű kortyközép, hosszú lecsengés. Alapvetően kemény bor, de a jelentős mennyiségű sav és tannin rendszerben vannak, tartást és gerincet adnak, de mindezt nem külön utakon járó magánakciók révén. Ugyan még fiatal, és távolról sem nyugalmat és harmóniát áraszt, de az őserő mellett is nagyon elegáns tétel. Megragadó, izgalmas egyéniség. 8 és 9 pont között. (94)
2012:
Wendouree Shiraz 2009
(akov) Illatában fekete és piros ribizli, friss virágok, meglett koncentrációt sejtető anyag, visszafogott fahasználattal. Vastag, de nem hömpölyög. Nagyon intenzív, minden nagyon-nagyon sok benne. A magas sav a savanyú gyümölcsökre segít asszociálni, főként meggy és fekete ribizli jut eszembe. Az alkohol rendben van, a kortyközép nagyon sűrű, rettentő fókuszált. Mentol és nagyon magas minőségű, ámbár nem túl sok fa egészíti ki. Nagyon rusztikus és masszív, mégis valahol elegáns. Rendkívül hosszú lecsengés. Nem érzem feledhetetlenül komplexnek. Nincs mese, ez a bor üvölt az érlelésért. A 8 pont (93-94) persze itt sem kérdéses.
(drbarta) A beharangozott megközelíthetetlenség helyett nekem rengeteg direkt örömöt kínált ez a bor. Fekete bogyós gyümölcsösség, menta, fűszer-kavalkád. Nehéz elmondani mi fog meg benne igazán, talán az, hogy nincs benne semmiféle tintás beütés, mely szigort és némileg integrálatlan tanninokat szokott ígérni, hanem eszméletlen minőségű gyümölcsök, éteri tisztaság, és egyáltalán csupa igazán szerethető zamat. Hatalmas erő van benne, de mégis magától értetődő természetességgel, és finesszel társul. Kétségtelenül nagyon fiatal ő is, de nem jutna eszembe megkérdőjelezni az egységét, a harmóniához is ez a tétel állt a legközelebb. Nálam hozta a 9 pontot, az est egyértelmű fénypontja (94-95).
2013:
Wendouree Malbec 2010
(akov) Tintásnak ható illat, elegáns virágosság vezeti, mellette pici mentol, a visszafogott fa körül friss fekete gyümölcsök zizegnek. Arisztokratikus, fiatal, de egyetlen mozzanatában sem komolytalan. Kóstolva is a nagybortól szokatlanul kevés fa lep meg először, alig észlelhető, de minőségre kifogástalan. Közepes testben hatalmas erő, ultrakomoly intenzitás, kikezdhetetlen korty, mérhetetlen elegancia. Fűszeres, mentolos, fekete bogyósai egyszerre meleg és hűvös karakterűek, de mégsem a szuperérett tucatborok gyümölcsösségét idézik. Elsöprően zseniális. Megállapítások: 1. Hordó nélkül is van bor. 2. Megfelelő alapanyaggal közepes test is tud félórás lecsengést. Erős 8 pont, talán több is. (94)
(drbarta) Érett fekete bogyós gyümölcsök, nagyon komplex fűszeres karakter, pici menta itt is. […] Szájban valami félelmetesen arányos. Nagyon mély, de semmi lehengerlő direktség. Hihetetlen tiszta, megbonthatatlanul tömör és szilárd, elejétől végéig beleköthetetlen egyensúlyú, halál precízen fókuszált, nagyon hosszú. Első nekifutásra talán több hangerőt, nagyvonalúságot várt volna az ember, de ez csalóka. Visszakóstolásnál a környező borokkal […] közvetlen összehasonlítva érzékelhető az intenzitás és hosszbeli fölény is, azon kívül, hogy leírhatatlanul elegánsabb azoknál. Szenzációs. 8 és 9 pont között (94)
Wendouree Cabernet 2009
(akov) Varázslatosan mély illat, mentával, fűszerrel, virággal és mesés minőségű, de a Malbec-kel összehasonlítva azért több fával. Nagy test, remek tisztaság, itt is tetten érhető a mentás-eukaliptuszos vonal. Az elképesztő intenzitás és mélység galádul összejátszik a közepes-magas savval és együtt zsinóron húzzák a bort. Tökéletes gyümölcsérettség, perfekcionista tisztaság, friss és földes hatás. A sok, de érett tannint körberöhögi a sűrűre kalibrált anyag, amely testre talán el sem éri a magyar csúcsvörösök olajos komikumát. Letaglózó minőség, az ilyenre szokás mondani: borotvál! Tetszés szerint pontozható, valahol a 8/9 pontok határát feszegetjük. (95)
(drbarta) Feketeribizli, fűszerpaprika, cédrus, elegáns fűszeresség. Tipikusnak mondható cabernet, csak éppen hihetetlen mélyről jövő kiadásban. Szájban elképesztő. Mély, nagyvonalú ízgazdagság hihetetlen tiszta kivitelben. Atomszilárd szerkezet, extrém fókuszált, hosszan bontakozó, egyre csak táguló kortyfejlődés, megbonthatatlan egyensúly és egység. Erő és harmónia, nehéz mit írni, egyszerűen fantasztikus. Nálam ez már 9 pont. (95)
2014:
Wendouree Shiraz Mataro 2004
(akov) Shiraz + mataro, azaz mourvèdre. A tíz év ellenére mély rubin. Eukaliptusz, mentol, fekete bogyósok, föld, édesgyökér, fűszerek és alig érezhető fa. Érettebb, „vastagabb” gyümölcsből készült […]. Szép fókusz, vonzó érettség és még észlelhető primőrös jegyek is vegyülnek ebbe a rétegzett, valóban élmény számba menő borba. Nagyon hosszú lecsengés. 8p (93-94)
2015:
Wendouree Cabernet Malbec 2012
(akov) 1920-ban telepített tőkék (vagy korábban). Fantasztikusan mély, enyhén eukaliptuszos-mentolos, áfonyás illat. Meleg karakterű, enyhén dzsemes, a fa szinte alig érezhető. Testes, de amolyan európai módon csak, kiemelkedőn szép és feszes szerkezetet adó savassággal, kiváló állagú tanninnal. Gazdag, éretten gyümölcsös, főként a szeder és az áfonya villan be, némi kék virágosság és a háttérben dolgozó mentolos aromák kíséretében. Fantasztikusan sűrű középen, kiemelkedően magabiztos vezetésű a korty és a végén teljesen valószerűtlen az a több perces lecsengés, amivel ismét csak egy örökké emlékezetes borrá teszi magát. Elegáns, szinte egy európai klasszist idéz. 8/9p (96)
Wendouree Clare Valley Shiraz Malbec 2012
(akov) Syrah és 40% malbec az 1919-ben, illetve az 1920-ben telepített Eastern dűlőből. Ez is mély, zseniálisan vonzó rózsás karakterrel, szép, talán az előző bornál egy kicsit érettebb fekete bogyós gyümölcsösséggel. Az eukaliptusz-mentol szintén érzékelhető, de csak éppen valami dereng a háttérben. Megint csak nem túl testes, de intenzív, szép és jó állagú savakkal, sok, de érett tanninnal, amely finomporosan textúrált. Kevés, magas minőségű fát érezni, amely optimálisan köríti az áfonyás-szedres gyümölcsösséget. Intenzív, középen ő is nagyon sűrű és az utóíz is nagyon hasonlóan tartalmas, ugyanakkor a bor definíciója elmarad az előzőtől. 8p (94)